Jocca: Hajnal (vers)
Megjelent:
Témakör: Álom



Hajnal

Álmatlan éjszakák, álmos nappalok,
életéért egy kicsiny kutya kuncsorog.
Köd szőtte homályban nem önmagát félti,
önmagától fél, ezt ő maga sem érti.

Álmatag nappalok, éber éjszakák,
aszfalton kopogó véres lópaták.
Fáradt a paripa, éber ki megüli,
fekete alakját a holdfény kerüli.

Homályos nappalok, fényes éjszakák,
a ló és lovas földútra téved át.
Az állat vérét az út pora beissza,
gazdája megszánja, sebeit lemossa.

Eleven éjjelek, unalmas nappalok,
minden oly kietlen, a földút elhagyott.
Valami mozdul egy bokor mögött éppen,
bánatos nyüszítés tör át a sötéten.

Fénylő félhomályt követő mesés hajnal,
lám összeérni látszik éjjel és nappal.
Felszálló ködben a lovas meglátja,
honnan jött a hang, ki is a gazdája.

Hasadó hajnal hozta nyugodt reggel,
az ifjú vándor összenéz egy ebbel.
Bokor alatt bújva ő sírt az imént,
e kicsiny kutya várt halált vagy reményt.

Éj, nap s az őket összekötő hajnal,
együtt száll már holdfény a napsugarakkal.
Lovas, a ló, az eb, hárman együtt járnak,
együtt szövetségben új vigaszt találnak.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/131547