ez a mosoly
nem szégyellem már
a hitet
lassan szeszélyes napjaim
összegyűlnek
annyi vagyok csak
mint egy lábnyom
teliszalad esővel
nem szégyellem már
a vágyat
megvénül szépen és
elmúlik ősz fejfájásom
gerincemben tétova
bizsergés mindenéji
szerelmes látomásom
neked adtam
gyermekem
a véremet
a kacajt
s csak nézlek:
neved choriambusa
mindennapjaim
gyönyörű dallama
valahol elmaradtam
mögöttem
az éjben
amikor szuszogásod hallgattam
redőnyszűrte fénysötétben
nem tudok mesét írni neked
félek a törpéktől
a trollok elviszik az álmot
tenyeremen sem tudlak már megtartani
nehéz lettél
tovaszaladsz
rácsodálkozol majd
kusza ráncaimra:
mi az
apa?
ne nézd
gyermekem
ne nézd
csak ráfestették a napok
figyelj!
ez a mosoly a tiéd