Kétségeim
Megfojt szerelmed,
meghal bennem a lélek.
Érzések múlnak.
Elhullt szerelemvirág,
nem tudtam vigyázni rád.
Sebeket kaptunk
egymás keresztjeiből,
Átokban éltünk.
Te mindent nekem adtál,
én könnyekre cseréltem.
Zokog a lélek,
bár ezt még nem értheted,
félek, ha érzek.
Tőled már elindultam,
magányom útját járom…
Ne mondd ki, miért
akartad, hogy így legyen.
Megkísértettél.
Utunk egy irányba fut.
Feltörve lelked, lábad…
Örök reményem
köt hozzád ezer szállal,
lágyan ölelj át.
Szertefoszló pillanat
gondolataim szárnyán.