A költőhöz

az én tegnapom nem lesz holnap
ma reggelem is fejhajtva tisztelet
agyam lázas keresések hada
szórt szavaimat tudom adni neked

az én versemből nem lesz szikla
időtálló hűs bokáig-tenger
gyermeklapátom fájó kékbe merül
holtamban mustot lát a december

éveim számát én nem nyertem
rég a móló-köd alá esett
hatalmas szíved alatt megroppanok
csak egy reggel-könnyet adok neked

az én tegnapom nem lesz holnap
fejemet lehajtva zokog a versed
végtelenbe szállt selyempapírod
millió évekké teszi a percet

Megjegyzés: sentencednek, legnagyobb tiszteletem jeléül