A búzamezőről

Csillagos éjszaka bújik a fényes búzamezőbe,
éled az erdei, bús madarak buja hangja a fákon!
Szél nesze rebben a barna sötétben, szinte lehulló,
zord falevélben.
Nem vagyok én sem
isteni gyermeke nyárnak, nem viszi hírem a holló,
elfedi lassan a hajnali fénybe szorult kicsi álom
mélylila létem. Nappal a sárga sugár emel ölbe.