Töredékek a zárt osztályról
"Bezárva okos őrültek közé…"
(József Attila)
újra itt lakok
köröttem falak
rácsos ablakok
sok furcsa alak
kettős börtönöm
mélyére zárva
hol nincsen öröm
s mindenki árva
tehát túléltem
mégis a tegnapot
pont ettől féltem
a gyógyszer nem hatott
(egy doboz nem hat
tán jobb lenne hat
ó mikor talál
már rám a halál?)
az élet
mivé lett?
karomban a kanül
nyugodtan, halkan ül
értelme nincs, de ím
befigyel itt egy rím
amíg írom e verset
feledem a keservet
sírok
ordítok
írok
fordítok
pszichopatai anna
én
a skizofrén
hiszen már az oviban
se voltak barátaid
még a videón is látszik
a többiek énekelnek
te meg egyedül kockázol
senki rád nem hederít.
sohase vertek téged laposra
senki sem csúfolt soha
mit keseregsz? térj már észre! -
engem senki nem vett észre.
nem haltál meg
ez a zárt osztály
finoman szólva
is rábasztál
egy szenilis vén
az ujja hegyén
gyűjti a port
már tiszta piszok
s teámba szórja
mit éppen iszok
nincs velem a könyvem
a kedvenc Lewis Carroll
ki szárítja könnyem
és ki lesz, ki átkarol
[SKIZOFRÉN]
egyedül
kételkedem
Megjegyzés: Ezeket a verseket egy vidéki kórház zárt osztályán írtam, ahol egy rövid ideig "vendégeskedtem" az elmúlt néhány napban. Társszerzőm az élet volt.