aron: Egyszercsak (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Egyszercsak

Egyszercsak
olyan távoli minden –
rőt homályba fulladt napjaim,
amikor még hittem –,
a kitépett fűcsomók újranőnek,
de már tudom:
helyükön sivatag nyújtózik
és nagy, vöröslő csönd.

Egyszercsak elköszönt
tőlem minden nagy fájdalom,
s már csak csodálkozva
nézem a könny-özönt
mögöttem.

Alig emlékszem a szobámra…
a házmagas tuják árnyékára
megrepedt falamon,
amit fejem alá tűrtem, a kispárna
csücskére,
s ahogy fölémterült a plafon…

Egyszercsak elmerült minden múlt,
már csak az ölembe hullott
jövőt rettegem…
neked adtam, drága leányka -
gyermekem.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/128056