diófohász
ráncos dióarcok
görögnek
barnán elébem
esőpermetbe öltözött
az arcom
(ilyen individualista vagyok
nézem a felhőket és
magamat látom messze-felettem)
varas bőrömön
tű-simogatás téli
kéjmosolyod
lábadnál tipródom
rozsdáslevelű fák törzsét ölelve
hadd érezzem tüdőmben
az évgyűrűk zaját
hadd legyen örvény
ölemben
hallgatásod