Kihajtogatott álom
Tudom, eljössz értem.
Egymásért elhaló
egymásért megújuló
szótlan bőrrétegeimben érzem.
Hangtalan, félszeg
készülődés motoz a térben
s te jössz, a fájdalmak
irdatlan nehéz súlyától
félig megtérten.
Rút lépteink nyomvonalát
felszámoltam a széllel…
lásd…, új lépésmintákat
ágyaz az út pora. Alatta
a föld tagadhatatlan mosolya:
Ímhol, egy kihajtogatott
erős, tiszta álom! Hogy
ne csüngjön bizonytalanul
egy levél se a fákon!
A madarak szárnya
földet ne érjen!
-.-.-
Csillagot vallattam
felnyurgult vetésben,
s mellém árvult őz igéző
szép szemébe néztem.
Szelíd bizonyosság
lángolt a tekintetében -
tudom, eljössz értem.
… talán rám se nézel
csak összeroppantasz két
mozsár-karoddal, ahogy
megálmodtad, ahogy
reméltem…