Székács László: Talált tárgyak (vers)
Megjelent:
Témakör: Gondolat



Talált tárgyak

Dobjuk le, hagyjuk hányónkra
meddőségünket.
… Addigra már keresztet.

Üres minden oldalunk. Olvasatlanul.
Mint napjaink.
Minden éjjel írtuk. Mintha…
Hajlobonc, csimbókok, ihletért őrület.
A világért tűzbe dobáltuk a babérlevelet.
Szeret. Nem szeret.
Ihlet. … Ihlet. Hol volt? Van?
Csak a port rugdaljuk. Felhők.

Villám.
Mit vigyünk át, mert ott nem maradunk.

Semmit, ami szakállunkat növeszti.
Talán borotvavizet a reggelekhez.
Pókhálóból hálózsákot.
Koporsónak, a meg sem születettnek,
elvett nevünkért kopjafánk helyett,
hogy szűrünket ki ne dobják.
(lakcím nélkül a hajléktalan nem ember)

Az utolsó szó jogát: arccal napkeletnek.

Előtte álljunk az esőre, gyolccsá
mosni ezt az életet.
Isten, add, hogy a Nap fehérre szívja!

Mi nem volt és nem kellett, a Styx vigye.
Örvénye temesse és töretlen legyen tükre.

Partra érve hajlékot kapunk. Keressük!
Ki-ki a magáét.
Feltámadásig. Mélyen, mélyen.

Lelkünk, szellemünk, mint ébredéskor.

Addig porosodunk.
… Valameddig.


Megjegyzés: (2008.)



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/123891