Talált tárgyak
Dobjuk le, hagyjuk hányónkra
meddőségünket.
… Addigra már keresztet.
Üres minden oldalunk. Olvasatlanul.
Mint napjaink.
Minden éjjel írtuk. Mintha…
Hajlobonc, csimbókok, ihletért őrület.
A világért tűzbe dobáltuk a babérlevelet.
Szeret. Nem szeret.
Ihlet. … Ihlet. Hol volt? Van?
Csak a port rugdaljuk. Felhők.
Villám.
Mit vigyünk át, mert ott nem maradunk.
Semmit, ami szakállunkat növeszti.
Talán borotvavizet a reggelekhez.
Pókhálóból hálózsákot.
Koporsónak, a meg sem születettnek,
elvett nevünkért kopjafánk helyett,
hogy szűrünket ki ne dobják.
(lakcím nélkül a hajléktalan nem ember)
Az utolsó szó jogát: arccal napkeletnek.
Előtte álljunk az esőre, gyolccsá
mosni ezt az életet.
Isten, add, hogy a Nap fehérre szívja!
Mi nem volt és nem kellett, a Styx vigye.
Örvénye temesse és töretlen legyen tükre.
Partra érve hajlékot kapunk. Keressük!
Ki-ki a magáét.
Feltámadásig. Mélyen, mélyen.
Lelkünk, szellemünk, mint ébredéskor.
Addig porosodunk.
… Valameddig.
Megjegyzés: (2008.)