Esti sanzon nehéz nyarakra
Tévedni könnyebb, mint hazudni
tudatlanul vagy álmatag,
ne csodálkozz, ha bamba fővel
és ásítozva áldalak!
Csalánból fonj ostort magadnak,
fűzz rá pirosló szalagot:
ha rézsút hunyorog a nap rád
csapkodjad nyúlt árnyalakod,
hogy kapálózzon, rángatózzon,
felköhögve, földre esve,
hogy ragacsos fekete foltként
folyjon testéből az este!
Csorogjon testéből az este
az utcahosszt beborítva,
és csak a sarki utcalámpa
nevessen belerikítva:
reggelig dermedten kacagjon
s köpdösse tarkónkra a fényt,
mint aki éppen vért köhög fel
tépett és ősz hiénaként…
Sűrű-sebesre ostoroztad
szép, pőre testű árnyadat,
ne csodálkozz, ha hozzám bújik
és csillapítja vágyamat.