Rawelli: Nyáréj (vers)
Megjelent:2010, október 3. Idő: 09:00:00 Témakör: Természet
Nyáréj
Bömbölve
Izzik, csepeg, buján szuszog,
És roppant heves éj
Járja át Terra fülledt Hajlatait, kéjes humuszban ezer
Állat simul egymáshoz,
Ó
Az égre suttogja mind
Ősi, vad Isten teremtette
Hajlamait. Csapongón
Kavargó ölek csappanó
Szerelmét lefetyeli régi ölebek
Minden ifja, lánya, buja gidája,
Gyermeke és huncutul
Mosolygó kéjes kocája.
Lágy kézzel ide be
Nem oson alvó álmok
Álmát alvó új időknek
Korcs alma, nincstelen hatalma.
Okkal nem élő, átokkal vert
Vadon moccanó, magmatörő,
Sziklát repesztő, égben dörrenő,
Ajkat gyöngyöző, érverő,
Izzadt mocskos húskovácsok
Gyilkos hazája ez,
Hol kancsóka,
Nem babér terem.
De
Én felhős
Mosolyt lehelek
Lassan, vigyázva
Szívedre,
Kedvesem.
És egymás szemében nyugszunk meg
Nyirkosan.
Csendesen.