adamrepa: Új kikeletben (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Új kikeletben

I.

Csillagporos tavaszi éjen
Ahogy a kert aljára értem
Felszikrázott bennem valami újra
Mintha a sok régi gyökér utánam nyúlna
S lángolt megint az évszak: belül

Emlékszem, éreztük még a telet
De Tavaszunk eljött, az idő letellett
Kívül és belül, húrokon, egyedül
Tavasznak sugara bennem most lemerül
Szárba szökkent, burjánzott a rend

II.

Aztán kint voltunk a földön, újra
Felettünk csak végtelen ég
Tér, csillagok, hangtalan zenék
Visszhangzó múltam: minden ős

Keringés, áramlás, olvadó rügyek
Lemenő Napnak festett játéka
Házam falán hazámnak árnyéka
Esőcseppekként a mindenség lepereg

III.

A távolban lángol már a táj
S bár diófám még oltalmunk
Lesújt rám majd teremtő Napunk
Megéget, mint egy szerelmes száj

Az évszak hullámzik, levegő húrja pattan
És mi látjuk előre: az előre láthatatlan
A lét sebesült madárként zuhan,
Hogy hamvából egykor majd újjászülethessen.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/112870