Csendes éj
Holdfény hullámzó tengeren,
Mélyére látó végtelen
Ölében született szenvedély…
Csitítja csalóka csendes éj.
Esővel jött a március,
Ázott a föld, s a szent idus.
Kis patak folyóként rohant,
Utána szenny, s a rom maradt.
Széjjelázott a mag, kenyér
Barna sem lesz, nemhogy fehér!
Alázuhant a hegy oldala,
Temetve százak otthona.
Esik, mégsem tisztul. Esik!
Felleg zokogja bűneink
Sorát – az ég s a föld sebes,
Ha gyógyul is, marad heges.
Holdfény hullámzó tengeren
Sem látszik, takarja végtelen
Ború. Csalós a csendes éj;
Kél új vihar, s lesz új fekély.
Megjegyzés: Szeged, 2010. március