fefo: Csak a csend (vers)
Megjelent:2010, március 15. Idő: 17:00:00 Témakör: Elmélkedés
Csak a csend
Nekem jó volt a csendem,
szellőt lobogtatott a kertben,
virágok szirmára ült
és úgy derült
szememre a szépség,
illatot kínálgató
szelíd reménység.
De a felrobbanó hangok villanása
krátereket és sáncokat ásva
az lett mindig, mindig a csend halála.
Minden megváltozott,
rohant, vágtatott, dobogott,
agyamba mászott és kiásott
régi szitkokat,
miket rám szórtak
féktelen haragok,
mert a csendet szerettem,
mert csak a szelíd dalok
nyugtatták lelkemet,
mert szóltam,
ha ordított a gyűlölet.
Azóta is csak a csend a barátom,
de ha újra hallom a gyűlölet
lelkeket repesztő zajait,
újra kiállok és újra kiáltok:
a gyűlölet kétélű fegyver:
romlásba, halálba taszít
de lelkét öli annak is
aki gyűlöletet szít,
s mint viadalra vadított kutyákat,
embert, emberre uszít.