Tavaszról álmodom…
Ott állt… a havas domboldalon,
karjait esdeklőn az ég felé tárva,
hideg szél ellen nincs oltalom,
álmodott tavaszt, rügyfakadást várva.
Az én szívem is fagyott virág…
jeges páncél börtönének rabja,
orgona illatú tavaszi éjszakán
karodban éled, ha csókodat kapja.
Ölelj! Szeress, mint még soha…
a lombok suttogva rejtenek,
zöld sátrunk alatt a csillagok se látnak,
szerelmünk meglesvén, aranyport hintenek.