Kazimir: apátlanságok (vers)
Megjelent:
Témakör: Gondolat



apátlanságok

Apa várj!
hiába tűröm magam alá,
fázik a lábam
éjjel
a takaró alatt,
és szívemből
torkomig rúgkapálnak
bariton bánatok.

        Miért fázol gyermekem?
        ne félj míg itt vagyok
        nézd csak építs házat − kéményedre
        apró madarak szállnak
        és énekelnek hogy megmelegedj

üres zsebemet
tölteném meg folyópartokon,
napban izzó kavicsokkal −
csak nekem lenne kincs,
csak nekem lenne
tűztől vérző gránát.
        látod tenyeredbe bánat feszül
        húsodat savas fogakkal rágja a kín
        de szórd csak az ég felé kéklő szavaid
        és hallani fogják a felhők messzecsengő
        kacagásodat

de jó volna
kirohanni egyszer,
ezerszám ánizst és zsályát tépni,
nem csak otthon imádkozni
liliomért
magtalan földdel teleálmodott
virágcserepek fölött.
        fuss gyermek szabadon!
        a gyökerek kiásva hevernek
        és nem fűszerek illata száll bokádra
        béklyók ezek
        rozsdás bilincsek
        menekülj értem
        menekülj tőlem is.


Megjegyzés: Közös vers Hatházi Áronnal



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/106623