Csattanó maszlag 3

Reggel 09: 45 Nemeza ház- Nemeza kert még mindég…

Másiklajos szinte sírással küszködve kente be szappannal a szőrős, visszeres lábait hogy a neonkék sztreccs nadrág valameddig feljöjjön a combjára. Fokhagymaszagú verejtékben úszva elkészült a dzsogingolásra. Épp a túracipővé alakított gumicsizmájába préselte be magát nagy szuszogások közepette, amikor Sátán a kutyafalka vezére a combjába harapott, mintegy gyorsabb öltözködésre sarkalva őt. Másiklajos miután lehámozta magáról a kis fenevadat, vadul fojtogatni kezdte. Illetve csak fojtogatni kezdte volna, mert az előszobába lépett Ágica. Innen kezdve Másiklajos apró puszikat próbált adagolni a kutya orrára, de az mindig az arcába mart.
Ágica egy gyengéd nyaklevest helyezett el Másiklajos tarkóján:
" - Mondtam má, hogy soha ne nyálazzad össze a pofijukat! Na gyere kis muszmuszom!" - mondta Ágica és kiemelte Sátánt a férfi remegő kezei közül. "– Meddig tökősz még? Nem látod, hogy a kis drágáim már szágúdozni akarnak a prérin?"
"- Megyek má drágám, csak még egy kis rágcsálni valót keresek a gyerekeknek, ha útközben megéheznének."
"- Nafene? Micsoda édes barom is tucc lenni! És vizet is vigyé nekik! De ne hideget, menehogymá megfájdújon a kis torkuk! Igaz? Kis muszmuszom! – motyogta szerelmes tekintettel Ágica Sátán pofájába, aki egyetértően képen nyalta őt.
Másiklajos szó szerint a kapuhoz vergődött, mert Sunyisánta a legkisebb és leggonoszabb dakszli már háromszor átszaladt a lábai közt és feltekeredett a jobb bokájára. Sátán nehezen viselte a tétlenséget, ezért időnként a férfi bal achiles-ínjébe mart. Dócika-Döncike- és Dencike meg, ahol érték.

Odakint az utcán pár békés szemlélő a tenyerébe fojtva fuldoklott, pedig csak részleteket láttak, mert a Nemeza ház léckerítése, kissé kitakarta a benti eseményeket.
Amint megnyílt a kapu, egyszerre mindenki elkapta fejét és társalogni kezdett a mellette állóval, mintha csak rögtönzött falugyűlés zajlana éppen. Azért az emberek fél szeme a megnyíló zöld kapura szegeződött.
Nemeza Lajos zavartan feléjük biccentett. Félig felemelte szabad kezét és az öt kutyát magával rántva az árokba zuhant.

10:01 Kabátfalvától 142 km-re az úton rajta

"- Talán még se olyan jó ötlet meglátogatni apádékat!"- mondta csücsörítve Töki - miközben orra tövében egy begyulladt pattanást próbált kinyomni a kocsi belső visszapillantójába meredve.
"- Inkább az utat nézzed léci!" - mondta ijedten Sára és a közeledő birkaszállító kamion láttára, a frissen épített műkörmével saját combjába mart.
A baloldali visszapillantó tükör hatalmas csattanással levált a szembe robogó kamion lépcsőfellépőjének ütközve.
"- A kurvanyád!"- Üvöltötte Töki - majd a rémült kiáltást követő, hosszú órákig tartó csend, szinte kitapinthatóvá vált a kocsi belsejében. Így autóztak némán 268 km-t és Sára arca mindvégig ugyanazt a kifejezéstelen, üres fehérvásznat sejtette, mint Töki elmosódott tekintete, a reggeli fürdőszobaközeli élményben.
Három és félóra elteltével, szinte az örökkévalóságig tartó csendet Töki kérdése törte meg:
"- Láttad ezt a köcsögöt?" – és hüvelykujjával a hiányzó tükör felé bökött. "- Majnem ledarált bazmeg! Állati mázlink van, hogy kurvajól vezetek!" élénkült fel Töki és elégedetten igazgatta a nyakát, miközben a belső visszapillantóba tetszelgett magának.
"- Töki?! Ájjá meg valahol. Szárnyasbetétre van szükségem." - mondta halkan Sára, mintha csak egy másik dimenzióban lebegett volna.