tenyerembe
rettegek, hogy
sosem leszek istened,
(csak hús-vér ember)
és széttört homlokomba
elbicsaklik szemed;
hogy nem lesznek
aranyporos fák a réten,
csak októberi szélbe fáradt
rozsdadarabok
én csupán
jáspis szemed
akarom mellkasomra,
levendula szavad
hajamba
és álmod
hited
minden pillantásod
tenyerembe hajtsd.