A múlt nyelve

Szűk fátyol veszi körbe az utat,
Kutató tekintettel mér végig rajtunk a múlt,
Betegágya végén vágóhíd közeleg ránk,
A jó dolgok s rosszak is rég elillantak,
A zaj megszelidűl, kezedben tartod már,
Fátylát borítja szemedre az éj csendje,
Utolér hát mindenkit az élet rendje…
Lassan megvilágosodik tallérja a holdnak,
Már rég nem a holnapot várod,
Hisz húz magához egy mennyei árok,
Ébredj fel hát, mert elnyel a múlt.