Pekka: Don Quijote árnyéka volnék… (egy pikareszk, versben) (vers)
Megjelent:
Témakör: Álom



Don Quijote árnyéka volnék… (egy pikareszk, versben)

Álmodom, mint la Mancha lovagja, érzem verejtékem
cseppjeit, majd elolvadok ott az édes-sós tengeren,
Csak az a hajnal, átkozott pallos - fosztja édes álmom,
még folytatnám, hűség vértje, s dárdám meddig ért - nem tudom.
Egy szélkerék sok lapátja, az ég követének lágyan
Fordítja tört vitorláit, s hajlítja égető vágyam,

És ahogy nappali párja az éjnek, nyújt oly ragyogón
Fényeket, elkápráztat – majd végül elvesz mindent mohón;
Mint kinek egykor volt ezer, sokszínű valódi álma,
Úgy fecsegett halk ajkain a rettegés diadalma,
Meddig bírom, és hol végzem – vágyaim végtelen útján,
Míg pillantásom az éj azúrjának fénytelen húrján.

Küzdenem mily oktalanság, emléke sápadt halovány,
Mégis vágyom lenni balga, sorsom céltalan, ingovány…
Don Quijote árnyéka volnék, s lelkesen hadakozzak,
Némák az erdők, testük rőt levélben, alig változnak,
Láttam pár csillagot, várt a messzi föld, hol csak kóborolt
Pár megsebzett szív, végtelen hitükben mind oly bolond volt.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/102171