Prizmák
Mert a sápadt mákvirág még
sopánkodik, milyen nyeszlett,
de ha egyszer bólint egyet,
szívünk, lábunk belereszket.
Mert a Nap is leereszti
szeme héját, szinte félig,
és hideg lesz, és homály lesz,
azt huhogják, azt beszélik.
Mert a pletykát már a nyelvek
úgy szórják, mint fényt a prizmák.
Kiengednek a farizmok,
elszállnak az aforizmák.