Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

252 alkotás (7 oldal, 40 alkotás/oldal)


Prózavers: Zsír

, 94 olvasás, bladeattila , 11 hozzászólás

Ezek vagyunk

Emlékszem, mennyi mosolyt csaltál mélyszántású, műszakokban érlelt arcára anyádnak, s hányszor bújtál csalódásait, bánatait zokogó-italba fojtó karjaiba.

Tovább


Prózavers: Idő-Ketrecek

, 39 olvasás, Oasev , 3 hozzászólás

Sajgó lélek

Elhagyott, hajótörött határokon túl érinthetetlen paradicsomok kontúrjává változik az édes anyaföld, gáborúk-szaggadta, kopár talaja! Árok-mély bölcsők sárféltekés fekhelye sem lehet többet koporsó, de pihentető szerelmi fészek, titkos nyoszolya! Virágok finom-

Tovább


Prózavers: XX.

, 119 olvasás, Neogrády Antal , 2 hozzászólás

Mozaik

Az agglegényt menyasszonyai öltöztetik, sőt,
Halott sem leselkedik a családjára,
A nem euklideszi légy repülésétől megzavart fiatalember sem.
A csúszósín belsejében megáll a vízimalom,
S elszövődnek az alakok az éjszakában,
Akiket a csigák csillámló nyomvonala vezérel.

Tovább


Prózavers: Vissza-nem-hallgatható csendek

, 101 olvasás, Oasev , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Jó volna már belefáradtan, Idők táguló háta mögül éberen csak figyelni a szösszenő rezdülések neszeit! Aggódó féltéseim Sziszifusz-pufók arcomra méltán kiültek. Idő-törmelék megidézi a múltakat akkor is, ha szándékkal menekültünk a szökött messzeségektől. Néma merengésekből táplálkozik a könnyű irgalom is. Gyermek-lelkemben sokadszor zokogó pityergések sírnak. Megkopogtatott foszlányokba még szerencsés két kézzel belekapaszkodni.

Tovább


Prózavers: Derengések

, 89 olvasás, Oasev , 3 hozzászólás

Magány

Félelmes magányban mindennap egyre görcsösebben fogadkozom; erőszakos hajótöröttként korhadó fák tiszavirág-életű deszkája még életmentő gyógyír is lehet! Tétova szándékoltságokon már mindenki mossa önös kezét, s ismét összeesküszik! Homályos vermekhez, kétértelmű, csélcsap szándékokhoz hasonlítanak már a másoktól ajándékba nyert ígérgetések! Harmatok gyémántgyöngyeivel egyre nehezebb tisztára mosni sebzett arcok redőnyeit! Echózó csöndektől visszhangos a befelé töprengő szív; körbe-körbe gyűrűznek rajta a láthatatlan-hangtalan fény-árnyak; önmagán is elidőzött pillanat röpke pazarlást végez szeszélyes akaratom lábnyomán!

Tovább


Prózavers: Megjósolt paktum

, 95 olvasás, Oasev , 4 hozzászólás

Sors

Késdobó kézből visszafelé egyre ritkábban származik segítség. Leszámol magával tettes, áldozat is. Kiszállásokkal hitegetik az ingyenélőt. Hetvenkedő ruhadarabok törésében már nem összerendezett formák, de szándékolt, buja kacérkodások érvényesülnek, gyilkos konokságukban az alpári viccek is megmártóznak, majd szándékosan elmerülnek.

Tovább


Prózavers: Ambivalens élet

, 78 olvasás, Oasev , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Kiéhezett csönd-ölek a Magány stigma-sebébe belemarnak, zsongó-lankadatlan kiéhezve, pusztítva mindenki mámorát. Égre felkiáltó igaztalanba, eme korban mindig megmarad a néma-törődött belenyugvás. Érdekek szent-összeesküdött szövetsége, s vak, evilági bosszúállások önző jogán széjjel lett lopkodva az Emberség utolsó mentsvára is; esküdött szívek martján mégis ismeretlen fogalom az elévülés! A Hóhér-Idő már nem pitiáner igazságokért házal, hisz szándékosan lenyesték avítt szárnyait ítélkező próféta-szavakkal!

Tovább


Prózavers: Törtszavú fohász

, 88 olvasás, Oasev , 2 hozzászólás

Fohász

Homályok zsúfolt valóságrészleteiben, felkelő hajnalok lámpagyújtogató fényei hamar eltűnnek, fogyatkoznak; mélység s magasság közt aligha létezhet kivezető út, csupán kiáltó szakadékkal teli! Hangokká lényegül majd át a Tér; egyetlen szerelmes ujjbeggyel simogató, gyöngéd érintésben ott lüktet a kimondott, örök érzelem: boldogságban sugárzó, tág pupillák szökkenő percek halhatatlanságát sóvárognák vissza, amit látomások varázshatalma szándékosan torzít!

Tovább


Prózavers: Keretező Ember-arcokhoz

, 84 olvasás, Oasev , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Minden egyes pökhendi, megélt sértésben önző semmisülésem tovább folytatódik s készít alattomos csapdát. Visszanézek a mindig méla, megrepedt tükör-szilánkokban bújócskázó rettegőn is szomorú kisfiú-arc felé, s szeretném megvédeni a bent rekedt, tartós félelmet is!

Tovább


Prózavers: Egérlyukakban

, 82 olvasás, Oasev , 2 hozzászólás

Ars poetica

Botladozó léptekkel egyre csak sántikáltam, holdfény-félhomályban. Oldalalom lopakodó, ádáz fák álltak leláncoltan, tisztelegve; vigyázzban! Reszkető állat, setét, vészjósló csöndben, egyre vártam a kitaszított sötétségtől a fényre törést. Pattogva-szorongva pergettek könnyező, szemhatáromra méltatlan könnyeim, s ott végképp már megálltak.

Tovább


Prózavers: Visszakövesült átok

, 77 olvasás, Oasev , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Visszametszett szárnyakkal, eltékozolt álmokkal még jó lett volna tovább szállni! Kinyitható, látó-szemekkel széjjelkiabálni, hátha még sikerülne megmenteni az Emberiséget gyarló-lelkűek honától! Minden Mindenségpercben, melyet kunyerálva lopunk az élettől, százféle alakban sírjuk el jelenlétünk sebezhetőségét!

Tovább


Prózavers: Beleveszve…

, 83 olvasás, VDavid , 2 hozzászólás

Gondolat

Cikkázó gondolatok, befejezetlen mondatok zavarják nyugalmam,
egy pillanat csak, miben többször is irányt vált az elmém,
néha annyira kavarognak a ki nem mondott szavak,
hogy összemosódik az érzelem arcomon,
szomorú könny mosolyt dagaszt a bosszútól beszűkült hétköznapokon.

Tovább


Prózavers: Felül-alul nézet

, 87 olvasás, Oasev , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Mert nem lehet sosem akként, hogy más irányba csoroghatnának a hétköznapok posványos állóvizei! Tiszavirágokon függeszkedő Lét alig tudhat ellenszegülni az alattomos, csapdákat állító balsejtelmeknek! Minden léptünk megtervezett, de ügyetlen karambol! Földön tevékenykedő, fura bábuként berendezkednél, ha túlélhetnéd, ami tán egyedül éppen terád vár! Félelmeink csapda-vásznára felfeszül a szivárvány, s nem lehet pontosan tudni: vajon meddig terjedhet a határ, s a végpont, ameddig embereknek megmaradhatunk?!

Tovább


Prózavers: Kézfejek magánya

, 105 olvasás, Oasev , 1 hozzászólás

Magány

Kitárja két kezét, mint susogó angyalszárnyak erezetes, finom szárnyait, s végzetpillanatokban végleg magunkhoz ragadnák s ölelnék azt, aki már elment! Évgyűrűk gyöngéd metszése, pecsétnyoma még motoz az ujjbegyek bordázott erezetein - létezik vérerek tobzódása -, megvalósult lángolásban csupán szavaink vádolhatók hazugsággal, ajkaink forró tettei nemigen!

Tovább


Prózavers: A lótusz csókja

, 125 olvasás, lyanoka , 9 hozzászólás

Segélykiáltás

elalél magától
és újfent enni kér
a tiltott vágyától
de tagadja még

Tovább


Prózavers: Ómega

, 176 olvasás, Aevie , 21 hozzászólás

Sors

Próbálom elképzelni, hova tűnhettek.

Én színlátónak születtem
de elvették a nincs-nevűeket.
Ha túl sokáig sötétbe zársz
többé nem nyílik a szemem.

Tovább


Prózavers: Súlycipelő kolonc

, 128 olvasás, Oasev , 1 hozzászólás

Bánat

Már minden jelentéktelenné alacsonyodik. Mint gyémántokat s kincseket tékozolható Dariusz-király szemétre való kacatokat dobál a veszendőség szakadékaiba. Szomorkásan, egyre beletörődöttebben szemlélem, hogyan teszi magát tönkre az értékeket hordozó Ember, mint súlyváltó koloncot cipelő, csupán az értékektől: Megalkuvó szószegésektől kaphat olcsó engedményeket!

Tovább


Prózavers: A Gondolkodó

, 117 olvasás, Cselényi Péter , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

A homo sapiens szónokol

Előhang
A Gondolkodó vagyok, (mindég mondják, hogy egyek). Rodin szobra két kézzel, az öklöm számba ér fel.

Tovább


Prózavers: Tájkép városra

, 107 olvasás, Oasev , 4 hozzászólás

Természet

A tejfeles köd lassan ráborul a gőzben fürdőző völgyre,
s hegyek aggastyán-veteránjait átkarolja a hajnali pára.
Összezsúfolt házakat látni a táguló horizontról,
sűrűsödő gondokat.

Tovább


Prózavers: A tétlenséghez

, 100 olvasás, Oasev , 0 hozzászólás

Szerelem

Hebegve szól szívem tétova kelyhében már minden félrerakott dallam; ki tudhatja felemelő, ismeretlen percek terveit? Midőn Kozmoszok tágra nyílt csillagos szempárja gazdag Esthajnal fényével talán éppen rám kacsint! – Zakatoló, infarktusos szívem már egyre zaklatottabban, hevesebben vert; merre vihetett volna csetlő botladozó menekülő utam, ha nem lehet mindig mellettem Angyalom?!

Tovább


Prózavers: Őszi szisszenés

, 87 olvasás, F.Attila , 0 hozzászólás

Gondolat

Betépve szírmait, szaggatja szélvihar, tánca lejt,
Lobogó levelek, dobogó életek, ropogó végzetek élén!
Vad időhullámok, de szelíd partjai szélén.

Tovább


Prózavers: Alkotok

, 206 olvasás, Cselényi Péter , 6 hozzászólás

Ars poetica

Alkotom a műveimet, azt és ezt, olyat és ilyet. Fekete könnyek - regényem, Csendes eső a festményen. Szobrom íme, címe: Ketten, s a fúgám: Valaki itten. Soruknak elejét - végét magam se látom már oly rég... ( És homokváram is, igen, ne mondd, ne kérdd, azt se, milyen. ) Műveim él - s éldegélnek, dörmögnek, van tánc és ének.
" No szép."

Tovább


Prózavers: A világmindenség

, 119 olvasás, Cselényi Péter , 0 hozzászólás

Fohász

"Tágulok, zsugorszok, eltűnök-rád hullok, alattam, ha állsz épp? nem. Keringek, kergedek, nyújtózom-kerítek, kerítlek vagy mégsem-por, hamu, az vagyok, akarod? - Hogyha nem, lehetek gondolat. Érj belém, operálj,...

Tovább


Prózavers: Itt valaki, ott valaki

, 132 olvasás, Cselényi Péter , 0 hozzászólás

Ars poetica

1. A szavaknak kozmoszában...
csillagszemű Homérosz
üstököstest-karját
belemártva fénybe
rájaírta-véste
az űr lehelletvékony
bús úszóhártyájára:

Homosszeiát, Terrosszeiát,
a kozmoszeiát szintén.

Tovább


Prózavers: Rossz irány

, 170 olvasás, zsoloo , 1 hozzászólás

Abszurd

Sok gyenge délelőtt után
ma végre égek.
Értelmet nyer a belső ítélet,
bár kesernyés a füstje,

Megjegyzés: 2017. 10. 23.

Tovább


Prózavers: Latinovits

, 157 olvasás, jeneyi , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Életében mindegyre percemberkékkel civódott-vitázott
Istenverte áldott színészóriás volt velején szólva
önnön erejéből felküzdve magát
a csúcsig majdhogynem eljutott
halálával barátai folyton sokasodnak
amíg élt a segítő jószándék
- ha lett légyen is - galádul kerülte el

Tovább


Prózavers: Lélek a Léleknek

, 153 olvasás, SunVice , 2 hozzászólás

Szerelem

Kicsi szívem,
Egyetlen édes kicsi szívem,
Hát megöleltél, s arcomra
Csókot öntöttél, mint két
Kolibri a forró nyári szélben.

Megjegyzés: Az Aranykorból, 2014. március 20.

Tovább


Prózavers: Behatárolt szimfónia

, 156 olvasás, barnaby , 6 hozzászólás

Gondolat

Ebben a szimfóniában csak négy és fél akkord  zengi majd el a megkopott energiák szólamait.
Belesűrítve az akusztikus csendbe
a rejtjeles csillagmezők villódzását
egy fenséges albatrosz utolsó vészjelző énekét.

Tovább


Prózavers: Sóbálvány

, 202 olvasás, Rawelli , 8 hozzászólás

Elmélkedés

Lisztes már a kezem, a szemem,
a lelkem.
Naphosszat várom, hogy a búza peregve
ujjaim közt nevetve
váljék kenyérré.

Tovább


Prózavers: Kis hörcsög

, 171 olvasás, Géptelen , 3 hozzászólás

Halál

Kis hörcsög üveget rág.
Poharat? Ablakot? Üvegszálat? Nem, mert műanyag palackot.
Kis hörcsög üveget rág, mert hazulról megszökve a szabadban nem talált mást, amivel fogát koptathatja.

Tovább


Prózavers: HANGYA!

, 151 olvasás, Géptelen , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk

HANGYA!
Jönnek, és elmegy.
Nektek elmegy.
Hogy értjük?
Rovar-orgazmus.

Tovább


Prózavers: La dolce vita

, 170 olvasás, Evinka , 8 hozzászólás

Pillanatkép

Nyolc arcom van pontosan,
amikor megszámoltad, csodálkoztál.
Előttem egy őszilé az asztalon,
s ahogy visszagondolok arra napra,
az ujjamon lassan végiggördül
la dolce vita.

Tovább


Prózavers: Kérdés

, 143 olvasás, Bodortz , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Kezdetben szaladtam, kapkodtam levegő után
földre nyomott a kifulladás,
nem értem utol az IDŐ- t.
Sietősebbre vettem léptem,
szakítottam innen is, onnan is,
az eszmék fájáról csalfa gyümölcsöt.
Illata csábított... de lám, iszonyú a csömör.

Tovább


Prózavers: "Túlélő"

, 167 olvasás, Bodortz , 0 hozzászólás

Abszurd

Zsúfolásig megtelt a FÖLD.
Rengetegen fulladoznak,
Áporodott, elhasznált a levegő....
túlnőtt magán az organizáció.

Tovább


Prózavers: Vonalat…

, 293 olvasás, Gál András Andor , 2 hozzászólás

Abszurd

Vonalat mázol elhagyatott ujjaim köré a napos ég, mögöttük öblös rés. Rengnek váram leomlott téglafalai, megtört kifejeződés tátog bűnösén. Tulipánfás keblemre ölelném tüstént a rétnek minden egyes szegletét, virág, fa, ég, felhők tündöklenek acélszürkén.

Tovább


Prózavers: Eloldhatom…?

, 252 olvasás, Bodortz , 4 hozzászólás

Somolygó

Ni csak! Hajadban virágszirom,
várj, kiveszem.... te lennél ily illatos?
Vagy ott az orgonabokor?
Egyre megy.
Kezed megfoghatom?
Látom kinevetsz....

Tovább


Prózavers: Nemversek

, 269 olvasás, VárszegiMartin , 0 hozzászólás

Elmélkedés

1
Kimozdíthatod az idő tengelyét, de abban a pillanat neked kell a féregjárattá lenned. Kopott gönceidből összefércelt, testnedvekkel tapasztott híd legyél, melyre rálépve a szeizmográf nem mozdul ki nyugalmi állapotából. Lábad alatt egy műanyag csónak, deszkái polaroidok. Anyádék tengernyi meséjén evezd át magadat, hogy megtaláld a másik végét a saját történetednek.

2
A világot is kifordíthatod, ha felkészülsz, hogy magadat forgasd ki. A belső szerveid egy „ezmiez” masszában tömörülve borítják a tested, ha nem zavar. A saját dagonyádban elmerülő mocsár lehetsz, ha nem félsz a fulladásos halál egyik formájától sem.

Tovább


Prózavers: Gomolygó gondolat…

, 222 olvasás, halado , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Ülök, elmélkedem, egyedül, sötét van, időm mint a tenger, végtelen, tűnődve tündöklő.
Mennyi lehet még? Mennyi van még hátra, a ma már a múlté, a holnap a tegnapé, a jövő ki tudja, mennyi még, számolok, harminc leszek, jövőre, legszebb kor, nem rémít, mit kell még tennem!? Gondolkodom, mi legyek, ha nagy leszek, de hisz már nagy vagyok, a saját utamat járom. Nem félek, nincs mitől. Megyek, előre, céljaimat elérve.

Tovább


Prózavers: reménytelen vers

, 380 olvasás, Kosztolányi Mária , 13 hozzászólás

Sors

Rímtelen aforizmáim vakotás tükörképeim. A hosszú úton szavaimról lehullt a máz.
Siettem volna, de csúszkáló sorvezetőmet nem látta jól szemem, estem-keltem.
És némaság-sebem is lassan gyógyult szóvá. ( először nyelni tanultam, nyál nélkül,
égett torokkal nehéz)
Most letelt a tíz év. Azt mondják újra a régi vagyok, de tudom, elkéstem.
Nem maradt semmim,
mert az évek magukkal vitték azt, amit a sors még itt hagyott.

Tovább


Prózavers: Kőmarkú pokol

, 251 olvasás, Pacsirta , 7 hozzászólás

Természet

A sziklaszorosban egy keskeny út vezet. Baloldalt mély szakadék tátong, körülöttem égbenyúló kopár sziklahegyek. Az út kanyarog, a semmibe vezet. A kőmarkú pokol fojtogat. Fogy a levegő… nem látok kiutat.
Álom nélküli világ. Valóság? Lidércnyomás? A tátongó szakadék hívogat... fájdalommentesen, időtlenül, mint a halál. Szorít a torkom, felfordul a gyomrom… Végre kinyílik a világ, utam egy zöld völgybe fut át. Nem állom meg, hogy vissza ne nézzek. Mögöttem Montenegró sziklaszorosa. A kőmarok szorítását még a torkomon érzem.
Nem vagy való nekem, jéghideg idegen! Sóvár álom, rónaság, mégis bársony, mégis meleg, ott élnek a szép emberek.

Tovább


Napi szerkesztői ajánlat

Kirke:
Vers: akartam írni

Ajánló: ÉvIda

Heti ajánló


Szakmai anyag


Beszélgetés



SmileSadBig grinClownCool...Tongue...SunglassesSmokinBabyEek...CryingEmbrassed...Beach ChairSarcastic...LoLPicnicTastyWink2Yawn...VerysadEatingKirályDevil2Hi...QuestionMailBaby BoyReadTombstoneSmiley balloonCsigaSzívVirágBowlingNono!GyagyaLábnyomSörKukucsNonoHolyByeÁáááááá!ImaSzerelmesGondolkodomAllahTapsOh! My God!LolIdegbetegAngyalOlvasKávéBaby GirlHelloSzerelemNem tudomHappypápá...TáncFej-törõTapsLibikóka... mondjuk :)GépelekPunkLolAngardAlszomHallgatokNonoDanceZenebolondBólogatNyúlNyúlSétaSzámítógépgyilkosÖlelésFalnak megy...AlszikUgrálóKoccintósAngyalLáncfûrészesComputerUdvaribolondCookColdKirályDobosTévénézõSprintTeknõs...Csírke-fogóAlszikShockedSírósSírósTelefonosEsõfelhõMeditáló......ÖlelésRózsaNapocska 1Napocska 2CsillagSzakácsFace-matrixCsoport.........Szellem......Kalózrosesmile..................Bravo!Szülinapi gyertyaTábortüzEgy csésze kávéKávézás 1Kávézás 1Kávézás a gép elõttRejtõzködõKézfogásPartyBirthDayTorta1Torta2Party 2Dog KissKávéKávéKissesKissesFlowerFlowerSmiley loveSpring

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 34
Regisztrált: 1
Kereső robot: 45
Összes: 80
Jelenlévők:
 · SunVice


Könyvajánló

nagyvendel:
Köztünk maradjon versemlékeim



Nagy Vendel: Köztünk maradjon versemlékeim



Tovább...

Zeneajánló

NaftaZ: Inni kell (km.Billyzone)
Küldte: soulkeeper

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Kategóriák


Irodalom


· Ballada:160
· Blog:199
· Bohózat:12
· Dal:1107
· Egyperces:8
· Epigramma:16
· Esszé:186
· Ez+az:6335
· Forgatókönyv:3
· Haiku:1393
· Házi pályázat/ próza, novella:22
· Házi pályázat/ vers:24
· Játék/vegyes:59
· Játék/vers:1
· Jegyzet:1167
· Képvers:128
· Kockavers:22
· Krimi:116
· Kritika:25
· Limerik:25
· Memoár:590
· Mese:690
· Novella:3884
· Próza:2050
· Prózavers:253
· Regény:1886
· Rondó:5
· Sci-fi:193
· Sírfelirat:8
· Slam költészet:59
· Színmű:3
· Szonett:869
· Szonettkoszorú:10
· Tanka:36
· Vers:64742

Zene


· Album:13
· Klipp:111
· Zene:189

Galéria


· Digitális grafikák:1055
· Festmények:661
· Iparművészeti galéria:309
· Rajzok...:1791


Page generated in 0.1144 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz