Amatőr Művészek Fóruma

Mi az ablak, mi az ágy?
Miként írjuk meg Anyát?
Ki élte túl a hurrikánt?
Fekete-fehér szivárványt?

a ténfergő idő eltévedt
döntéseim az enyészet
porát nyelik,
néha kiheverik

Hegynek árnya fakó égbe
- éj kabátja mélységébe -
süllyedt Istenarcnak képe
felhők között Setét Folt..
..talán meséd igaz volt..

Kopaszodó, kövér férfiak lesznek
a példaképeim, akik elég dörzsöltek
elérni amit akarnak.

Olyan karakterekre gondolok például,
mint akit James Gandolfini játszott
a Maffiózókban.

Éjszakáink kivéreztetett sziluettjei közt,
a mímelt időtlenség szép ívű szerveivel,
varázsló szád kenyérmeleg leheletében,

mindig eltévelyedem
azt hiszem
ha itt vagy
felveszed a ruhám

Megjegyzés: versciklus, 2018. 06-2018. 11.

hajnalpírt fest arcodra a létem
bársony köntösben lobogó láza -
szépségbe olvadt gyöngyöző
csontváz a tested:

Szoláris fúzió által besugárzott
optimális lokalizációjú vegyes anyagdarab,
ultra-hosszú záridejű folyékonyságból
sziklavonulatoknak hulláma áramlik, forma
a valótlanságában relatív időben.

Nézem a filmet, darabos emlékeim,
színes diák záporoznak a hold alatt,
jégeső veri a nem létező arcokat,
tenyerem gödrében az évek múlnak.

Csak egy árva falevél
hintázik az ágon,
vidám társaival
ringatódzott nyáron.

Gyönyörű, rejtőző, kéjes artisztikum,
Szempár, mely örökre ott maradt,
Léptek, hangok, sötét misztikum,
Már csak levelek a fák alatt.

Mióta elmentél, üresek a nappalok,
Nem világítja be fény a szobát, minden kopár.
Eddig ketten voltunk, s most egyedül ballagok,
Olyan vagyok, mint egy földhöz vágott pohár.

Rövid, ám végtelen várakozás után
Megelevenedik szívemnek ideája
S a Rejtett Völgy ölelése hív
A rengeteg megnyílik előttünk

Kisiklottam megint
oldalamra dőltem a homokban
szerintem már akkor is képes voltam kisiklani mielőtt a vonatot feltalálták

ott állsz folytonos
újrarendeződésben
minden lélegzet befelé

Megjegyzés: Közös vers Bakos Fannival (BFanni).

Valóság a híg utcán ébredés,
bár elborítana a feledés.
Gyűrött papírarcú lángemberek.
Az a szűz tűz már szemükben sem él.

Maradok ember a buszra várva
Akciós termék aki így is drága
Úriember ki célra tör
Egy talkshowban témakör

Eljött az ősz,
újra itt van,
hozott hűs leheletet,
komor fellegeket,
a vén platánfa ága
meztelenre vetkezett.

mikor megismerkedtünk, már tudtam,
hogy egyszer szembekerülünk
egymással.
nem is feltételezted, hogy kinőhetem
a "tekints úgy rám, mint a bátyádra"
viszonyunkat.

születésüket túlélt gondolatok
fogságában elmém támad a tudat ellen
a félelem csupán ijedt kérdőjelem:
szökött csillagok üres helye az égen
egyenlet zárójeles ismeretlenében,
az elcsendesült érzelmekben
létem hiányát élem -

Utolsó gyökerét
a ház elé ereszti

még ma kihúzza a szemetet
kenyeret úgy szel mint rég
pulóverén pár morzsa

Részeim szétszóródásra vágynak;
meguntak engem, és az egészet.
Verőeremből szökőkút fakad,
szívemre rászakad az enyészet.

A harmadik szemmel látok megint.
Dúdoló ábránd-virág borítja
fantázia-hon azúrkék földjeit,
képzeletem ezernyi szirom-szája,
sohasem szűnő éhséggel lapul

önmagamba zártan
én teremtem
világom,

Vagyok nem vagyok,
Mint semmi.
Ostorozz nem bánom,
Ölelj itt át.
Engemet mint férget,
Sóhajts át.

csak múljon el mint aki nem járt itt
soha senki ne emlékezzen rá csak
legyen nyomtalan akiről még annyi
se rémlik hogy valamikor leugrott
egy doboz cigiért

már régen vége van
legalábbis
be kellett volna következnie
egyszer csak kihunyt a láng
ahogy az utolsó sort megírtam

A fejem az ősközösségben jár
Elszakadni onnan nehéz nagyon
A szívem elhasználódva kereng
Itt-ott lebeg mint tarka setét rongy

Ez annyira magyar, hogy közömbös.
Egy részében igaz, a többiben pedig jó volna annak lennie.
A hungarikum Pusztaság kinyúlt a nyugati zsarátra.
A vonatfülke összesárgult és én remeteként belenéztem a kilátásodba.
Elbóbiskolásomkor a kertünkben kergetőzünk egy boldog párkapcsolatban.

Megjegyzés: 2018. november 3-4.
Egy hortobágyi lánynak

07

Az első benyomódás

Helyszín: „Fuss Foreszt” fuvarozócég telephelye.

Szereplők:
Csendes Ágota [GOTTA]
Gépkocsi előadó [GKEA]
Cébé (itt még kávboj) [CÉBÉ]

1. MindenSzent?

Ember vagyok,
testem halott.
Lelkem társat
nem kapott, én
azért vagyok!
Miért vagyok,
Isten, hallod?

Hiába bűvöl a sószagú tenger,
várhat az óceán, kősivatag.
Csábít a bércek szüntelen orma,
szirtek közt megbúvó titkos patak.

Megjegyzés: Eplény a Világ Közepe

(Véremben szeretlek tartani,
ringó rózsaágyon.)
… s míg elvisz a képzelet
puszta folyókat,

Kínzó érzés, mint mikor szomjazik az ember,
S szája összeragad a keserű, sűrű nyáltól,
Vízzel teli poharak körötte, de aljukon méreg,
Egy korty választja el csupán a haláltól...

bakancslistáról
kihúzva...

nem kell már
mozgatni hegyeket

asszony ül az ágyon
fáradt szemén szemüveg
szakácskötényéről a csíkok
mintha égbe futnának
ez a hajnal most sötét
belehasítanak a vonatok
pont olyan kíméletlenül
eszik az idejét
mint az összes többi pillanat

én annyira szeretem magamat, mint
Mammont szeretik, de annál sokkal jobban, mert
senki sem szereti annyira Mammont, mint önmagát
önzésem odáig fajult, hogy önmagamat magam fölé emelem

Hároméves, mikor testet ölt benne a félelem.
A pince, mert az sötét és nyirkos, mint apa keze,
mikor úgy ér hozzá éjjel.
Arca kavargó massza, szája mély üreg. Félni kell.

túl sok
eltörni a lábait
ne tudjon elmenni
kiszúrni a szemeit
ne nézzen olyan fölényesen