Amatőr Művészek Fóruma

Lepaktáltam legnagyobb
kegyetlen ősi ellenségemmel.
Kiegyeztünk abban, hogy
mindketten azonosak
vagyunk egymással.

még egyszer bejárom a kertet
bekenték szemét
aranyló alkonyattal
lelépem utait
elterülő csönddel

Eltelt már egy évtized,
Csontjaimban érzem
Elrepülhet több is
De sosem leszek készen

Kellett nekem futkorásznom?
Ez leesett. Konstatálom.
Kérem, ez már meg sem lepett
hogy újra pofára esett.

Fény vagyok egy sötét tájon
-lehúnyt szemmel, hogy ne fájjon-,
pici vackából szökő folyam
pont, mint egy neonhal, olyan.

1. Szeretem az életet, nagyon.

A meghalnit én élni hagyom


2. Szeretem az életet hiszen

én is élek és vagyok. Hiszem.

Csatabárd a kézben

Mellen láncvért

Acélsisak a fejen

Meghalunk a hitünkért.

Üzennek értem messze távlatok...
szállani szeretnék, mégsem szállhatok
Sok titkot rejt feltáratlan messzeség,
amit kiaknáz majd jövő nemzedék

várom a hajnalt az égen
ahogy suttognak a lombok
s pöttyek halványodnak el
elgurult valóság csillagain

Gyere ide, boruljon vállamra arcod.
Összekötötted velem a sorsod.
Egy lélek lettünk, két testbe öltve.
Öleljük meg egymást szépen, csöndbe.

1. Ó, te derék és jó világtörténelem!

Csillagok, földrészek és az emberiség

sorsa és élete, a kezdet és a vég...

itt vagy örökön belőlem és velem.

Bolondok bohóca,
bohócok bolondja,
mondd kinek írsz és mit?
Az élet jön és megy,
a halál megtalál.
A filmnek vége, snitt!

Tudatom egy óceán

Közepén egy sziget

Itt üldögélek

Lemenő nap sugara integet.

Az életemben mást nem kérek
légy az enyém adja ég.
Nem rontott meg téged az élet
a te szíved tiszta még.

Lassan besétál a harmatos virradat,
felhők mögé bukik a hold.
Bágyadtan, de még feljön
ma a nap az őszi tájra.
S ahogy kinézek az ablakon,
belül valami öröm támad bennem.

zuhanó alkony
éjszakai szél várta
lehulló hamvát
éjbe vájt utat jártam
nyomomban hullócsillag

1. Építsünk egy falat.

Amin át nem halad!

Helyette ittmarad

fény és hang, kéz és láb.

tikkasztó napok tűnnek el
a nyári ritmus megbotol
madárhang széllel felesel
dalában ott vagy valahol

Posztmodern korban hazugságkényszer
Igaz - csak szemét, hazug - az ékszer
Hulladékból ácsolt bölcsőnk az ára
Gyermeki könnyeink már őseink kára

Amióta megláttalak,
elraboltad szívem.
Mindenem a tiéd lehet,
tiéd a szerelmem.

Egy az Isten!
Százféle hitek, amik
bomlasszák az emberiséget.

a kapuban autóm vár

óvatosan ölelem anyám
törékeny testét már átmosta az idő
de szeme még most is
úgy csillog mint gyermeki
lábamon a kiscipő

Szeretem a hegyeket!
Ott lapul meg ilyenkor
minden vad,
láthatatlan ismerős.

1. Hallgatás
2. Elengedés
3. Ringatás
4. Vágyakozás
5. Alkudozás
6. Derengés
7. Ócskaság

A raklap falú templomból töltött cigi füstölő illat száll árnyékadó felüljáró felé.

Napkorong sugara vetül arcára, kezét beteszi elé. Így már csak feje körül marad glória. Felébred szebb napokat látott emberfia.

Használt tv trónjáról leszáll az aggastyán, babakocsi szekérrel indul szombat szent napján.

Lebegés a légüres térben,
úszás a víz felett.
Köd-párából arcomba csapó
kén-szagú lehelet.

1. Ember leszek, eldöntöttem

Nem tehetnék egyebeket,

emberednem engedjetek.

Minden más-lét már mögöttem.

A mai nap szép volt!
Úgy éreztem nyomorúságomban,
bánatomban, üres lépéseim
rögtönzött sorsom közt is,
a megmagyarázhatatlanság
rejtkében, légüres tér peremén,
mellettem fénybe néző fűszálakon is,

Szakíts le rólam egy virágot.
Ágamra nőtt lélekszilánkot.
Sötét földbe merült gyökerem,
táplálta fényre az életem.

BABBA MÁRIA MOSOLYA


Mint oroszlán,

Ahogy védi kölykét,

Inaszakadtáig,

Élete árán is,

Egykor rózsák palotája volt.
Belül fényes boldogság lakott,
égszínkék tóban két hattyú úszott.
Ifjú herceg hajnali harmat alatt
kertje legszebb rózsáját vitte
imádott hercegnőjének.

Boríts kabátot a mára,
hiszen remegi a múltat.
Nem is gondol semmi másra,
csak ne hozzon jövő rosszat.

Egyek vagyunk s különbözünk mégis
Meddő vita, mi családi fétis
Gondolok rád, de telnek éjek-nappalok
Múlnak az évek, de az idő andalog

Ha létezel, zsidók istene, kinek igazi nevét nem tudjuk, jelét viszont népembe égették tüzes vassal,

Halld meg szavaim!

Nem kérek tőled pénzt. Nem kérek tőled kegyelmet. Nem kérek tőled vállat nyomó terhet. Élvezetet sem.

Egyet kérek csak, de teljesítsd!

Haragos, hűvös széllel
Köszöntött be az ősz, várhatott
Volna még egy keveset, hogy
kipihenjük a nyárvégi meleget

Elterülni a táj rőt füvén,
meghalni az erdőn, mint a vén
fák, ahogy kidőlnek a soron,
s majd ha lehull a fagyhozó tél
finoman szőtt hótakarója,

művészet mondd mi a neved
én s te értjük ezt vajon
van-e még határ valahol
mert amit nézek
tudod
olyan valóságos nagyon

1. Keresek. Valamit.

Keresem azt, amit


2. más már eldobott.

Úgy mint a lomot.

Halvány lámpafény, magyar zászló, erőkeret, giccskép a falon. Tárcsasúlyok a padlón, egy halom.

Fehérre meszelt a fal, rajta megsárgult poszter, zenekaros, jenki. Mellette home office, előtte ágy, ágyon fekvő Senki.

Bódult fejéből vörös szemével bután néz ki.

Szürkeségbe süppedésemet
hiába is próbálnám álcázni.
Szürke gerle vagyok csupán
és nem vérgőzös vadgalamb.
Álmot raknék csukott szememre,
de belehasít a fény a sötétben.