Amatőr Művészek Fóruma

Koppanva hull, részegülten
Ezüst eső a néma tájra,
Tikkadt földek felhörögnek

Megjegyzés: Hajdúböszörmény, 2018. 08. 24.

Eső mosta a földet,
szomjazott a kertem.
Szivárvány lett az égen,
beszínezett mindent.
Virágok is éledeztek,

Csiripelnek a madarak,
Fényesen süt a Nap.
A Bakony hátán
Megcsillan a fény.
Az emberek boldogok.
A virágok kinyíltak.

Déli szél simogat
nyári est csendjében,
elbújt a napi gond,
előjött jókedvem.

Halkan szól a rádió,
éteri dallamok
bársonyos ritmusa
lelkemben andalog.

Égi mezőkön
a hamvadó Nap, miljom
csillagtüzet gyújt.

Fehér lelkű, szerény virág,
szomorúnak sose látják,
fehér mosoly ül az arcán,
azzal csöndes tavaszt kíván.

A kacér szellő
hullámnyelvet öltöget -
partot nyaldosót.

Simogató nyármeleg a holdtalan, tücsökhangú éjszaka,
A tó vizén, mint selyempárnán, csillagfények alszanak.
Körben a hegyeken halkan lélegezve szunnyad az erdő,
Langyos szellő száll felette, álmát őrzi még a hajnal eljő.

megmozdul a képzelet köröttem
mozoghat - én kölcsön nem veszem
tartalékoltam magamnak pár anekdotát
miszerint jobb téma a valóság -

Pislákoló fény játszik a fodrozódó tó fölött,
Hajnal jöttét ígéri a távoli hegyek mögött.
Partra érve bukfencet vet, fűcsomók közt bújva el,
Végigfut a fűszálakon, bogárhadat verve fel.

...hogy hajnalban
nem megyek sehová,
a körút akkor
még halott,
csend-zajban
árnyak lófrálnak,
és a fény
szűkre szabott.

A tövismadár
egyetlenegy éneke
Isteni mosoly

Szempilla rebben
Hűsítő szellőjében
Égkék nefelejcs

Lila Fényben fürdő alkonyati táj,
Csendesen táncolva búcsúzik a nyár.
Elfárad lassan, elfogy ereje,
Lassuló táncához halkul a zene.

Magyaros bölcsődet
nyers fából faragták,
munka közben is
dalolva ringatták.

Megjegyzés: 2018. április 22.

Kinyílott a kalitka,
kirepült a szabadba,
ott fütyült a diófán,
a kis dalos pacsirtánk.

A Tűzkődomb szerelmei

Ősidők óta
emberek lakják,
mégis kevesen ismerik,
elkerüli a világ.

Megjegyzés: 2018. április 19.

Kéklő csillagvirág a kinyíló égbolt,
a felborzolt felhők körbefonják lágyan
szállnak észrevétlen – mint éveim… rég volt
hamvas ifjúságom, bíbic-röptű vágyam.

Megjegyzés: Ligeti Éva