Irodalom címke lapozgató...
189 alkotás (5 oldal, 40 alkotás/oldal)
Esszé: A világ egy pillanat…
2023-12-23 19:18:43,
50 olvasás,
Moriel
,
Megpróbálom szavakba önteni.... Kimondani.... Azt amit Magadban tartasz. Lehetsz érzelgős, rideg, bánatos, vagy bármelyik érzelem kép. Álarcokat, maszkokat, kényszereket hordhatsz. A kíváncsiságod elindít egy úton. Bátornak mutatod Magad, de belül reszketsz.
|
Tovább
Esszé: Alámerülés – üzenetek a gonosztól
2022-05-29 14:36:59,
295 olvasás,
across
,
Az alábbi narratívában a gonosz még értelmezhető mélységét próbálom megközelíteni annak erőszak kontextusával együtt, valós események tükrében.
|
Tovább
Esszé: Múlt idők pora
2022-05-23 18:40:02,
351 olvasás,
entizenharom
,
Megint fúj ez a forró, száraz szél. Az itteniek „chamsin"-nak hívják.
Nézem a piramist, s közben érzem, ahogy mindent belep a szemerkélő vöröses színű por. Mindenhová eljut. Lassan, csendesen, észre sem vesszük, rátelepszik mindenre.
Először csak vékony rétegben, egy hajszálnyira, majd egyre vastagabban, és a tárgyak kezdik elveszíteni alakjukat, formájukat, míg végül rájuk sem ismerni…
|
Tovább
Esszé: Közös frusztrációink
2022-01-04 18:00:02,
214 olvasás,
entizenharom
,
Korunk vezető tudósai megállapították, hogy ma a Földet benépesítő összes ember a Homo sapiens („értelmes ember”) fajba tartozik, ezen belül a mai ember (Homo sapiens sapiens) alfaj tagjai.
Nos, akkor mese nincs, el kell hinni ezt a tudományos tényt, mégis, a saját megfigyeléseim némiképp cáfolni látszanak ezt az álláspontot.
|
Tovább
2021-10-27 20:05:01,
188 olvasás,
entizenharom
,
Ejnye, mi van ma veletek ti kikerics alakú, paradicsomos szardíniás káprázatok. Lelketekre hatalmas havasi gyopárok nőttek, amikor felébredt a sosemvolt város, és vele együtt életre kelt ez a sok talmi hangulat és balzsamos remény?
|
Tovább
Esszé: Illa és Zorg
2017-09-24 17:00:02,
506 olvasás,
zsoloo
,
„Olyan szép ez a világ, ha minden rendben folyik benne, de amint kisiklik valami, kínná válik akár egyetlen parszek is. Egyensúly, erre figyelmeztetett csillagvilágú szülőm, ki végtelen tereken vándorolva küldte gyógyító-melengető fényét távoli peremvidékünkre. A létezés örök titkára akart tanítani.
Már eonokkal ezelőtt megszűnt, már akkor vörösbe pulzált, mikor fel sem foghattuk még, hogy szülőnk lesz egyszer. Távoli jövő volt nekünk, s régmúlt lettünk neki. Különös kapcsolat, mégis a most az, amikor itt van. Persze részben csupán. Nem tudunk beszélgetni vele, csak ő szól hozzánk. Csillagpárom, Illa olykor elektronfelhőket sír utána. De szülőnk mindenre gondolt, kérdéseinkre a válasz is ott volt hunyorgó üzenetében, elmondta teljes történetét és a mi születésünket is. ”
|
Tovább
2017-09-19 21:20:54,
500 olvasás,
peresz
,
Minden úgy volt, mint rendesen. Semmi különös nem történt. A villamosok jártak, a forgalom közepes erősségű volt, mint ilyenkor általában. Az idő kellemes, tizenkilenc fokos. Éppen kellemes volt egy zakó az ember hátán. Az ő hátán is volt egy. Egy kávébarna zakó - a Vörös Október Ruhagyár terméke -, éppen olyan, mint a pantallója. Jó viselet volt ez az öltöny. Bár nem volt éppen új, az erős szövet jól viselte az idő és a vegytisztító által elszenvedett gyötrelmeket, és ilyenformán egyáltalán nem tűnt viseltesnek. A zakó alatt vasalt homokszínű inget viselt, a felső gombot kigombolva hagyta, nyakkendőt nem vett fel: a sima vászon alatt erős kontraszttal vált láthatóvá ráncos bőre. Nem mintha bármi baja is lett volna az említett – egyébiránt haszontalan – ruhadarabbal, de valahogy a szokottnál is erősebben érezte fojtogatva magát.
|
Tovább
Esszé: Apokaliptikus kiábrándulás
2017-04-14 15:05:02,
566 olvasás,
efmint
,
„Éjszaka minden állat előbújik: kurvák, buzik, pederaszták, stricik, hímringyók, meleg csajok, piások, narkósok. Egyszer majd jön egy igazi nagy eső és elmossa ezt a sok szennyet az utcákról. Én mindenhová elmegyek, elviszem az utasokat Bronxba, Brooklynba, még Harlembe, még Harlembe is! Nem érdekel, nekem tök mindegy. Sokan nem így vannak vele. Van aki nem megy ezekre a helyekre. De nekem aztán mindegy. "
|
Tovább
Esszé: Búcsú az emberiségtől
2017-03-29 13:05:02,
643 olvasás,
peresz
,
Idegen vagyok. Bár százszor, ezerszer is megpróbáltam közétek tartozni, minduntalan kibújt a szög a zsákból: nem vagyok közétek való. Bármennyire is szomorúan kellene levonnom a következtetést, nem vagyok miatta szomorú, sőt haragos sem. Tehát meg kell állapítanom: nem vagyok ember. Vagy ti nem vagytok azok. Nem vagyunk egy vérből valók. Valami olyan áthidalhatatlan szakadék tátong lényegeink között, ami kizárja, hogy egy fajból származzunk.
|
Tovább
Esszé: Szógyakoriság Radnóti Miklós költészetében
2015-09-24 13:05:01,
807 olvasás,
Tollas
,
1. A gyakoriság a vizsgált jelenség előfordulásainak száma – olvasható az Értelmező Kéziszótár megfelelő címszavánál. Én magam most arra vállalkozom, hogy megvizsgáljam: melyek azok a szavak, kifejezések, amelyek legtöbbször fordulnak elő Radnóti Miklós költészetében. Csak a tartalmas, konkrét jelentéssel bíró szavakat követem, a névelőt, a viszonyító elemeket figyelmen kívül hagyom.
A szógyakoriság vizsgálatának elméleti kérdésivel a magyar szakirodalomban eddig kevesen foglalkoztak, idegen nyelvű munkát viszont bőséggel találunk. „ A szógyakoriság-elemzés, ugyanis, komoly tudomány, és az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött, a kínkeserves emberi munkát felváltotta a számítógépes szövegfeldolgozás”.
|
Tovább
Esszé: A halálmotívum vonala Radnóti Miklós költészetében
2015-08-25 23:37:24,
1148 olvasás,
Tollas
,
1. Kezdem a cím értelmezésével. Mire utal a halálmotívum vonala? Az Értelmező Kéziszótár a vonal egyik jelentését így fogalmazza meg: egymással érintkező, egymáshoz közeli tárgyak, személyek sora (fasor vonala). Nos, mi a Radnóti Miklós költészetében jelentkező halálmotívumok összefüggő sorát kíséreljük meg bemutatni időrendi sorrendben, egyfajta rendszerben: mikor jelentkeznek, hogyan érzékeltetik a költő halálsejtelmét, félelmét, a halálra való készülődését és beletörődését? Azokat a költői képeket találja meg itt az olvasó, amelyeknek jelentését, hangulatát, nyelvi-képi megoldását a költő haláltudata határozza meg.
|
Tovább
Esszé: Feljegyzések a Paradicsomból 9.
2015-07-20 11:05:01,
683 olvasás,
ariel
,
Újabb szép nap a Paradicsomban. Negyven fok, hőség, tespedés. Olvasok.
Nem hiába. Szelektálni szoktam, de azért még így is beleütközök érdekesnek nem mondható, de elgondolkodtató írásokba.
A legújabb rémhír az ezoterikusnak mondott felületeken is vitákat kelt. Azt mondják, elkezdődött a világ spirituális megsemmisítése.
|
Tovább
Esszé: „Rosszalkodtunk” Mirával…
2015-05-24 11:05:01,
849 olvasás,
Gősi Vali
,
1. nap:
Úgy tűnik, a szélsőséges időjárás hatására többünk agytekervényei is különös fordulatot vettek.
Unokám – Mira – öt éves, és ha együtt vagyunk, a mesélésen, mondókázáson túl gyakran a legjobb móka, ha beszélgetünk – bármiről, amiről szeretne. Ilyenkor mindig megígérem (és többnyire be is tartom), hogy akármennyi kérdést tesz fel, mindegyikre igyekszem válaszolni, és kívánságait – ha tehetem – ilyenkor hiánytalanul teljesítem.
Megjegyzés: (Unokáztam, még ovis Mirámmal, néhány éve. Naplómból ollóztam)
|
Tovább
Esszé: Irodalom a filozófia határán…
2015-02-22 19:05:01,
580 olvasás,
faragoferi
,
(Irodalom a filozófia határán, avagy filozófia az irodalom határán.)
Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
(Babits Mihály: A lírikus epilógja)
|
Tovább
Esszé: A vallás két arca…
2015-01-03 22:05:03,
685 olvasás,
faragoferi
,
„Belső természetünk révén az emberek közel állnak egymáshoz,
csak a külső szokásaink révén kerülünk egymástól távol. ”
(Konfucius)
A vallás az ember alapvető és létfontosságú megnyilatkozása Isten felé. Vallás az a valami, amelyben utat keresünk és találunk Istenhez. Nincs eleve üdvözítő vallás, mert a vallásnak, mint ’vallás’ semmi köze nincs az igazsághoz és a hithez. Elviekben beszélhetnénk vallástalanságról is, de ez olyasvalami lenne, mint a semmi megragadása a valami eszköztárával. Így a semmi a valami egyik igen speciális válfaja lenne, avagy a vallástalanság egyfajta sajátos vallásként jelenne meg ebben a megközelítésben.
|
Tovább
Esszé: Ruha teszi az embert
2014-12-10 18:43:04,
726 olvasás,
drapery
,
Egy adott pillanatban az ember hirtelen észreveszi, hogy felébredt. Minden reggel mindenki tapasztalja ugyanezt, bár kevesen figyelik meg a jelenséget. Olyannyira az egyik pillanatról a másikra történik meg ez a tudatosulás, hogy szinte megfigyelhetetlen, és úgy érezhetjük, talán nem is pillanat volt, és talán nem is mérhető időben. Mi is tudatosul ilyenkor? Mitől tudjuk, hogy felébredtünk? Hirtelen egyszer csak 'minden van'. Erre leszünk figyelmesek. És valamiért tudjuk, hogy ez most keletkezett, és hogy az előző pillanatban még 'nem volt'. Valamiféle sötétség volt - de még erről sem tudtunk.
|
Tovább
Esszé: A halálbüntetés megszavazhatóságáról…
2014-05-21 17:00:00,
939 olvasás,
Gál András Andor
,
A halálbüntetés megszavazhatóságáról való szavazásának a margójára.
A következő gondolat teljesen politikamentes. Kérem, mindenki, aki végigolvassa vonatkoztasson el bármiféle politikától és bármilyen ideológiai nézeteitől. Pusztán csak emberi lényként, a gondolkodó emlősök csoportjába tartozó egyedként egy apró szösszenetet szeretnék ragasztani egy szavazás margójára.
Elém került. Szavazzak, hogy szavazhassunk-e róla, vagy sem. Hogy eldönthessük-e vagy sem, hogy megölünk-e valakit, avagy nem.
Távol áll tőlem a vakbuzgó hit és az esténkénti Biblia olvasgatás, de legjobb tudásom szerint, kiemelkedő helyen szerepel benne egy felszólítás; "Ne ölj!". Mégis, a harmadik évezredben továbbra is kérdés, hogy legális legyen-e a halál. Ember ember életét kiolthassa. Természetesen gondolom jól megalapozott indok, bizonyíték stb. után vár ilyen büntetés azokra, akik "megérdemlik".
|
Tovább
2014-02-01 17:00:00,
619 olvasás,
Nessa
,
A nyelv hazudik. Vagy ha ez a kijelentés sokak számára felháborítok: a nyelv olyan, mint a guminő. A célnak megfelel, de sajnos semmi köze ahhoz a valósághoz, ami az embert illeti, és kötelezi. Olyannyira hozzászokott egész lényünk a hazugságokhoz, hogy annak elítélt mi voltja szinte elenyész a látóterünkben. Már óvodában megtanítják a különbséget a hazugság és a füllentés között…
|
Tovább
Esszé: Chip kutyába-chip emberbe
2013-12-09 13:00:00,
744 olvasás,
janos
,
De jó lesz már holnap, hallelúja!
Kedvenc ebed, ha elveszett,
interneten megkeresheted
Mint a madár csip-csip hurrá,
beépített chiped, melyet visel ebed,
néked üzen műhold-lesen
Megjegyzés: / A fent leírt vízió a fantázia szülötte. Nem kell komolyan venni?! /
|
Tovább
Esszé: A boldogságról
2013-10-27 13:00:00,
2110 olvasás,
malnaa
,
A boldogság elég tág fogalom, talán első hallásra nehezen tudnánk megfogalmazni a jelentését, inkább csak körülírni lehet. Mi is a boldogság, mihez köthető? Ezen elmélkedem már napok óta…
A boldogság valakinek egy pillanat, egy perc, de van, akinek egy egész élet.
|
Tovább
Esszé: Ne szégyelljétek Jézust!
2013-09-18 13:00:00,
814 olvasás,
Clarissa
,
(Lukács 12:8-9.)
Egyszerű fordítás
Mondom nektek: hogyha valaki elismeri az emberek előtt, hogy hozzám tartozik, arról az Emberfia is elismeri Isten angyalai előtt, hogy hozzá tartozik. De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt.
Ne szégyelljétek Jézust! – így szól az egyszerű fordítású Újszövetségben a fenti igehely előtti bekezdéscím.
|
Tovább
Esszé: Gondolatok a sarokból
2013-09-11 19:00:00,
701 olvasás,
Gabalyog
,
Az apropója a felvetésemnek az a néhány napja figyelmem középpontjába került történés, amikor is emberek véleményt olvasva saját írásukról egyszerűen megsértődnek. Jó, néhány esetben túlzó minősítésnek hat a sértődés kifejezés, de jobbára nem kitörő örömmel fogadja a többség, ha nem zajongó dicsérettel minősítik.
Pedig a legtöbbször őszintén segítő szándékkal ad tanácsot az egyik a másiknak. A bántás, a rosszakarás legparányibb jele sem tűnik elő a szavak mögött. Ilyen és ehhez hasonló helyzetben tör elő belőlem az értetlenség. Miért van ez így? Miért baj, ha valaki önzetlenül - próbálva tisztelettudóan fogalmazni - kívülállóként a dologból csakis segíteni szeretne tanácsaival.
|
Tovább
Esszé: Mit tegyek? Hogyan?
2013-08-24 20:00:00,
680 olvasás,
Gabalyog
,
Alapvetően gondolkodó ember vagyok, sokszor talán túlzásba is viszem a dolgok megértését, az ok-okozat keresését, a miértekre felelő válaszok megtalálását. Ez nem felnőttkori vonásom, hiszen már gyerekként is jelentőséget tulajdonítottam a felismerésnek.
Nem új dolog az, hogy minden nap nagyon sok - apróbb, súlyosabb - döntéshelyzettel találjuk magunkat szemben. Ki így, ki úgy oldja ezeket meg. Sokan hezitálnak, mások magabiztosan, tudásukra, esetleg megérzéseikre, környezetükből érkező tanácsokra támaszkodva hoznak megfontolt döntést, néhányan pedig érzelmeikre hallgatva, elragadtatott lelki állapotban teszik meg az adott helyzetben a válaszlépést.
|
Tovább
Esszé: Bocsánatkérésnek
2013-08-20 15:00:00,
652 olvasás,
ZsuzsaMarietta
,
Nem középiskolás fokon
Nézem és hallgatom vezető közéleti embereinket, és fájdalmasan tapasztalom, hogy nem középiskolás fokon beszélik anyanyelvünket. Pedig a legtöbben közülük éppen a nemzeti kultúra megmentőiként szólnak le hozzánk, egyszerű halandókhoz.
Közülük szinte mindenki arról beszél, milyen fontos a nemzeti büszkeség, és harcban állnak azokkal, akik azt vallják, hogy erről nem beszélni kell. Azért szapulják az előző rendszert, mert akkor nem tanították az ifjúságot magyarnak lenni. (De megkockáztatom: azok tanították a gyerekeket, akik most magas polcról reklamálnak.)
|
Tovább
Esszé: A Biblia célja személyes életünkben
2013-08-16 20:00:00,
702 olvasás,
Clarissa
,
"Fiam, hallgass a szavamra, gondosan figyeld, amit mondok!
Tartsd a szemed előtt, vésd a szíved mélyébe szavaimat,
mert életet adnak, ha megragadod őket,
egészséget és gyógyulást egész testednek."
Példabeszédek 4:20-22.
A világ és így a társadalom, a benne élő emberek, a gazdaság, a technológia, a jogi és erkölcsi normák folyamatosan változnak. Isten azonban örök, nála nincs semmiféle változás az idő múlásával. Jól tudta azonban, hogy az általa alkotott mindenség jelentős változásokon megy majd keresztül, de mindezek mellett határozott terve volt arra nézve, hogy teremtményeit megtartja az ő közelségében. Nem akarta, hogy az övéi eltávolodjanak tőle, éppen ezért népének szívére helyezte, hogy az ő cselekedeteit beszéljék el fiaiknak, hogy ez által a vele való kapcsolatuk fennmaradjon.
|
Tovább
Esszé: Halálra születve V.
2013-08-04 09:00:00,
508 olvasás,
biteruj
,
Néhány lélek álmodja ezt a világot, néhány elme irányítja mindenkiét, néhányan vannak mégsem félnek. Miért is tennék, ki ellen?
21 nap, csak ennyi kell ahhoz, hogy valami szokássá váljon. Ennyi idő kell, hogy elfogadjuk a még rövidebbre húzott láncot, amit a pokol mélyére forrasztanak és olykor, ha elragad a gondolkodás gyönyöre, rántanak rajta egyet-egyet, hogy tudjuk, hol a helyünk. Ismét egy megszorítás, megint egy gyilkosság és egy kis gyűlöletkeltés. Nézem ezt a világot, de nem tudom megérteni, miként kerültem én ide. Minden porcikám hadban áll az egész emberiséggel.
|
Tovább
Esszé: Halálra születve IV.
2013-07-31 07:00:00,
596 olvasás,
biteruj
,
Az emberiség önjelölt vezetői uralmuk alá vonják az elmét, miközben mi bízunk a mesékből és filmekből jól ismert fordulatban, a semmiből előtűnő hősökben, és abban, hogy a jó mindig győz.
Leélve egy életet felfegyverkezve áltudással és hibás önismerettel. Félve a gépektől, rá sem eszmélve, hogy nincs is sok különbség, csak hogy mi annyira organikusak vagyunk, hogy protézis nélkül életképtelenek lennénk 40 évesen, mert a civilizációs betegségekre azt hisszük, valami elkerülhetetlen kórság. Mi vagyunk a saját vírusunk.
|
Tovább
Esszé: Halálra születve III.
2013-07-30 07:00:00,
483 olvasás,
biteruj
,
Egy megerőszakolt gyermek az égre kiált, és várja a választ. Gyűlölettől szikrázó szeme már nem lát túl a fekete fátylon, ami kiszűri a boldog pillanatok tündöklő sugarait. Kinek a szabad akarata kívánta ezt? Miként hagyhatott minket magunkra ekkora hatalommal az, aki tudja, hol a létezés vége, és hol kezdődött? Csak lábnyomokat követő amnéziás csorda vagyunk, mind egy irányba szaladva, előre az időben visszafordíthatatlanul.
|
Tovább
Esszé: Halálra születve II.
2013-07-29 09:00:00,
564 olvasás,
biteruj
,
Túl akarom élni az üvöltést. Elszeparálva magam a fájdalomtól, így csak a fénye jut el hozzám azoknak a szívdobbanásoknak, melyek már nem e világért dübörögnek. Igazat adnak ezek a gyámoltalan lények, annak, aki megköti a kezüket, hisz sosem voltak még szabadok, nem tudják, milyen az.
Én sem voltam. De emlékszem arra a pár pillantásra, amit az álmomban éreztem, mikor körülnézve láttam egy bolygót, ahol az élet együtt táncol a halállal, és senki nem tarja ezt félelmetesnek.
|
Tovább
Esszé: Halálra születve I.
2013-07-28 12:00:00,
433 olvasás,
biteruj
,
A szándékosság bűnös magányában sóvárog az éjszaka sötétje. A derült ég már régen elköszönt. Az emberek a napot éltették, míg látták. Ma már csak egykori dicső emlékét őrzi egy kihaló társadalom.
Temetések sűrű beosztása és a mindennapi életben maradási szükségleteken kívül nincs se idő, se energia az isteni mivoltunk beteljesítésére. Az örökké tartó téli éjszakában élve mesterséges fények tartják fenn a látszatát, hogy még élhető ez a bolygó.
|
Tovább
Esszé: Elmélkedés a Velencei-tó partján
2013-07-16 20:29:44,
733 olvasás,
Válóczy_Szilvia
,
Ott ültem a tó mellett valami színes pokrócon átkulcsolt térdekkel, és azon tűnődtem, az a sok ember, aki ide nyaralni jön, mennyire másként éli meg az itt töltött pillanatait. Ahány ember, annyi szokásához híven kezdte el szeretni, vagy épp nem szeretni a közeget, de alapjában véve nyugalmat árasztott a sokszínű nyüzsgés. A távolban vizisíelők próbálgatták tudásukat, néha elkápráztatva a bámulókat egy-egy sikeres attrakciójukkal.
Megjegyzés: Velence, 2013, július 16.
|
Tovább
Esszé: Írjunk vagy ne írjunk?
2013-04-16 11:00:00,
467 olvasás,
Gabalyog
,
Avagy elmélkedés-próbálkozás az írásról többek gondolatai után
Megannyi gondolatsort olvastam már e fórumon a verselés, a próza, egyáltalán az írás mibenlétéről, motivációjáról. Innen merítettem bátorságot, mondván, ha másoknak lehet, működik is, talán nekem is érdemes lenne efféle boncolgatásba fognom. Nem amolyan tudományos ízűen, mert az ugye nekem nem megy, hanem csak egyszerű köznapi megfogalmazásban a saját véleményemről. Sose lehet tudni, hátha érdekel valakit, esetleg saját álláspontját is megmutatja.
|
Tovább
Esszé: Őszintén, nem csak a gyengébbik nemnek
2013-03-03 16:00:00,
473 olvasás,
Gabalyog
,
Csendesen zakatoltak el az évek. Mellettem, velem. Közben a jól begyakorolt mozdulatok megszokottsága kísérte a napokat, amelyben lassan a monotonitás zenéje adta az ütemet. Család, gyerekek, munka, aggódás a szülőkért, lepel alá rejtett szürke küzdelmek munkahelyen, az élet egyéb közegeiben, szóvívódások, gondolatcsaták sorban állások, várakozások közepette. Kísérte mindezt csillogóan tiszta, színes lakás, erdei bóklászások, finom közös vacsorák és néha kopottnak látszó szemem rajzolata a tükörben. Gondoltam, a tükör a hibás, így gyakrabban tisztítottam.
|
Tovább
Esszé: A Szabadság a Tudatban ragyog!
2013-02-28 18:00:00,
454 olvasás,
andrisko
,
Filozófiai fogalmak a szabadságról
Mély tisztelettel állok itt előttetek, önök előtt, lelkemben örvendezve eme számomra kellemes, és igen jelentős napon, hisz e csodálatos napon megadatott számomra az a lehetőség, - és itt, most már azt hiszem mondhatom: megadatott én nékem az a kellemes pillanat, hogy előttetek fölszólalhatok. Nos tudom!: Van kinek tetszeni fog, van kinek nem! Nem egyforma az emberek sora. De kívánom: szavaim ne hulljanak porba! Beszédemen ne essék csorba!
|
Tovább
Esszé: Irigység nélkül, jó szívvel
2013-02-12 09:00:00,
581 olvasás,
kiskecelanyom
,
A Biblia szerinti hét főbűn közül talán az irigység az, ami cseppet sem veszített abból a negatív tartalomból, amely miatt valaha ezek közé a vétkek közé sorolódott. A kevélység, a fösvénység, a harag, a bujaság, a jóra való restség és a torkosság jellemvonásokhoz elítélő, de mégis talán egy kis gúnnyal tarkított, itt-ott elnéző/lenéző, lekicsinylés kapcsolható. Az irigység viszont az a sajátság, ami még ma is valószínűleg ugyanazt jelenti, ugyanazt a jellemgyengeséget hordozza, mint ezer évvel ezelőtt:
|
Tovább
2013-02-03 17:00:00,
478 olvasás,
kiskecelanyom
,
Az év fordulója, az új kalendárium megnyitása nemcsak az új fogadalmak, ígéretek, reménységek ideje, hanem ez az időszak sokszor valamiféle számvetésre is készteti az embert. A maga által kitűzött cél felé az úton, útközben hová, merre tart, mit ért el, vajon elégedett lehet-e sorsának alakulásával? Mik azok a dolgok, amelyek teljesen hiányoznak az életéből, és melyek azok a területek, amikben még van tennivaló, meg mi az, ami boldogsággal töltheti el?
Bármi is az, amit elértünk, ahol tartunk most, mindenkiben erős a vágy, hogy valamiféle nyomot hagyjon maga után. Ki arra törekszik, hogy látható, érzékelhető, kézzelfogható legyen, mi több pénzben is kifejezhető jel maradjon utána, ha már nem lesz az élők sorában. Az építész törekszik évszázadokat túlélő alkotás megteremtésére, a mérnök hidakat, gépeket alkot, a tudósprofesszor új gyógymódot talál számunkra. De van, aki csupán arra törekszik, hogy szép és igaz életet éljen, és ilyen módon az maradjon az emlékezet homokterében. Akárhogy is nézzük, az ember természetes vágya, hogy ezáltal saját fennmaradását biztosítsa a múló időben, amely akár tárgy, vagy más foglalatosság, szokás, viselkedési mód majd az utódok eszébe juttatja. A különböző művészeti ágak alkotóit is ez a vágy hajthatja.
|
Tovább
Esszé: Üdvözlet a hegyről!
2013-02-01 09:00:00,
600 olvasás,
kiskecelanyom
,
Egy balatoni kistelepülésen, Becehegyen vagyunk, az északi parton. A lankás hegyoldalban még mindig a szőlőtermesztés kapja a főszerepet. Egyre több azonban a tujákkal, tájidegen egyedekkel beültetett telek, jelezvén: tulajdonosa ritkán, főleg csak nyáron látogatja a hegyközséget. Mi is közéjük tartozunk, bár azon fáradozunk, hogy a helyhez illő dió- és mandulafákat telepítsünk kiskertünkbe, amelyek szépségükkel, formájukkal, illatukkal és természetesen termésükkel jól illeszkednek a tájba. Sétálunk. Terepbejárást tartunk, mint minden alkalommal mikor megérkezünk. Felmegyünk a csodás panoráma kedvéért a meredek Eresztényen.
|
Tovább
Esszé: Hiányzik az emberi hang
2013-01-31 21:59:17,
630 olvasás,
kiskecelanyom
,
A minap a gázszolgáltatóval volt dolgom. Felhívtam a céget, s egy telefonautomata közölte milyen gombot nyomjak, meg hogy rögzítik a beszélgetést, s mire végre a megfelelő ponthoz, az engem érintő témához értem volna, akkor kérték a partnerszámot, ami persze több jegyből álló szám, nem könnyen jegyezhető meg, úgyhogy kezdhettem elölről az egészet… De ugyanígy jártam a telefontársasággal is, ahol élő beszéd helyett, egy automata mondta el, hogy mikor melyik gombot nyomjam meg, s már eltelt vagy másfél-két perc mire ugyancsak rá kellett jönnöm, hogy ezzel az egy telefonhívással az ügyem bizony nem intézhető el.
|
Tovább
Esszé: Depresszió és világnézet
2013-01-29 12:00:00,
698 olvasás,
Benya
,
Az elmúlt hetekben az emberek viselkedését figyeltem. Nem, nem azt néztem, hogy milyenek az utcán, nem azt figyeltem, hogy mi van a szemükben és nem kitalációkba bocsátkozva alkottam véleményt. Mert alkottam véleményt és ezt a véleményt szeretném megosztani.
Egyszer már írtam arról, hogy az emberek milyenek külső szemmel, hogy mindenki egyforma, mégis úgy gondolom, hogy nem volt teljesen igazam. Az igaz, hogy az élet elveszett az emberekből, de az nem igaz, hogy nem lehet ezt visszahozni. Sajnos a társadalom önhibából lett olyan amilyen. Mindenki egyedül érzi magát, mindenki bánatosan végzi a dolgát, robotként élünk. A változatosság nem az emberiségnek való, hisz mikor tud egy ember a legnagyobbat változni? – ha drogozik, vagy ha iszik… de itt feltehetjük a kérdést, hogy származik-e előnyünk belőle? A válasz természetesen a nem.
|
Tovább
Esszé: Hamvas Béla kereszténység szemlélete…
2013-01-19 21:00:00,
540 olvasás,
faragoferi
,
A magyar szellemi élet sajátos és kiemelkedő képviselője Hamvas Béla (1987-1968). Sajátossága több szinten is megnyilvánul, annak a paradoxonnak az érvényesülésével, hogy minél inkább egyetemes annál inkább egyéni. Ezekről csupán érintőlegesen kívánok szólni, hangsúlyozottabban térnék ki Hamvasnak a kereszténységre irányuló vélekedéseire, állásfoglalásaira.
Nehéz őt bármiféle diszciplínába, valamiféle nézetbe, irányzatba besorolni. Éppen e nehézségben van Hamvas Béla óriási érdeme, jelentősége. A szellemiség olyan univerzális palettáját tárja elénk, amely sehol sem tapad le, nem tartozik sem valláshoz, sem filozófiához és semmiféle izmushoz sem, és egyetlenegy személyhez sem köthető.
|
Tovább