Amatőr Művészek Fóruma

Mikor gépe fölé hajol
a kedves, szorgalmas nagylány,
már derengő, kékes fénnyé
foszlik egy csodás szivárvány.

köd szaggatja az időt

pillanat
szivárog a töredékek közé hirtelen
s ég
elmémbe hiányos mozaikként csapódik
a gondolat
kérdőjelek tágítják a foltokat

ne keress bennem istent
a hit elhagyott rég
vakolatként omlanak az elvek
korhadó gerendák az eszmék

Nem óhajtok költő lenni,
vagy a világról bölcselkedni.
Ez vagyok én:

Jobb lesz majd körbezárva falakkal,
magam raktam,
véremtől ázott habarccsal.

Megjegyzés: Megjegyzés: Közös vers Hatházi Áronnal

Szóval, Huston, magányosan vagyogatok
A kráterszéli lerakaton.
A hírügynökség legfrissebbjeit jelentem.
Hülyének tetsző az arcom,
Ahogy a Földet vizslatom.

Leszek ami vagyok; nincstelen,
mintsem lecsúszott, gerinctelen,
és elvesszen moralitásom.
Vagyok, aki leszek; nem tudom...

Éjszakánként, ha nem alszom eltűnődöm én:
Vajon mit mesél odafenn az ezer arcú éj?
Tündöklő csillagok fényén át sok mindent láthat,

Megjegyzés: 2018. 08. 18.

Határátkelő önmagába
Aphrodité szigetén,
Allah és az Isten vitája,

Megjegyzés: 2018. 04. 04.

hosszú ujjakkal
öreg már a fa előttünk
ágai kotorásszák
az ablakot

minél messzebbre mész
annál szebb vagy
s én annál szótlanabb

Álmatlan, lázas éjszakákat követő,
Házfalak közé szorult nappalok;
Írok a csendes napsütésben.
Gondolkodom. És hallgatok.


Megjegyzés: Hajdúböszörmény, 2018. 08. 22.

a nem haladás mestere vagyok. ezen belül
is elsősorban a tökölés a szakterületem.
reggel felkelek felöltözöm aztán első dolgom
az ún. visszafekvés.

Felejtsd el, hogy minden tettedet kontrollálni tudod!

Van, hogy rosszul cselekszel, van hogy rosszat teszel a társadalom és önmagad mércéje

Szemünk mint sasé
Galamblelkületünkön
Csalogány hangol

Szikrázó napsütésben izzik a föld
déli harangszóban nyomasztó a csőnd.
Izzadó testrészek a vízbe, be, s majd kilépnek
egy-egy esőcsepp minősűl a vihar előjelének.

- A játék a lélek csokis sütije - mondta a Bölcs még gyermekkorában, maszatos arccal.
- Majd ebéd után ehetsz belőle egy szeletet - felelte édesanyja.
- Akkor jó, mert pont annyit hagytam belőle - érkezett a felelet, majd gyorsan folytatta a kis gézengúz. - Azért ettem meg a nagy részét, hogy boldognak láss. Ugye, nem baj?

Elhalkul minden, te ott kint,
én itt bent és egy szó nincsen.
Piszkál a szellő, egy szúnyog zizeg,
bőrömön esőcsepp, s ráz a hideg.

Utazom,
füstös, kátrányszagú, mocskos vonatkupék ráznak,
mellettünk elsuhan a táj, fák, bokrok és házak,
s míg tükörképemet nézem a zöld lombok között,
gondolataim kalandoznak homlokom mögött.

Ahogy felkel a Nap minden reggel
hajnali zuzmara cseppen -

A lelkem, mint gyöngyszem!
Fűzöm fel s rajta minden énemet -