Amatőr Művészek Fóruma

Kertemben tavasz csivitel,
madarak zengik létét.
Halottas homály viszi el
az érkezést, hisz kér még
napsütést, tőled áradót,

Kulcsomat, kék angyal, elrejtem,
a hajnali harmatban keresd.
Tudom, szereted, ha megáznak a dolgok,
és ettől minden tiszta lesz.

Kacsintott egyet s elhagyott,
fényét orcámra sírta.
Madárfütty zendült, de fagott
kavarta fel a líra
csendüléseit, hát letűnt.

Megjegyzés: Megjegyzés: a Nincs évszak, csak fétis c. Himfy-ciklus 9. eleme
(Chopin - Spring Waltz - Mariage d'Amour)

Te hívsz
Én hallgatok
Te vársz Reám
Én némán állok
Te karod nyújtod felém
Én csak nézek feléd
Te szerelmet kínálsz

Különleges tapasztalás

Rájöttem az éjjel, hogy semmi de semmi jogom, semmi alapom, hogy minden reggel

Holdat ölelve szunnyad az emlék,
surran az éjben mint apró bogár.
Szívdobogásom űz. Odamennék,
hol még karod nyugtató bölcsője vár.

Minden kimondott szó,
mind hiábavaló.
A szó, hogy "szeretlek"

Mit teszel, ha csak a hold ölel,
ha ott ülsz csendben, elmeredten.
Mikor minden sötét távol és közel,
oh, minden árny félve retten.

Felemelem Őket,
míg lehet...
viszem a nyakamban,
míg lehet
mert lesz idő,
mikor nem akarják már

Megjegyzés: 2018. 05. 04.

Ha simán csak meg akarsz rekedni,
hogy azt rám vetítsd ki,
akkor utadra engedlek.

kihulltál belőlem
hangod
kezed
szíved
örvény
testem helyén
tátongó álomcsontok

Megjegyzés: a vers készülő Lélegzet c. regényem lírai betétje.

2018.06.

Az ellentétek
Vonzzák egymást. Kivétel
A mi esetünk.

Felkavaró érzelem
Mely engem összezavar,
Már nincs ész, sem értelem,
De ő is engem akar?

szebb lenne minden
ha mi lennénk és nem csak
te meg én külön

Tíz évvel ezelőtt találkoztam az őrangyalommal. Éppen siettem hazafelé. Anyukám várt rám. Szegény, akkor már jó ideje betegeskedett. Felhívott, hogy menjek, mert szédült, és fulladt. Gyorsan értesítettem a mentőket, majd bejelentés nélkül elhagyva a munkahelyemet, kétségbeesetten autóba ültem. Már nem emlékszem, hol jártak a gondolataim. A koncentrációs képességem teljesen elhagyott, a piros lámpákon átszáguldoztam, nem törődve addig felépített kényelmes kis életemmel. Majdnem elütöttem valakit a zebrán. Fékcsikorgatva megálltam. Kapkodtam a levegőt, körül sem nézve, kiszálltam az autóból, hogy segítséget nyújtsak, és ekkor megelőzött egy tűzpiros BMW.

Koronás a reggel a napnak vigyora
ha csak fakón is de szemeidben
lelkem csak néha néha felcsillanna.

Apróbb dolgok annál s nálam
falevelek omladozó havas hegyek ormán
Óceánok horizontján te nekem szivárvány.

Tömését vesztett plüssállattá váltam.
Szavaim épp most is kimúlnak a számban.
Mint egy mutató az óra számlapján,
úgy jutok én is semmiből a semmibe.

csak félve lépdelsz
törékeny még a hajnal
utánam nézel
álomtól kócos hajjal