Amatőr Művészek Fóruma

Határátkelő önmagába
Aphrodité szigetén,
Allah és az Isten vitája,

Megjegyzés: 2018. 04. 04.

Mi legyek? Könny legyek, ha szemembe gyűlsz.
Most négyzetre emellek, és kívánlak,
Mert szeretem, ha magányosan ülsz,
Amikor élve-félve megtalállak.

kifelé tekintve elszorul a szív
sehol nincs már oltalom de mégis
valahogy a kíváncsiság odavisz
hátha ott nem minden veszély - mély víz

- Mint szépen ölelő, kinek kezét
a szeretet tárja szét, átkarolom
gondolatban az emberiséget;
és sírok veletek minden hajnalon.

tengeri pára - érzem az ízét
torkom száraz - inni kéne - de nem bort
mért kóstolgatnám lének erejét
épp napozok és mert lelkem felizzott

Mennyi emlékem, kincsem van szerteszét,
hány keservem, könnyem hullott e földre,
oly sok-sok szilánkod szívembe döfted,
mégis, vérem merengve hullik eléd.

iszapba ülepszik le ami volt
refrén a lét ámbár nincs visszajátszás
s ha majd egy arkangyal odarikolt
ébresztő eljött a feltámadás

az állvány lába alá szín csöpög
emitt sárga amott a vörös ernyed
fejjel lefelé bálvány nyöszörög
és az olajszag a plafonig terjed

expandált egók egyetlen arca
fátyolnyi megszokásban fixpont kása
a tegnapörvény marta éjjel mára
szelídült vasránc fonta fénykarma

Tépett szóvitorlák - vihar után
megszépülve -, alul a sima tenger;
versbe eresztem le őket, puhán.
Olvassa isten vagy bölcs átlagember.

Sötétben szép a gondolat, ha mély,
mert abban fénylik a józan áhítat
és az ész, mint a jó borotvaél -
vélt összhangból szeletel - nem ámítgat.

Ma reggel, kis-kancsónyi életvíz
fejemre loccsant, s kint a kertem roggyant
és szomjas fái alatt két szendvics
s egy főtt tojás hirtelen elém pottyant.

Élvezd a pillanatot, mely adatott.
Két álom közti ébrenlét varázsát.
Az ezüst Holdfényt, s millió csillagot,
Az aranyszín Nap áldott ragyogását.

elvek határok közé
lezárt leláncolt kapuszárny
az utca túlsó végén
egy másik ugyanaz ország

Bizony tudom, hogy nincsen úgy "Szeretlek! "-
ahogy senkit meg nem hat és ragad
és ahogyan odáig nem vezethet:
"gyűlöld a tőrt, a húst, kutyád, magad. "

Egyszerűen élek. Sorsom ága-bog,
mint annyié, mégis így kerek. Régről
lázba húz egy gondolat, sután sajog,
mint ’ tüske bántja lelkem. Nincs-e késő
bármi új nemesre, bár a tett remeg,

Lajtorján ereszkedett hozzám a bú,
s nézett kínzó farkasszemet velem.
Alattam, a szúrágta komódból
törött zsanér vonította énekem.

Vésőjét, szíve vezette büszkén,
S lelkében forgatta a nagy tervet.
Mi egész életére kiterjedt.
Olykor, tette-vette dolgát fürgén,

1. Egy nagy utazás

Az ég alatt jártában eltünődve-
szellem fel-elragadta hirtele'.
Aranykeblű Dús Napba megfürdőzte,
s ő szellemmel Merkúrra léphete.

Megjegyzés: Minden, nyelvtanilag helytelen írásmód szándékos, funkciója van, nem hiba.

Művészvilág! De szép csodás dolog!
Művész átvesz minket halál utánra.
Hosszúhajú, hosszúkörmű, boldog
arc-és lélekment deli aggastyánka.

Megjegyzés: Az összes egybeírás tudatos ugyanígy a "senkit" kis kezdőbetűje.