Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

1803 alkotás (91 oldal, 20 alkotás/oldal)


Regény: A kézsebész / Nora - 36. A lány, aki farkast kiáltott

, 9 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Sors

- Norci! - Kávéillatú hangja.
- Alszom!
- Látom, de indulnunk kell! Előtte pedig el szeretném mondani, hogy mi ez a gyógyszer, amit éjjel adtam. Hatott?
- Még mindig éjjel van! - förmedtem rá.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 35. A második bál és az első műtét

, 11 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Sors

Aznap reggel még az intenzíven ébredtem. Ültem az ágyon, és valami súlyos dolog törött bennem szilánkokra. Hajtincset csavargatva számláltam magamban, hányszor léptem át élet és halál határvonalát.
A határ. Hajszálon egyensúlyozó határérték voltam. Időzített bomba, mely bármikor kivérzésbe robbanhatott.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 34. Az egyetem

, 17 olvasás, Aevie , 4 hozzászólás

Sors

– Mormonok?! – kérdeztem vissza fennakadt szemekkel.
Elnevette magát, ahogy megkerülte az íróasztalt – széthányva tornyosodott tetején a kartonom, megannyi vizsgálati eredménnyel, nyomtatott lapokkal és előhívott filmekkel.
– HÖ-hormonok – ismételte elém lépve.
– Ja, hormonok! Azt hittem hirtelen, hogy már te is az ateizmusomat firtatod.

Tovább


Regény: Időnyom - Az első pályára állítási kísérlet

, 22 olvasás, MiltonGray , 2 hozzászólás

Ezerszín

Fantasztikus tulajdonságokkal bír az emberi elme. No, nem a tudomány által feltárt istenközeli szuperképességekre gondolok, hanem arra, ahogy a tragikummal, vagy éppen egekbe emelő boldogsággal átélt tapasztalatokat átalakítja emlékekké, és az idő múlásával miként építi azokból tudatunk és tudatalattink rutinná váló reakcióinak pilléreit.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 33. Ruszlana

, 23 olvasás, Aevie , 4 hozzászólás

Sors

Az ég tüze mindig napnyugta előtt égetett a legerősebben. A süllyedő alkony magába szívta fűszálaink kilélegzett páráját. Magamhoz gyűjtve könnyeiket, végigfuttattam tenyerem simogató élükön.
A legtöbb este ott ültünk. Ketten, a lemenő nap vér-arany színeiben. Órákon át beszélgettünk, míg arcunkon a fény szürkületbe nem hajlott.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 32. Az Olga-tó

, 17 olvasás, Aevie , 2 hozzászólás

Sors

– Van valami a szádban?
Tengerészcsíkos ruhában ácsorgott előttem. Arcát furcsa kifejezéssel emelte felém.
– Neked van valami a szádban! – rémültem meg. – Tamás! – egyenesedtem fel körbekiáltva a tóparton.
– Köpd ki azonnal! – hajoltam le újra hozzá.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 31. Ádi-illat

, 19 olvasás, Aevie , 2 hozzászólás

Sors

A mellkasán feküdtem. A bőre forróbb volt, mint a kandalló tüze, mely narancscsóvákkal pattogtatta szobánk árnyait. Csupasz vállam felett szőnyegillatú volt a pokróc. Ujjai hullámtáncot siklottak a hajamban.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 30. Iskolafogászat

, 15 olvasás, Aevie , 2 hozzászólás

Sors

Két nap múlva újra iskolába kellett mennem. Utoljára ősszel jártam itt. Aztán közbeszólt a hetekig tartó hasfájás, utána pedig a megmagyarázhatatlan láz, a furcsa pillangóalakú kiütésekkel. Majd a hónapokig tartó őrület – elsüllyedve bármiben, ami meg tudta állítani az időt.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 29. Édesapa

, 26 olvasás, Aevie , 3 hozzászólás

Sors

Ha annyi forintom lett volna, ahányszor a fejemhez vágták: „kiköpött anyád vagy”, a világ leggazdagabb embere volnék. Ebben nőttem fel.
Megszólalásig hasonlítottam a sátánra. Így aztán nem csoda, ha az egész életemet önelemzéssel töltöttem. Minden tettem, gondolatom, megnyilvánulásom mögött anyámat kutattam.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 28. Biopszia

, 27 olvasás, Aevie , 2 hozzászólás

Sors

Tarthatsz szünetet az élet nevű játékban. Kimaradhatsz a dobásokból, de ez nem tarthat örökké. Amikor pedig visszatérsz, rá kell eszmélned, hogy a dolgok még kuszábbak lettek, mint azelőtt voltak.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 27. Újraéledés

, 36 olvasás, Aevie , 4 hozzászólás

Sors

Még akkor sem bírtam abbahagyni az imádkozást, amikor az autó megállt. Először csak miatta suttogtam a szavakat, tudtam, neki mennyit számít. Neki, aki Isten szolgája volt.
Majd azon kaptam magam, hogy a szavaknak súlya lett. Akaratlanul is, őszinte imába sodortam magam.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 26. Miután meghaltál - Fulladás

, 36 olvasás, Aevie , 4 hozzászólás

Sors

– Nem tudok lélegezni – suttogtam az ablak felé.
Tamás még várta, hogy folytassam. De nem volt mit folytatni. Lassan egy hónap telt el, és én még mindig csak ezt a pár szót hajtogattam.
Ránéztem. Könnyben úszott zöld szeme, akárcsak az enyém. Bár próbálta elpislogni, de észrevettem, miközben újra az ablak felé fordultam.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 25. Az átok csókja

, 36 olvasás, Aevie , 2 hozzászólás

Sors

És akkor az a pillanat végleg megölt. Feladtam. Éreztem, ahogy fejem felől süllyedni kezd bennem a remény. A temérdek hónap emléke - minden napját, minden percét feltüzelt állapotban töltöttem várva, mikor toppan be végre – most végigborzongatta testem, majd végképp elszívta belőlem a padló. A szilveszter előtti nap volt az utolsó, amikor apró gyomorcsomóba ugrott bennem a vágy, hullámokat rázva testembe. Többé nem bíztam abban, hogy visszajön...

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 24. Dávid

, 31 olvasás, Aevie , 2 hozzászólás

Sors

A hetekig tartó iszonyú kín a következő reggelen már csak szörnyű rémálomnak tűnt. Másodszorra ébredtem azon a hajnalon – most fájdalom nélkül. Minden idegsejtemmel a hasamra koncentráltam várva, mikor hasít belém a szokásos halálos érzés. Nem mertem mozdulni. Testem minden porcikája lesben állt, mikor feszít meg újra. De a fájdalom egyszer csak elszállt. Tompa lüktetést sem hagyott maga után, mintha soha nem is létezett volna.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 23. Hózárlat

, 29 olvasás, Aevie , 4 hozzászólás

Sors

Még sosem jártam azelőtt a másik oldalon. Autóval öt kilométer, a mezőn átvágva viszont csak másfél. A ház cseppet sem volt otthonos. Lezárt szobák, lepedővel takart bútorok tették rideggé, mintha senki sem lakott volna itt. Vagy... És akkor döbbentem rá, lehet, hogy épp kiköltözés alatt állt a ház.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 22. Olga szívszakajtó jövendölése

, 38 olvasás, Aevie , 2 hozzászólás

Sors

Álmomban anyám hangja szólt hozzám. Kedves volt, csicsergős, amilyennek még sosem hallottam.
– Nora!
Szemhéjamon átderengett a nyári napfény, arcbőrömön éreztem hajnali simogatását.
– Nora-Nora!
Anyám hangja a fülem mellett, majd fölöttem a gördülő függönyrobaj. Felugrottam.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 21. A bál előtt

, 46 olvasás, Aevie , 11 hozzászólás

Sors

Anyámékat szombatra vártuk haza, emiatt voltam egészen biztos abban, hogy részt fognak venni a bálon. Így aztán én sem bújhattam ki a – kimondatlan – kötelesség alól. Még akkor sem, ha a lázam sehogy sem akart csillapodni, és a hatalmas seb a combomon is inkább otthonülésre sarkallt, mint széttáncolni a cipellőimet. De sejtettem, hogy bénán is ott kellene lennem, ahogy Dávidnak is félvakon...

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 20. Zuhanás

, 35 olvasás, Aevie , 2 hozzászólás

Sors

Anyám sokkal kisebb dolog miatt is elvágta volna a torkomat, mint amit tettem azon a vasárnap estén. Több rendbeli kihágást követtem el. Ferenc Atyán és Dávidon kívül csak a mentők, tűzoltók hajthattak be a kapunkhoz vezető földútra – bár ez utóbbi kettőre egyáltalán nem mertem volna a fejemet tenni.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 19. Meseszép motorcsődör

, 38 olvasás, Aevie , 4 hozzászólás

Sors

Másnap valami őrületes robaj rázott fel álmomból. Amint felültem, tudtam, mi az. Úgy ugrottam ki az ágyból, mintha leesett volna az első hó – annak örültem még legalább ennyire rettenetesen. Az emeleti galériaablakhoz rohantam, a bátyám már ott ácsorgott.

Tovább


Regény: A kézsebész / Nora - 18. Hófehér paripák és a déli kastély

, 37 olvasás, Aevie , 5 hozzászólás

Sors

„Kedves naplóm... Kedves titkos naplóm!
A tények. Isten mégis létezik, és nem is gyűlöl annyira! Tudok énekelni! Az összes szenya osztálytársam hallotta, amiért valószínűleg még többet fognak csúfolni, de nem izgat.
Dávid mindig is ott lesz célpontnak helyettem. Őt azért utálják, mert furcsa. Engem? Talán én is az vagyok, de Dávid fényévekkel leköröz – mondjuk az énekben is. Hihetetlen hangja van! Talán nem is utálom annyira, és talán ő az egyetlen az osztályból, aki szeret – az ő kretén módján természetesen.

Tovább


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 37
Jelenlévők:
 · Demonkos


Könyvajánló

bratanerzsi:
Mindenből van kiút!



Brátán Erzsébet: Mindenből van kiút! - Hátszöveg

„Nem tudjuk megoldani a magunk által okozott problémákat, ha ugyanúgy gondolkodunk, mint amikor létrehoztuk őket!”
(Albert Einstein)

Tovább...

Zeneajánló

Az isten nem ver bottal
Küldte: Bodortz

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Kategóriák


Irodalom


· Ballada:159
· Blog:161
· Bohózat:12
· Dal:1120
· Epigramma:14
· Esszé:188
· Ez+az:6368
· Haiku:1361
· Házi pályázat/ próza, novella:23
· Házi pályázat/ vers:26
· Jegyzet:1152
· Képvers:131
· Kockavers:23
· Krimi:114
· Kritika:25
· Limerik:25
· Memoár:589
· Mese:692
· Novella:3858
· Próza:2024
· Prózavers:235
· Regény:1804
· Rondó:6
· Sci-fi:185
· Sírfelirat:6
· Slam költészet:46
· Színmű:2
· Szonett:867
· Szonettkoszorú:12
· Tanka:38
· Vers:64821

Zene


· Album:12
· Klipp:92
· Zene:177

Galéria


· Digitális grafikák:1005
· Festmények:652
· Iparművészeti galéria:295
· Rajzok...:1793


Page generated in 0.0801 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz