Amatőr Művészek Fóruma

A lány: Kiwi

- Tudom, hogy kit keresel – szólal meg.
Olyan hosszú ideig tartott köztünk a csend, hogy el is felejtettem, mellettem áll. Eggyé ölelt minket a Nap fuldoklása. Hipnotizáló, gonosz mágia a Ház előtti tavon pettyeződő, szépia aranyhíd. Minél szebb, annál aljasabb. Mindig kiráz a hideg, ha a CoRoT7b exobolygóra gondolok, ahol a Nap sosem megy le. Rettenetes lehet a végtelen fény!
Kicsit azért enyhítik rosszullétemet az ablakok miniatűr hibái, van néhány koszfolt rajtuk, holtra csapódott madártetemdarabok, amelyek felébresztenek esténként a mindenkori transzból: ez nem a valóság… Csupán mímelt lenyomata annak.

- Köszönöm, hogy regényének hála végre önmagamra lelhettem - mondta a férfi mélyen a szemembe nézve, ám ez a köszönet egyben addigi életem harminchét évének legriasztóbb mondata is volt. Nem a szavai, hanem a nézése döbbentett rá, hogy bugyuta fajankóként viselkedtem, mikor pár percnyi ismeretség után elfogadtam az invitálását a közeli házába.

A lány, aki érzelmeket evett

Alattam száz méter, két karom oldalán további ezer. Testem kereszt a semmiben, tejüveg híd tartja alul, felül több ezer prizmaablak csapkod egymás szavába vágva. Fröcsögnek. A mélység párás átka lehet az, mit az égbolt szilánkokként szít pórusaimba. Úgy fáj, mint haldokló csillagoknak a ragyogás - én kísérem ki őket utolsó útjukra a hetedik szféra fölé, ahonnan Isten országa csupán bábjáték-komédia. Innen én irányítok.

X. fejezet: Kegyetlen igazság

A sűrűn lakott dél-keleti országrészben Aelius és a fiú gyorsan haladt előre. Naponta húsz-harminc mérföldet tettek meg, és ez idő alatt sikerült elkerülniük a szlávok figyelmét. Mivel gyalogszerrel jártak, a helyiek számára úgy tűnhetett, valójában szegény zarándokokról van szó, hiszen augusztusban sokan tettek meg nagy utat e célból.
Augusztus tizenötödike, vagyis Nagyboldogasszony napja ehhez képest egész máshogy telt.

Seres Gyulát leakasztották a szomszéd kovácsoltvas kerítéséről. A túloldalon kimerülten elnyúló bernáthegyi kutya, hálás szemekkel és farkcsóválással nyugtázta ezt a tevékenységet. Szegény pára teljesen le volt gyengülve és már nyála sem volt. Nem tehetett arról, hogy életmentésre tenyésztették ki a fajtáját. Márpedig eddig másfél órán keresztül intenzíven próbált eleget tenni a genetikai kódjának: Buzgón nyaldosta a szomszéd arcát, de az nem akart magához térni.

IX. fejezet: Bíborban született harag

A Boszporusz északi partján, egy országnyi embert magába fogadó város ölelésében, kevesebb, mint negyed mérföldre a Hagia Sophia bazilika zöld kupoláitól, mesterséges sziget csúcsára épült a Bizánci Birodalom urainak otthona. A palota falai között kiváló uralkodók tucatjai látták meg a napvilágot, nevelkedtek, és váltak feledhetetlenné, mielőtt a sírbolt föléjük borult volna.

2.

Békés nyár este. A csillagok mindennapi, fáradt hunyorgása a világmindenségbe. Az útszéli nyárfák levelei, a nyári aszálytól szomjasan, mozdulatlanul csüngnek az ágakról. Sehol egy frissítő szellő. A molyok megkezdik rajzásukat. A régi öregek úgy mondanák, „vihar előtti csend". A kanálison túl egy mezei nyúl cikázott, mintha sietne. Talán valami megriasztotta? A Fekete Tehén kocsma törzsvendégei is a mindennapos, rutinszerű ivászatukkal voltak elfoglalva.

Másnap azonban ismerősében kellemesen csalódhatott, hála annak, hogy fogékony volt a misztikus dolgok iránt. Ő sem vetette el teljesen annak a nem épp szívderítő lehetőségét, hogy az Ördög fellátogatott hozzánk, és szívesen segített kideríteni a kocsis személyi adatait. Ehhez mindössze beszélnie kellett azon kollégájával, aki kiadta az engedélyt a kocsiztatásra. Mint kiderült, a férfi harminchárom éves, s a városuk közvetlen közelében lakik egy tanyán.

VIII. fejezet: Álmok őre

Aelius és fiatal útitársa egész nap gyalogolt. Rövid ideig pihentek csak meg valamivel a sötétség leszállta után, de hajnalhasadáskor azonnal útnak indultak. Szerettek volna minél előbb biztonságban lenni, és amennyire csak lehet, észrevétlenül behatolni a Szláv királyság belsejébe. Gyalogszerrel a hun határig Aelius nagyjából egy hónapos úttal számolt, ami egy karmazsinruhás tiszt esetében hosszúnak tűnhet, de a legátus a seregből való távolmaradás miatt aligha aggódott.

Negyedik fejezet

(Ez az ország- és karrierépítés fejezete.
Makulátlan politikusok, tehetség, tolerancia, próféciák és egyéb zavaró körülmények)

1.

Már csak öt nap volt hátra a második fordulóig, ezért a pártoknak bele kellett húzni a kampányba. Az utolsó pillanatban a FKGDPP kettészakadt. Ment a nagy marakodás a párt háza táján. Az elnök és a párton belüli ellenzéke a médián és röplapokon keresztül üzengetett egymásnak.

3.

Petrovics gondterhelten kotorászott a zsebében a presszó előtt. „Inni, vagy nem inni, ez itt a kérdés? Akkor nemesb-e a lélek, ha most az utolsó filléreket egyszerre legurítja a torkán eme drága helyen, vagy ha olcsó talponállóban két napig iszik belőle? "

Döntött. Most vagy soha! Már csak a néhai társadalmi pozíciója is megköveteli, hogy ne süllyedjen le még egyszer a negyedosztályú kimérések szintjére.

- Szóval az Ördög tényleg a részletekben rejlik - bólintott elgondolkodva az Ember. - El kell ismernem, nagyon jól alakítja.
- Kedves, hogy ezt mondja, csak egy valamit ne feledjen el. Amennyiben nem vagyok maszkos csaló, a szavai mögé látok. Csak azért dicsérte meg az alakításom, hogy eltitkolja valójában mit érez.
- Na, és elárulja állítólag mit érzek?

Ötödik fejezet

(A próféták korán - hajnalban - halnak. Az ország begyorsul - felfelé? - a lejtőn. A néprajzkutatás összefüggései, bizonyos bagolyfajták és a házastársi hűtlenség között.)

5.

Összeült az állambiztonsági bizottság. Olvasták a titkosszolgálati jelentéseket:

1. számú jelentés (A 001-es sz. ügynök jelenti):

„A mai napon szolgálatba lépésemet követően, első lépésként a célszemély tartózkodási helyét kellett felderítenem. Miután ez megtörtént, nem tévesztettem nyomát. Az alábbiakban időrendben rendszerezve, mikor, hol tartózkodott, mit csinált, kikkel találkozott:

VII. fejezet: Szorult helyzet

A nap már alacsonyan járt az égbolton, mire Aelius visszatért. Útitársa ugyan álmos volt, az egész napos izgalom, és a legátus miatti aggodalom azonban nem hagyta pihenni. Egy sűrű bozótos mélyén megbújva várta segítőjét, de már negyed mérföldnyi távolságból észlelte közeledését.

Kipróbálták. Húsz perc múlva Ali szedegette össze a szétdobált ruháit. Öltözködött. Petrovicsné fáradtan, kielégülten nyújtózkodott egyet. Kinyitotta a szemét. Rápillantott az órára és a szeme rögtön elkerekedett. Zsémbesen csattant a cigányra:

- Te Aladár! Te becsaptál! Ez csak húsz perc volt! Meg a farkad sincs huszonöt centi! Még tán húsz se!

VI. fejezet: Kitérő Neosoliumban

Novum Castrum után még közel nyolc órás út várt rájuk, míg elérik Neosolium városát. A legátus szemhéjai az elmúlt napok szegényes alvása után ólomnehéznek tűntek, de tudta, hogy bármennyire is fáradt, nem alhat el. Bármelyik pillanatban készen kellett lennie, hogy leszálljanak a vonatról. A biztonsági felügyelet emberével való találkozás után nem mert volna megkockáztatni egy ellenőrzést, még ha valódinak tűnő okmányokkal rendelkeztek is.

4.

Lakatos Aladár elégedetten ébredt fel otthon. Az agya ott járt az éjszaka történtek körül. Régen volt már ilyen jó szexuális élménye. No nem azért, mert az Ildi technikájában valami különleges lett volna, hanem az egész szituáció. Ahogy végiggondolta az eseményeket, ugyanaz a jóleső izgalom borzongott végig rajta, mint az előző nap. Az, ahogy a tehetetlen gyűlölettel teli asszony, fokozatosan adta át magát az élvezetnek.

- Amint elfoglalta helyét a szekéren, kezdetét veheti a pokoli színjáték újabb felvonása, amit persze csak képletesen értek, hiszen valójában szó sincs színjátékról. Az Igazság percei következnek - tartotta szóval a kocsis, már a néhány méter megtétele alatt is.
- Így legyen - bólintott az Ember felülve a bakra, miközben erős késztetést érzett rá, hogy közvetlen közelről, mélyen, a mellette ülő szemébe nézzen.

V. fejezet: A Corvus 3422 utasai

Derűs hajnali égbolt alatt állt az épülő állomás acélváz szerkezetű kupolája. Az alatta ácsorgó emberekben a felkelő nap mélyvörös, növekvő fél korongja hasztalan próbálta feledtetni a szokatlanul hűvös, esős nyári napokat.
A fiú egyfolytában vacogott, nadrág hiányában a lábszárára kötött, szoros gyolcs alig adott valami meleget. A testét fedő vastag paenula, bár fejét eltakarta, hónaljban szellős volt, ugyanakkor kényelmetlenül rálógott karjaira, emiatt akadályozta minden mozdulatát.