Amatőr Művészek Fóruma

Oly tisztán csillogtak a szemei... Bár akkor még nem is lehetett tudni, hogy a hidegtől-e, vagy az érzelmektől-e, de úgy tűnt, hogy a könnyek üveges fátyla mögött már egy történet sejlik kibontakozni: olyan volt, mintha egy korcsolyapálya tükrében a fény lánya revüzne a jégkirálynak. De ő aztán tényleg nem azzal volt elfoglalva, hogy éppen akkor ki és mit látna benne, vagy képzelne bele; egyszerűen a feltárulkozó csodát próbálta megragadni.

„Mama még! ”

„Mama még! ” – jelenleg ez a kedvenc mondatom. Őhercegsége mindenre tud valamit, amivel szívlágyító módon hat a környezetére. Valljuk be, egy Mamát a legkönnyebb befolyásolni. Nem tudok ellenállni. Nem kell megijedni, nem csokiról, és nem rosszalkodásról van szó. Gurulunk (én a nevetéstől is), mert nem lehet nevetés nélkül kibírni, ahogy görgünk ide-oda az ágyon mosógépet vagy szárítógépet utánozva, és nem elég egyszer, kétszer, százszor. A gyerek kacag, az összes foga villog, és a megnevezhetetlen színű szemei csillognak. Totális pasi. Mindig olyan színű a szeme, amilyen póló van rajta.

Mások azt mondják róla, hogy ő a pám.
A pám nem tudja, mikor van a névnapom
és ha az övére sms-t írok, nem tud válaszolni.

Csiszojó, Poporsz és Foki, meg a Tétta
(avagy rövid szösszenet Őhercegsége délutáni pihenője alatt)

Őhercegsége versenyt nő a gombákkal, és vele együtt nő az a hatalmas, szívszorongató érzés is, amit az ember lánya anno, a nagy szerelem megszületésének pillanatában átélt már. De ez más! Ezt nem lehet leírni, nem lehet megfogalmazni, mert nincsenek rá szavak. Csak ellágyulás van, amikor a seprű szempillák alól pislogó szemekben ott látom a tudatos huncutságot, a rajongást.

(rendhagyó fejezet)


Azt hiszem soha nem fogom megszokni, hogy búcsúzni kell. Tudom, egy idő után enyhül a fájdalom, de az a picurka élő, könnyeket ontó kis seb mindig megmarad. „Mit lehet annyit nyafogni egy kutya miatt? ” – kérdésekre nincs válaszom, mert akit soha nem várt haza, akihez nem bújt hozzá, aki nem simogatott meg egy kis gombócot (akiből később negyvenöt kilós, gyönyörű német juhász lett), annak úgyis hiába magyaráznám.

Egykor én is normális voltam. Az élet azon részeivel találkoztam, ami élményt nyújtott. Pozitívat vagy negatívat, az most nem számít: hatott. Ahogy mindenki más, végigjártam a sulikat, aztán dolgozni kezdtem, ebben semmi különös nincs, inkább az a furcsa, ha valaki nem fekszik be a társadalmi elvárásoknak. Főleg, ahol kemény a szülői nyomás. Mindegy, szóval így vagy úgy, de valahogy eljutunk a felnőttkorig, nagyjából végignyalva az aszfalttól elkezdve az élet habos tortáit.

OBI-VAN Kellobi

Minden pillanatát élvezem a nagyiságnak. Ehhez hozzájárul az is, hogy naponta hallhatom, láthatom, ha másképpen nem, telefonon keresztül.

Vetélj hideg tenyerembe
s üvöltsd, hogy mily' átkozott
az asszony, aki dideregve
engem a világra hozott!

Én nem születtem hosszú életre,
s már látom, rövidre sem nagyon.
Ha a tüdőm tévedésből vért köpne,
majd mosolyogva hagyom.

***

Jelenet egy író házaspár szombat reggeléből.
A nő:
- Írjál velem egy közös verset, lécci!!!
A férfi slendriánul legyint a monitor felé:
- Nyitsd meg azt a kurvásat, aztán írjál bele valamit...

– Jaj, ne! Apa, ne! – kiabáltuk, miközben jól megkapaszkodtunk a szánra erősített ruháskosár szélébe.

Természetesen apa erősebb volt, és megint beborított bennünket a hajnalban leesett friss, pihe-puha hóba. Mindig újra, és újra eljátszottuk, apa megígérte, hogy nem borít ki bennünket, mi pedig elhittük neki. Mire hazaértünk az ebédre, kipirult felnőtt és gyerek arca egyaránt. Rengeteget nevettünk, anyu pedig szárítgathatta az endékából hozott sötétkék, de a kapucnija kék-fehér csíkos maciruhánkat.

Zsarátnoky Gáspár C. Vince festő keze alól már több száz vászon került ki. És ez nagy szerencse, mert ha nem kerül ki onnan, Isten tudja, micsoda képeket hagyott volna az utókorra. Meg kell hagyni, hogy az ecsettel már megformált alakokban általában rá lehet ismerni lovacskákra, nyuszikra, cicákra meg sok egyébre is...

Megjegyzés: Göteborg, 2018.

Most akkor hová is hoztatok? Még ennyi embert, és mindnek fülig ér a szája, pedig egyiket sem ismerem! Nincs mese, bőgnöm kell. Egyébként is, fáradt, éhes, álmos vagyok, és tele ez az izé itt rajtam. Esetleg… valaki… nem akarna tisztát formálni körém?
Te Szent Albion, ennyi újat, nem győzöm a szemem forgatni, de nem bírom már a gyűrődést! Hurráá, karjába kap az ismerős puhaság, kényeztet, végre, valami jó is a napban! Még kicsi fészkelődés, bújás, békapóz és békepóz.

Elmerengtem egy pillanatra a kandalló párkányára helyezett alabástrom illattégely kifinomultságán. Tökéletesen illett a nappaliba. A carrarai márvány padlólapokon nevetve szikrázott a fény, épp mintha élvezné: abban a kiváltságban részesül, hogy önfeledten játszhat rajtuk. Tökéletes rend volt és tökéletes tisztaság egy tökéletes ízléssel berendezett házban. Az enyémben.

1.
Fekete tengeren, tépett vitorlákkal, horgony nélkül állok a vizeken,
körben az éjjel üvegkoporsója.
A part már nem is elképzelhető a fedélzetről..
ám égi szimfónia hasít

Mindig magában beszélt, és nem vágyott visszamenni az időben.
Abban a percben akart élni, ami megkövetelte tőle a józanságot.
Kimért hangulattal őrködött a díszletek felett.

Korán ébredt. A hajnal még csak derengett, lopakodó fényekkel, ébredező madarak ricsajával. A szobán, mint egy szellem suhant át a klímából kiáramló hűvös levegő, s meg-meglebbentette az ágyat keretező, pillekönnyű, fátyolszerű anyagot.
Gábor még békésen aludt. Nézte a férfit. Nem volt elég neki ez a pár nap, hogy az elmúlt közel két év fáradalmait kipihenje. A gondok szántotta barázdák az arcán csak még jobban kirajzolódtak. Ez még markánsabbá tette a vonásait.

nekem az a része jut a kenyérnek amin rajt marad a cetli egy darabja ami megírja meddig fogyasztható
finnyogok persze meg a számat is elhúzom és amikor nem jön le a felirat akkor kiveszek egy másik szeletet

Három történet

A dióverő rúd

Nagy becsben volt tartva, mert elég hosszú is volt, elég erős, és elég hajlékony is a dióverő rúd.
Gyerekkorom eszmélésétől ott volt a góré oldalában. Minden évben csak egyszer használtuk, de előtte és utána is ott pihent. Arra az egy napra vettük elő, amikor a diót vertük.

Akkor majd én elmondom.
Ez egy rádiójáték, a képzelet szüleménye –
Szólt a mikrofonba az Aranypolgár.

Kórházban, hivatalban
már lepistabácsiznak.
Háziorvorsomtól per Pistukám -
neki főorvos úr dukál.
A piacon halljakend vagyok,
buszon, villamoson előre köszönök.

Vén szívemen forradáson forradás,
Elmémben temetetlen és temetett vágy
Keskeny ösvényén küzd az élet-halál,
A porból varázsolt örök körforgás....

Nem semmi, ahogy próbálja legyőzni, kiirtani a közmunkás sereg ordító benzinmotoros kaszájával a városi gaztengert. A falusit is, legalábbis a frekventált területeken. Hét közben, munkaidőben. A többi a lakosságra marad. Hétvégi lét tipikus, amorf élethelyzete, ahogy egy férfi tologatja idióta fűnyíróját a még idiótább telkén vagy annak előtte. Szellőztetés, meg a többi.

07

Az első benyomódás

Helyszín: „Fuss Foreszt” fuvarozócég telephelye.

Szereplők:
Csendes Ágota [GOTTA]
Gépkocsi előadó [GKEA]
Cébé (itt még kávboj) [CÉBÉ]

Előemésztő szerveddel szexuálj tüdőn,
tejútnak fekete lyuknyi tehéntőgye, múzsa, egyetlenem!
Érted kering bőröm, bőrzik a vérem,
talán nem csak a bipoláris zavaromtól értem,
rémes rímeket miért szapultad belém, én belem!

duálunió

A fény csak foltok. A hang bőrszűrte vízió. Apró rángások az édeskés folyadékban. Egyedül vagy, mert a testvéreid vérkoktéllá olvadtak, csíralemezeid lassan pulzálnak a központi szív diktátumára. Jobb-bal, fekete-fehér, jó-rossz, ütemesen váltakozva. Van ebben a folytonos mozgásban valami tudattalannal vegyes jóakarat.

A diófának támaszkodva, fekve olvastam el legalább kétszer az Egri Csillagokat. Zsíros kenyér volt a társam, ha éheztem. Az mindig megvolt. A diófa erősen délre dőlt. Én tíz éves voltam, a hetvenes évek végén természetesen. A zsírfoltok ma is megtalálhatóak a mű akkori, egykötetes kiadásában. Azt nyűttem én akkor. Nem tudtam, hogy mit olvasok. Egy szép kalandregénynek tűnt.

Vizsgakérdés:
101. Eset:

A betegfelvételen várakozók létszáma: 86, ebből 6 behívás alatt, további 38 regisztrációja folyamatban (Mi a f-om az a tajkártya? - oktatásban részesülve). A betegfelvétel előtt, az utcán várakozók létszáma 79 fő, ebből 5 eszméletlen, 48 szerzett öntudatlan állapotban (erősen valószínűsíthető tudatstimuláns befolyásoltság), 11 életveszélyes nátha (félrelökve az infarktus és stroke gyanús eszméletleneket).

Neked szól minden ének, kórusba kívánkozik az évszakok mesés madárhada. Néhol kicsit hamiskásba hajló, itt-ott disszonáns, bár lelki zenéje tökéletesen tiszta, kristály. Egy szólam örökké tiéd, amit mindig magadnak mondhatsz, ám csak te hallhatod, ha megtalálod. Nehéz kiválasztani a hivalkodó, a sablonos és az elveszett közül, mert míg az egyik harsány, a másik fakó, addig a harmadiknak félve fáj beléd a hangja.

Megjegyzés: Haibun

Zene, kép: Max Richter - On Reflection

Nincs vége,
nincs eleje.
Nincs széle,
nincs közepe.

Emlékszem, mennyi mosolyt csaltál mélyszántású, műszakokban érlelt arcára anyádnak, s hányszor bújtál csalódásait, bánatait zokogó-italba fojtó karjaiba.

Állatok

Aztán Csabi megenyhült. Egy igaz barát mindent, minden körülmények között megbocsát. Vagy csak azért, mert egész este én fizettem a piákat, mármint másnap este. Bár a csajok is ilyen könnyen felejtenének! Egyszer elfelejtettem bezárni a kilépő ajtaját, amikor Timi még nálam lakott. Sosem bocsátott meg, tehettem bármit! Csak egy kulcsfordítást hagytam ki, egyetlen éjjelen, de ez örökre megpecsételte a kapcsolatunk reménytelenségét.

A kutya gyorsan ügetett a réten, Jacknek a kis manónak igen csak kapaszkodnia kellet, hogy le ne essen. Megszólalt a kis manó.
- Hova megyünk Pipa? - kérdezte.
Ugyanis ez foglalkoztatta a legjobban.

Megjegyzés: vége

Lapos üveg

Bebaszcsiztam, de nem én tehetek róla, hanem az a furcsa fiú, aki a felvonulásból vált ki, hogy csatlakozzon hozzánk. Vagy lány… Komolyan mondom, fogalmam sincs, hogy melyik nem képviselője. Jó, Csillag lapos whisky-je… vagyis, na értitek – az sem segít különösképp a térben és időben történő orientálódásban.

Az anyuka sír és egyszer megáll.
Véget ér a tavasz és beköszönt a nyár.
Mégis szürke fellegek takarják a kék eget,

Csillagos éj

Szokásos szürkület, ébredező utcalámpákkal. Kint nyár van, elképzelem a kellemesen fülledt levegőt a párás fővárosi szmog ízével, persze bentről. Itt hideg van, repedt ablak, szokásos torokfájás, hőmérő a karom alatt, ráz a hideg, bár legfőképp csak akkor, ha az órára pillantok. A percek mintha hátrafelé vették volna az irányt. Közelebb megyek a faliórához, csak akkor derül ki, hogy hallucináltam… Biztos a láz. De a hőmérő 35.5-nél nem ment feljebb. Vagy az is elromlott, vagy kezdek kihűlni. A hőmérőt a pulton hagyom, és kezembe veszem Csabi papírfecnijét, megfordítom.

Az univerzum nagy bajban volt. Bolygók tértek le pályájukról s veszélybe sodorták egy egész galaxis létét. Látta ezt az, aki rémülten próbálta megóvni a Rendet, amelyben eddig oly nagy örömét lelte. Egy elszabadult bolygó megzavarhatja az egész univerzum működését.

Megjegyzés: Göteborg, 2018.

Dolce Vita

Valamelyik virágnevű kis utcában történt, már nem is emlékszem pontosan, csak a felhőkig érő lapos tetőkre, a szedett-vedett erkélyekre, és arra, hogy minden szürke. Még a sötétedést se vártam meg, akkoriban nem számított, hogy épp a nap vagy a hold röhög-e ki fentről. Inkább felakasztottam magam.
A plafonból már kilógott az a kis kampó, mikor beköltöztem. Akkor még minden más volt, lelkes pályakezdő voltam, csak hát, sokkal nagyobbnak bizonyultak az elvárásaim, mint ahogy a rendszer a valóságban döcögött. Kiégtem.

Megjegyzés: folyt. köv.

Elhagyott, hajótörött határokon túl érinthetetlen paradicsomok kontúrjává változik az édes anyaföld, gáborúk-szaggadta, kopár talaja! Árok-mély bölcsők sárféltekés fekhelye sem lehet többet koporsó, de pihentető szerelmi fészek, titkos nyoszolya! Virágok finom-

Kiszökne a vér szememen át
hogy a fényben bontson vitorlát
Megkerülné a földet, s beterítve mindent
Hogy ne érezze a végtelen gyűlöletet
mit ember az ember szívébe ültetett.