Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

2167 alkotás (55 oldal, 40 alkotás/oldal)


Próza: A parton

, 9 olvasás, northman , 0 hozzászólás

Hiányzol

A lány az azóta talán már halott parton sétált. Abban a hosszú, vízszintesen sötétkékkel és fehérrel csíkozott ruhában*, ami néha elérte a nedves homokot és halvány sárga csík ért a bokájához. Ha jól emlékszem, mezítláb járta a partot a kifakult fű és a hullámokkal csobbanó csatákat vívó kövek között.
Szőke haját meghúzta az északi szél, oldalról rakoncátlan fürtök csaptak össze tengerkék szeme előtt.

Tovább


Próza: Fény az alagút végén

, 9 olvasás, Flovv , 0 hozzászólás

Fohász

Sötétség… Sötétség… Világosság... Sötétség…

Az alagút szája, a benne várakozó sötétséggel. Átjáró egy másik világba. Múltból felvillanó pillanatfelvételek az emlékezet vetítővásznán, amelyek lassan mozgóképpé állnak össze…

Gyermekkoromban sokat utaztunk a Dunántúlra, a nagyszüleimhez. Vonattal persze, autónk sohasem volt. Az Alföldnek nem létezett bélcsatornája, mert testetlenül terült el a déli határon, de a Bakony vonulatai között igazán nem panaszkodhattunk. A ragyogó napfényben zakatoló szerelvényt egymás után nyelte el, majd köpte ki újra a véget nem érő acél országútjára a hegyek gyomrában kiépített alagútrendszer.

Tovább


Próza: Alex ollója (7.)

, 27 olvasás, Aevie , 8 hozzászólás

Felnőtteknek

Az első után rám legyintettek: majd a kemo kinyírja a többit. A kemo valóban kinyírná… Occam-ot. Úgyhogy a műtősnő tálcájáról felkapom a legelső eszközt, amit csak érek – Resano porcolló –, és úgy ragadom meg a markolatát, ahogy a rák Occam szegycsontjáét, aztán gyilkolásra kész állítom a szakorvos kulcscsonti mélyedéséhez.

Megjegyzés: Folyt. köv.

Tovább


Próza: Nyílt vízen (2)

, 40 olvasás, northman , 5 hozzászólás

Elmélkedés

Megpróbálta kiszabadítani a kormánylapátot és a csónak hátulját a rácsavarodott halászhálótól. Két kézzel erősen fogva húzta, rángatta, megpróbálta oldalirányban lefejteni, sikertelenül. Maga a háló piszkosszürke színű volt, a legszélén egy narancssárga szállal egészen körbe, valószínűleg a jobb láthatóság kedvéért. Ahogyan a mentőmellények színét is kiválasztották.

Tovább


Próza: A döntés

, 49 olvasás, Flovv , 6 hozzászólás

Sajgó lélek

Hömpölygött a folyó, a sodrás olyan erős volt, hogy szinte beleszédült, amikor rápillantott. Visszataszító volt a mocskos áradat az otthoni medence áttetsző, fátyolosan fodrozódó vizéhez képest. Nehéz volt elképzelni, hogy ebben a piszkos lében érje a végzete. Egyszer olvasta valahol, hogy fulladáskor nem abba hal bele az ember, hogy a víz a tüdejébe kerül, hanem a vegetatív idegrendszer parancsára a gégefő zárja el automatikusan a légutakat és egyszerűen nem jut több oxigén a rózsaszín lebenyekbe. A víz csak később, a halál beállta után veszi birtokba azt, ahol normális esetben nincs keresnivalója.

Tovább


Próza: Láz

, 67 olvasás, quentin , 7 hozzászólás

Felnőtteknek

Kétségtelen – gondoltam, ahogyan megpillantottam a lányt. A szállingózó, zöldes fény ellenére jól látható volt, amit csinált. Oda sem hederített a tenger morajlására, nem foglalkozott a játszin csillanó holdfénnyel, hanem négykézlábra ereszkedve a sás és a nád határán kutakodott. Időről időre elégedetten felsikkantott, és ilyenkor a kezét a szívéhez szorítva az addig magányosan álldogáló padjához sietett.

Tovább


Próza: Alex ollója (6.)

, 29 olvasás, Aevie , 9 hozzászólás

Felnőtteknek

Szerda reggel. Két nappal vagyunk a nagy csoda ünnepélye után. Álszent ováció, hipnotizáló katolicizmus. Ha nem dolgoznék az Egyház csodaváró ünnepein is, sosem láttam volna egyik éjszaka a kórház színhibás, kis doboztévéjén a Discovery csatorna „Hiszel benne? ” című műsorában azt az elhallgatott tényt, hogy Mária Magdolna lopta ki Jézus testét a sírboltból.

Megjegyzés: *Szegycsont. Markolat.

Folyt. köv.

Tovább


Próza: Alex ollója (5.)

, 33 olvasás, Aevie , 6 hozzászólás

Felnőtteknek

Töretlenül megkövet a tükör. Törött. Ám itt van velem Occam most már minden reggelen. Én fésülködöm, ő borotválkozik, épp annyival magasabb nálam, amennyivel lealacsonyít hozzá a tükör homorúvá mozdult fele. Utálja. Én meg imádom, hogy meztelen. Dacolva a tökéletlenséggel hátat fordít, úgy húzza végig bőrén újra és újra a pengét.
Féltelek. A gillette-et a guillotine-ról nevezték el.

Megjegyzés: *Stephen King

Folyt. köv.

Tovább


Próza: Én nem bízom a véletlenre

, 53 olvasás, Bara Anna , 7 hozzászólás

Paródia

Már annyit szenvedtem, hogy nem lehetek ott részvétet nyilvánítani a temetésemen, hogy ma eldöntöttem: túl fogom élni. Úgysem veszítenék vele semmit. (Azért úgy megnézném! Hogy voltam és láttam már, milyen és hogyan zajlik le? Á, a másoké nem olyan.)

Tovább


Próza: Szakadás

, 100 olvasás, Divima , 24 hozzászólás

Abszurd

A történet nem valós, bármi hasonlóság a nevekkel, helyszínekkel, csupán a véletlen műve.

Mosolyka értesítést kapott az általa évente látogatott győrkövicsi Nárdocska Opecska szakszervíztől. Figyelmeztették, hogy propelleres triciklijének hamarosan lejár a műszaki érvényessége. A nő a megbeszélt időpontra ellátogatott a helyre, átadta járművének okmányait és az indítókulcsát. Közel egy órás várakozás után Dümdüm nevű munkafelvevő sietős léptekkel indult az üldögélő nő felé.

Tovább



Próza: (Lét)részletkérdések 3. ( Ünnepi beküldés)

, 61 olvasás, Aevie , 16 hozzászólás

Somolygó

Jelenetek a szülőszobáról ( A másik szoba, mely görcsbe állítja a házasságokat.)

1. De ki szül?! (Amiért a férjeket szeretjük.)

Tudtuk. Persze, hogy tudtuk, csak... csak nem sejtettük! Hatvan perccel korábban szerkesztettem le az összes prózát. Hm. Vajon melyikőtök bosszantott fel ennyire?!
Gondoltam, biztosan valami más. Annyi más szerv is van ott hastájon… Éjszaka azonban kénytelen voltam megvilágosodni: beütött az éjfél, és teliholddá tágult az ég; szikrázva szorított.

Megjegyzés: Köszönet-nyilvánítás:

– Köszönöm, hogy harmincnyolc hét plusz két napig elviseltétek a hormonoktól megőrült Aevie-t.
– A Főszerkesztő asszonynak, hogy hagyott garázdálkodni az oldal prózái között, és eltűrt minden gyerekes dacongásomat és durcongásomat.
– A szerkesztő társaimnak a rengeteg segítséget, akik biztatása nélkül nem lehettem volna itt.
– Az alkotó társaimnak, hogy elfogadtátok az ítéleteimet és a rengeteg együtt-munkát.

Utóirat:

Néhány hónap erejéig letészem a lantom, és szülési szabira vonulok vissza a legfiatalabb AMF-baby-vel.
Addig is kívánom nektek, hogy ne tévesszetek túl sok „egybe-külön”-t, pontosan használjátok a vesszőket, ügyeljetek a stilisztikára... blablabla... Az élet minden pillanatát ragadjátok meg mint megírandó történetet. Mert egyszer minden történetet meg kell írni…

”Hová szaladsz, értsd meg már
A vihar elől miért futnál?
Hatalmasabb, mint te vagy
De kérlek, ne hagyd el magad
Az emberek tán értik már
Háborúzni milyen kár
A Béke-sziget füstje száll
Szerelmünkben sincs határ
Más vagyok, így fogadj el
Visszanézned nem is kell
A boldogságod találd meg
És csinálj sok-sok gyermeket”


Ölelés,
Aevie.

Tovább


Próza: Osztozunk gyászukban!

, 47 olvasás, Kyramoon , 9 hozzászólás

Abszurd

Bollók Zsigmond, nyugalmazott postás, ezen a kora tavaszi, márciusi reggelen magára öltötte kiszolgált, kopott irhakabátját, és komótosan lesétált a sarkon lévő hírlapárushoz. A kis bódé előtti egyetlen lépcsőben szokásához híven megbotlott - hiába járta meg harmincöt éve minden nap ugyanezt a pár lépést -, de sikerült egyensúlyban tartania magát, így nem zuhant a földre. Csak az újságos bódé rozoga falának vágódott neki arccal.

Tovább


Próza: In Memoriam

, 63 olvasás, Ifjabb_Tok , 5 hozzászólás

Megemlékezés

Már két napja csak a serkentő tabletták tartják életben. A röpke, párperces szünetekben, mikor nem hallatszik az ágyúk folyamatos dübörgése, a pergőtűz kopogása, vagy a katyusák rakétáinak sivítása, hazagondol, a mínusz negyven fokos hidegben, a jéggé vált, hóba vésett lövészárokból. Már tudja. Felesége és kétéves kislánya hiába várják haza, ő nem mehet. Itt kell maradnia neki is, a fagyott, vértől vöröslő világban, a szétszakított testű bajtársak halál torzította társaságában.

Tovább




Próza: Kávé és reggel

, 59 olvasás, Destiny , 8 hozzászólás

Ezek vagyunk

Az autó kerekei időnként felpörögnek a vastag jégen, fara hol jobbra, hol balra indul el, lábam leveszem a gázról – pedig nagyon sietnék -, kezem gyorsan tekeri a kormányt, végre megint irányban vagyok. A hatalmas hóbuckák között, fagyott fák alatt utat keresek, sürget az idő, oda kell érnem. Végre megvan az út, mit bánom én a jeget, csúszkálást, nem tarthat vissza semmi. Jaj, ne! Ez a járgány pont itt állt meg előttem keresztben, vezetője meg ész nélkül nyomja a dudát. Csak dudál, dudál…

Tovább


Próza: Alex ollója (4.)

, 48 olvasás, Aevie , 10 hozzászólás

Felnőtteknek

Apró szúrás. Meghatározhatatlan mélységben, detektálhatatlan időben. Csak a szín az, amit sosem felejtek már el. Egy angyal, akinek méregzöld íriszcseppek pettyezik a tekintetét. Volt már holt merev a pupillám, akkor vesztettem el a színlátásom. Occam szeme sosem lesz szürke, akkor sem, ha a körülötte szakadozó világ most már végérvényesen is az.
A tűz fekete, a hulla szürke, ahogy betolom a sütőbe. A forróság sokszor olyan heves kín, hogy jéggé hűti a bőröm.

Megjegyzés: Folyt. köv.

Tovább


Próza: Alex ollója (3.)

, 54 olvasás, Aevie , 11 hozzászólás

Felnőtteknek

Minden vágható. Az időt óramutató darabolja, a napfényt árnyvilággá szabdalják a felhők – vonszolódva kúsznak a horizont felé. Semmi sem állandó. Fényvisszaverődésekben a lét, addig, míg meg nem szakad a harang.
A mamutfenyő csúcsa szakadt rá. Negyven méter magasból is hallottam, ahogy kettétörik a gerince. Hat helyen. Mint puzzle darabok, a köd úgy takarta be őt, előlem gyorsan a látleletet. Húzta magával lefelé a kora téli felhőt, arcba préselt párnát, hogy egyszerre fulladjon halálra torkom borzalmas sikolya.

Megjegyzés: Folyt. köv.

Tovább


Próza: A vízbe esett szék esete velem

, 60 olvasás, Juditta , 8 hozzászólás

Abszurd

Először azt hittem, hogy meghalt a szék, de a kolléganőm azt mondta, hogy a székek nem halnak meg, mert amúgy is halottak az elejétől fogva, vagyis nem éltek soha, tehát nem halhatnak meg. Nem értek egyet, szerintem minden szék él, és minden széknek megvan a maga meséje.

Tovább


Próza: Des meséje

, 73 olvasás, Destiny , 16 hozzászólás

Ezek vagyunk

Egyszer volt, hol nem volt, egy kis nevenincs ország, és annak határán éldegélt egy kertész. Meghitt kis tanyácskáján művelgette a földet, zöldséget, gyümölcsöt termelt, és még virágokat is nevelgetett csak úgy, a saját gyönyörűségére.

Tovább


Próza: Ahol a nap mindig korábban kel - 9. rész

, 55 olvasás, Sutyi , 8 hozzászólás

Ezerszín

„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. ”

(Weöres Sándor: A teljesség felé)  

A tenger megbabonázta. Ez volt az első találkozása a nagy vízzel, s ez a végeláthatatlan, emberi szemnek befoghatatlan kékség az alföldi rónára emlékeztette. Holott ott a legnagyobb víz, egy, a faluhoz közeli tanya melletti szikes tó volt. Mit tó! Inkább egy nagyobbacska pocsolya! Libalegeltetés közben gyakran bóklásztak arrafelé.

Tovább


Próza: Vallomás /Költészet-napi felhívásra/

, 49 olvasás, Szucsj , 4 hozzászólás

Gondolat

Elsősorban a gondolati, filozofikus tartalmú líra híve vagyok. Érzelmektől, érzésektől sem mentes gondolatokat szeretnék ébreszteni, s ha ez sikerül, akkor az írást az olvasó szépnek tarthatja. Ez fontos, mert a költészettel szemben - nem alaptalan elvárásként - a szépség követelményként van megfogalmazva.

Tovább



Próza: Alex ollója (2.)

, 83 olvasás, Aevie , 10 hozzászólás

Felnőtteknek

Gyakorlott ujjai voltak a vénaszúráshoz. Ott álltam a terem félfájához dőlve, úgy, mint aki szemtelenül lazán szexi. A vékony csövek körbedorombolták puha kézfejét. Gyengéd volt. Pedig megszokta, hogy a töltésnél nincs tovább. Feltölt, mint az az érdes kezű, foghíjas tájszólású benzinkutas fiú, szombat reggelente a kocsimat. Aztán leszív, átragaszt, megmos, kimér és cserél… és én többé nem vágyom a benzinillatú nyakhajlatra. Nem kell a deltaizomból feltörő erő, amivel megbikázta a tartályomat.
Most már csak kómába szeretnék esni.

Megjegyzés: Folyt. köv.

Tovább


Próza: Alex ollója (1.)

, 80 olvasás, Aevie , 15 hozzászólás

Felnőtteknek

Magam vágom a hajam, és ez nálam elvi kérdés. Az ollóm épp úgy csattog a saját fürdőszobámban, mint a boncteremben. Naponta több halottban is megmártom, na, nehogy már egy fodrász csonkolja az én hajamat… Öntömjénezés volna, magamutogató hedonizmus. Bár a homoszexuálisok szeretik az ilyesmit. A feltűnést, a provokációt mindig és mindenhol, hogy állandóan szembesülniük kelljen azzal, ahogy nem fogadják el őket.

Megjegyzés: Folyt. köv.

Tovább


Próza: Születésnap

, 66 olvasás, P.Palffy_Julianna , 13 hozzászólás

Ezerszín

Amikor a Beatles – Lennon-McCartney – megírta, és elénekelte a „When I'm Sixty-Four” című számát, jókat nevetgéltünk rajta, hogy hol van az még..., fényévekre vagyunk tőle! Persze velük együtt danolásztuk ezt is, és a többi dalt is, egymásnak adogattuk a szalagos magnón készült felvételeket másolásra, táncoltunk rá az iskolai táncórákon, tavasztól késő őszig pedig nyitott ablaknál bömböltettük a zenéjüket ki a világba, éppen hogy nem verte le a vakolatot a hangerő.
A „fényévek” nem is olyan sok, mintha szempillantás lett volna csak, és most az én ablakomon settenkedik be lábujjhegyen, némán a hatvannegyedik, hajnali fénynyalábokon.

Tovább


Próza: Férges

, 92 olvasás, Divima , 14 hozzászólás

Pillanatkép

A szőke, dupla copfos felszállt a vonatra a Déli pályaudvaron. Volt még ideje az indulásig, gondolta, jobb helye lesz a kupéban, mint a zajos állomáson. Itt legalább kényelemben, biztonságban és legfőképpen, nyugodtan tud olvasni.
Bármelyik fülkét választhatta volna, hisz üres volt mindegyik egyelőre.

Tovább


Próza: A sarkantyúkák illata

, 99 olvasás, Bara Anna , 14 hozzászólás

Sors

A két férfi szótlanul lépkedett lefelé a lépcsőn. Sötétedett.
Kopottas szürke öltönyüket körbelengte a délutánról itt felejtett sarkantyúkák fűszeres illata.

Tovább


Próza: Szürreália

, 140 olvasás, Baráth Zoltán , 7 hozzászólás

Misztikum

Egyáltalán nem volt ismerős számára a környék, ahol leszállt a buszról. Sosem járt még a városnak ebben a kerületében, ám ez nem volt szokatlan, mások sem jártak, ebben biztos volt. Ki jön ki ide és miért? Ő. Neki most ide kellett jönnie. Ámbátor ő se jött volna, ha nem ide hívta volna az a cím, amely az újságban meg volt hirdetve. A lányát akarta meglepni a születésnapjára. Fajtiszta, törzskönyvezett, brit kékszőrű macskakölyköt kínáltak potom pénzért.

Tovább






Próza: Istennel már nem beszélnek

, 102 olvasás, marisom , 9 hozzászólás

Segélykiáltás

Az asszony kinyújtotta a kezét és megérintette Kuku bácsi vállát.
Évtizedek óta nem érintette meg senki. Cigány volt. Egy kamrában lakott a rokonoknál. Kuku bácsit kinevették. Az asszony újra felé nyúlt, ezúttal megdörzsölgette a hátát. Hisz olyan, mint egy gyerek.

Tovább


Próza: Életkarc

, 92 olvasás, Bara Anna , 10 hozzászólás

Sors

Tisztelettel Hűséges Olvasóimnak - akiknek számbavételéhez még lehet a másik kezemet is elő kell vegyem - életrajz helyett néhány vonás...

49 őszén a szüleim észrevették, hogy kilenc hónap után az egyik napról másikra gyarapodott családi boldogságukkal a szoba mérete egyenes arányban nem nőtt. A konyári kis szoba-konyhás ház maradt akkora, amekkora. Maradhatott is, hiszen a DEMKÉ-ben születtem, és debreceni polgár lettem. Így engem a méretek felettébb nem érdekeltek. A konyári kis házra pedig nem is emlékezhettem.

Tovább


Próza: (Lét)részletkérdések 2.

, 79 olvasás, Aevie , 16 hozzászólás

Somolygó

***

Az influenzaszezon

Az optimista (a nő):
- az influenza egy hétig tart. Te pénteken gyógyulsz meg, én vasárnap.
A pesszimista (a férfi):
- egy hétig, ja, én pénteken, te vasárnap halsz bele.

Tovább


Próza: Monológ

, 174 olvasás, aron , 24 hozzászólás

Gondolat

Kontúrtalan felhők, egymásba feledkezett szélfoszlányok. Reggel. Az éjszaka még magára húzná sötét, fülledt takaróit, de nincs tovább, a napvonalak csíkokra bontják az eget. Fényorgia.
Tavaszi bódulatba borzad a táj. Leghűségesebb barátaim a tulipánok a sírokon. Akármilyen kemény a tél, márciusban feltörik a szürke földet, és fakózöld leveleiket – apró dárdák – ég felé meresztik.

Tovább


Próza: Fehér fogak (4.)

, 80 olvasás, Aevie , 10 hozzászólás

Paródia

– Vajon mindig fúj a szél a híd alatt? Milyen lesz ott karácsonyozni? Hmmm, Q, érzed ezt a mennyei klóros rendelőszagot? Mélyen szívd magadba, mert ezután már csak elpusztult patkányok dögszagát szimatolhatod.
Csak ültem ott, az aranyból és márványból kirakott váró bársony és selyem huzatú székén, és feladtam a küzdelmet.

Megjegyzés: Folyt. köv

Tovább


Próza: Ahol a nap mindig korábban kel - 8. rész

, 105 olvasás, Sutyi , 17 hozzászólás

Ezerszín

Zavartan álltak egymással szemben. Hosszú percekre örvényként szippantotta be őket az erdő csendje. A fák sokkarú óriásokká nőttek. A feltámadt szél egymáshoz dörzsölte vékony, csupasz ágaikat, síró, nyikorgó hangokat hallatva.
Nóra megborzongott. Gábor féltőn ölelte át, majd egymáshoz igazítva lépteiket elindultak a műút irányába.

Tovább


Napi szerkesztői ajánlat

hazugsagok:
Vers: Mama

Ajánló: aron

Heti ajánló


Szakmai anyag


Beszélgetés



SmileSadBig grinClownCool...Tongue...SunglassesSmokinBabyEek...CryingEmbrassed...Beach ChairSarcastic...LoLPicnicTastyWink2Yawn...VerysadEatingKirályDevil2Hi...QuestionMailBaby BoyReadTombstoneSmiley balloonCsigaSzívVirágBowlingNono!GyagyaLábnyomSörKukucsNonoHolyByeÁáááááá!ImaSzerelmesGondolkodomAllahTapsOh! My God!LolIdegbetegAngyalOlvasKávéBaby GirlHelloSzerelemNem tudomHappypápá...TáncFej-törõTapsLibikóka... mondjuk :)GépelekPunkLolAngardAlszomHallgatokNonoDanceZenebolondBólogatNyúlNyúlSétaSzámítógépgyilkosÖlelésFalnak megy...AlszikUgrálóKoccintósAngyalLáncfûrészesComputerUdvaribolondCookColdKirályDobosTévénézõSprintTeknõs...Csírke-fogóAlszikShockedSírósSírósTelefonosEsõfelhõMeditáló......ÖlelésRózsaNapocska 1Napocska 2CsillagSzakácsFace-matrixCsoport.........Szellem......Kalózrosesmile..................Bravo!Szülinapi gyertyaTábortüzEgy csésze kávéKávézás 1Kávézás 1Kávézás a gép elõttRejtõzködõKézfogásPartyBirthDayTorta1Torta2Party 2Dog KissKávéKávéKissesKissesFlowerFlowerSmiley loveSpring

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 8
Kereső robot: 18
Összes: 36
Jelenlévők:
 · aron
 · boszorka
 · Destiny
 · marisom
 · Nikolett
 · Ravain
 · Syringa
 · Wasicu


Könyvajánló

nagyvendel:
Töviskoszorúk



Nagy Vendel: Töviskoszorúk

HATVAN ÉVEM

A múlt századnak
Közepén születtem,
Hol itt, hol ott,
De felnevelkedtem.
Villany sem volt,
Ahol laktam,
...


Tovább...

Zeneajánló

Metropolisz
Küldte: Gyertya

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Kategóriák


Irodalom


· Apeva:44
· Ballada:168
· Blog:223
· Bohózat:14
· Dal:1104
· Dalszöveg:4
· Egyperces:6
· Epigramma:18
· Esszé:186
· Ez+az:6329
· Forgatókönyv:2
· Haiku (Vegyes):1402
· Házi pályázat/ próza, novella:20
· Házi pályázat/ vers:23
· Játék/vegyes:46
· Játék/vers:1
· Jegyzet:1172
· Képvers:122
· Kockavers:22
· Krimi:114
· Kritika:25
· Limerik:25
· Memoár:592
· Mese:693
· Novella:3879
· Próza:2100
· Prózavers:260
· Regény:1857
· Rondó:5
· Sci-fi:193
· Sírfelirat:8
· Slam költészet:66
· Színmű:3
· Szonett:872
· Szonettkoszorú:10
· Tanka:39
· Vers:64624

Zene


· Album:15
· Klipp:74
· Zene:190

Galéria


· Digitális grafikák:1063
· Festmények:662
· Iparművészeti galéria:319
· Rajzok...:1791


Page generated in 0.1154 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz