Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

4129 alkotás (104 oldal, 40 alkotás/oldal)


Novella: Az élet apró örömei

, 11 olvasás, entizenharom , 0 hozzászólás

Pillanatkép

Oly hosszú ideje kínozta már ez a végtelen nihil, ez a sótlan és sivár kietlen válság, hogy a végén már nem is tudta… de végül is mindegy volt.
Aztán végre eljött a várva várt nagy nap. Az ihletettség napja. A felragyogó hajnal földöntúli fénye, mennyei szökőkútként aranyozta be hősies lelkét.
Minden dolog a létezés folytonos viharában, kristálytiszta értelmet nyert.
A kertben a kedvenc Százszorszépek ezer színben pompáztak, a tarka madarak az ágakon csak neki trilláztak és a vad fémszínű bogarak örömtáncot lejtettek az ősi fák tövében, miközben a szilaj szürke fellegek alatt a vad északi szélhordák kegyetlen ádáz csatát vívtak.

Tovább


Novella: A második iker

, 13 olvasás, Öreg , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Tölgyes Jakab arcán jókora pofon csattant.
– Miért nem tudsz olyan lenni, mint a bátyád!? – rivallt rá anyja.
A tizenhárom éves finom vonású fiú, nem sírt. Duzzogva pillantott testvérére.
– Nem is a bátyám. Csak tíz perccel öregebb, mint én.
– Ne feleselj! – folytatta az asszony. – Miért van az, hogy ha valahol kitörik egy ablak, ha valahol verekedés van, Tölgyes Jakab benne van a dologban. Ki csavarog kijárási tilalom alatt!? Sohasem Tölgyes Péter, mindig Tölgyes Jakab. Szégyent és bajt hozol a családra! Mi lesz így belőled!? Rácsok mögött végzed! Ma reggel is Mőzler néni panaszkodott, hogy szemtelen vagy a lányával.

Tovább


Novella: Csak illúzió (3/3)

, 23 olvasás, Pacsirta , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Már az utcán jártak, amikor Attila megkérdezte:
– Nem hagyhatnánk ezt a magázódást?
– Jó ötlet!
– Akkor?
– Az idősebb kezdi!
– Jó, akkor szia!... – nyújtotta a kezét sután Attila – ilyenkor van puszi, vagy valami?...
– Szia! Nincs semmi, puszi csak akkor van, ha van pezsgős pohár...
– Most is zavarban vagy? Tudod mit, akkor legyünk túl a puszin is... – majd a lányhoz hajolt és puszit nyomott az arcára. – Én nem kapok?
– Nem, majd ha kiérdemled.
– Úgy is jó, majd igyekezni fogok. Akkor, hová szeretnél menni?
– Csak sétáljunk és beszélgessünk. Mondd, nem erre van az a nagy park, ami már a városon kívül van?

Tovább


Novella: Csak illúzió (2/3)

, 14 olvasás, Pacsirta , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Másnap már két óra előtt ott állt Anett az ötös ajtó előtt, a második emeleten. Már mozdult a keze, hogy bekopog, aztán meggondolta magát. Leült egy székre, nem kopoghat be, mi van, ha az asszisztens még itt van és megkérdi kit keres, mégsem mondhatja, hogy dr. Fekete Attilát. Biztosan más a neve, csak rákontrázott a fehérre... biztosan nem Fekete...
Pontban kettőkor nyílt az ajtó.

Tovább


Novella: Csak illúzió (1/3)

, 25 olvasás, Pacsirta , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Gondterhelten baktatott az utcán. Tele volt a feje búval, bánattal. Úgy érezte, elege van, elege van a munkájából, a magányosságából, ebből a kietlen undorító világból... Elege van a nagyvárosból, a falak szorításából, abból, hogy sohasem talál megértésre, mindig ostoba utasításokat kell követnie... Elege van ezekből a bűzös, szmogos városi utcákból, ahol nem találhat egy falatnyi területet, ahol levegőhöz juthat, tiszta, ízes vidéki levegőhöz, amihez hozzászokott gyerekként...
Igaz, már a falu sem a régi, falun is minden fejtetőre állt, hiszen ott kezdte a pályafutását, aztán onnan is menekülnie kellett. Nem érti ő ezt a világot, vagy a világ nem érti meg őt? Hogyan is van ez valójában?

Tovább


Novella: Csak egy esős nap

, 42 olvasás, Öreg , 4 hozzászólás

Szerelem

Szabó Balázs, villanyszerelő nehezen ébredt. Az egész heti munka elfárasztotta. Csontjaiban már érezte az elszálló éveket, mégsem akarta henyéléssel tölteni a napot. Kinézett harmadik emeleti ablakán, esett az eső. Már egy hete. A komor, szürke egyforma házak látványa nem vidította fel. Törte a fejét mihez kezdjen a vasárnapjával.

Tovább


Novella: A képzelet szárnyán

, 33 olvasás, Pacsirta , 4 hozzászólás

Kaland

Bizonyára mindenkit megviselt a két év bezártság, amit a pandémia okozott, így hát, amikor megnyílt a világ, a férjem ötlete volt, hogy menjünk világgá, akarom mondani, világot látni, ha már lehet. Már az útirányt is megtervezte, úgyhogy nekem nem igen volt beleszólásom. Márpedig, amikor elárulta, hogy repülünk, akkor igencsak meginogtam, majd kijelentettem: maradok!
Ezt követően úgy belefeledkeztem a tervezésbe, ami, részemről a leginkább a csomagolásról szólt, hogy a repülés szinte teljesen kiment a fejemből. Egyfolytában azon járt az eszem, hogy egy hónap rengeteg idő, tehát sok mindenre szükségünk lesz. Egészen váratlanul azon kaptam magam, hogy indulásra készen állunk.

Tovább


Novella: A kerítés

, 39 olvasás, Öreg , 6 hozzászólás

Ezek vagyunk

Kesznyéten átlagos kis falu az Alföld északi peremén. Nincsenek híres műemlékei, turisták nem látogatják, egyszer mégis a figyelem központjába került.

Balogh Mihály hajnalban ébredt. Nagyot nyújtózott, beletúrt ritkuló, fehér hajába. Megdörzsölte egy hetes borostáját, ami úgy hallatszott, mintha valaki súrolókefével sikált volna egy deszkát.
– Gyakrabban elő kellene venni a borotvát – gondolta. – De mióta az asszony itt hagyott, minek? Kinek?

Tovább


Játék/próza,novella: Jive az elíziumi mezőkön

, 29 olvasás, , 1 hozzászólás

Hit és vallás

Szerző: A próba

– Aki kiállja ezt a próbát, jó eséllyel az Elíziumi mezőkre jut – kezdte mondandóját a falu új plébánosa, miközben jelentőségteljesen végigpillantott a templom széksorait csaknem teljesen megtöltő embereken. – Íme a próba két záloga – emelt fel a pulpituson álló asztalról két vezetéket, melyeknek ki voltak bontva a látható végeik. – Az egyik csatlakoztatva van konnektorba, a másik nincs. A próbatevőnek annyi a dolga, ahogy én, megemeli a vezetékeket, aztán lehunyja a szemét. Ha elég erős a hite, érezni fogja melyik nincs csatlakoztatva. Isten megsúgja neki szavak nélkül.


Megjegyzés: Köszönet Aevienek, hogy elindította ez a játékot, mert szinte biztos, hogy nélküle nem jutott volna az eszembe ez a novella. Úgy gondolom, így kapcsolódnak a „dolgok” a világban, mert mindannyian az egység részei vagyunk.

Tovább


Novella: Képeslapok a múltból

, 33 olvasás, Öreg , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Azon a karácsonyon sok hó esett. A város felvette szebb, fehér öltözékét. Hetven év körüli fehér szakállú öregember botorkált az összelapátolt hóbuckák között. Kötött bojtos sapkát, viselt kezében jókora barna bőrtáska. Kopott piszkos ködmönét nem bámulták meg, pedig már senki nem hordott ilyet. Megszokták, a környéken mindenki ismerte. Torzonborz szakállából alig látszottak ki világos kék szemei, zavarodottan, gyanakodva forgatta őket. Orrát pirosra csípte a hideg, szinte világított, mint egy autó hátsó lámpája. Egyszerre hógolyó érte a hátán. Az öregember maglepő fürgeséggel vágta magát hasra és fedezéket keresve kúszni kezdett. Körülötte, rajta egymás után puffantak a hógolyók. Arcán eszelős rémülettel, végül menedéket talált egy letakart, oldalkocsis motorkerékpár mögött.

Tovább


Játék/próza,novella: Jive az elíziumi mezőkön

, 28 olvasás, , 0 hozzászólás

Szerelem

Szerző: I. ultraVIOLA

1. Vörös Tanár Úr

Nem szerettem, ha késik a tanár. Az osztály nemhogy halkult volna a másodpercek elteltével, az utcára is kihallatszott már a tombolásuk. Ilyenkor már azt sem vette észre a többség, ha egy felnőtt végigsiet a sorok között.
A többieket figyeltem, ahogy ugrálnak a padokon, és az igazgatónőt, aki nem is próbálja csitítani a hangzavart, egyszerűen csak láthatóvá teszi magát a tábla és a tanári asztal között. Csak áll ott komor dauertincsekkel a fején, bézs kosztümkabátban. Hatásos. Kivárja a káoszt. Míg mindenki kezdi nyugalomba kényszeríteni magát a széken és az igazgatónőre tapasztani a tekintetét, az enyémet elvonja a nyitva hagyott tanteremajtó.

Tovább


Novella: Kerekes Borbála balladája

, 42 olvasás, Öreg , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Kerekes Borbála, április közepén vette észre magán a változást. Először a szagok zavarták, később émelygett és hányt. Egyik alkalommal, mikor a piacon vásárolt, vett fél kiló savanyú-uborkát, és ott, helyben megette az egészet.
Néhány héttel később, egy szombat hajnalon felkeltette párját.
– Pityu! Ébredj! Úgy érzem, kisbabánk lesz – ragyogta.
– Mi van? – dörzsölgette szemét kábán a jó kiállású, harmincas férfi.
Eltelt néhány pillanat, míg felfogta, mit hallott. Az ágy szélére ült, háttal a nőnek.

Tovább


Játék/próza,novella: Jive az elíziumi mezőkön

, 43 olvasás, , 1 hozzászólás

Misztikum

Szerző: Az örök és a kis fehér fóka

Az örök a megint elcsellengett időt kereste, de nem találta. Az öröknek akkor volt szüksége az időre, amikor önmagát szerette volna látni. De az időben nem talált egy akkora állótükörre, melyben megláthatta volna a teljes alakját. Olyan terjedelmű idő, mely állótükörként vissza tudta volna tükrözni őt teljes valójában, nem létezett. Csak a tagjait láthatta a létező időben visszatükröződni. Az időnek nem tetszett ez a tükörszerep, hogy ez a nagy mafla, bamba örök egyre csak bámulja magát benne.
Az örök nem tudta, hogy a hozzá képest parányi idő vissza ugyan nem tudja tükrözni egészen, de teljes rálátása van rá. És talált az örökben olyan tulajdonságokat, melyeket nem szeretett, sőt kimondotta utált. Ezért, ha csak egy mód volt rá, elcsellengett. Szóval nagyon nem voltak jó viszonyban.

Tovább


Játék/próza,novella: Jive az elíziumi mezőkön

, 55 olvasás, , 2 hozzászólás

Misztikum

Szerző: Az angyalok soha nem álmodnak

Ott, ahonnan származunk, álmodba szenderedem, így, egyre ismeretlenebbül, végérvényesen és feltárhatatlanul. Álmunkban a bölcsek és a virágok eltűnnek nélkülünk, de itt, ahol még valós vagy, de már túl a fogalmi jelenen, mégis létezünk, bár a szavak lassan elvesztik fogalmi lényegüket, viharos áramlást keltve. Ez a mi pazarlásunk a csillagszelek miatt, mert mindent, amink volt, keresztre feszítettek. Maradt a nem-választás lehetősége, az értelmezett szabadság, a permanens szubjektív gondolkodás, mint a nyelv uralkodó ereje, a racionális gondolkodás követelményei által leigázva.

Tovább


Novella: Maladyipe 8. A második beavatás

, 36 olvasás, Tristan Kekovian , 0 hozzászólás

Kaland

Megtörtént hát a nagy esemény, B. -t hivatalosan is befogadta a család, így már nem kellett a nagyobbik szobában egy matracon feszengve kuporognia éjjelente, hanem meglett a nyugodtabb és kényelmesebb, kijelölt alvóhelye is például, vagy a helye az asztalnál a közös étkezésekkor, amikor mindig Szidi szedett neki ételt. Dodi és Dájána sem csak a kötelező udvariassági körök erejéig álltak már vele szóba, és a B. -vel az első éjszakai, évekkel később sem pontosan értelmezhető „kitárulkozása” óta feltűnően zord és szűkszavú háziasszony is mintha beletörődött volna a dologba, de azért nem repdesett az örömtől, és ezt éreztette is B. -vel még alkalomadtán. Chajko pedig egyre lelkesebb és beszédesebb lett, nem győzte boldog-boldogtalannak újságolni, hogy micsoda vőjelöltet fogott, meg nyilván azon is matekozott közben magában, hogy ha a nagy fia összekapja magát, és B. családi háttere, tudása is mozgósítva lesznek, a család valahogy kibekkeli majd az előttük álló nehéz és kemény bő egy évet.

Tovább


Novella: A Simon testvérek (Gerle)

, 32 olvasás, Öreg , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

M. F. nyomán, szabadon.


A sárga Ikarus, lassan megtelt, zöld-fehérbe öltözött emberekkel. A múlt század nyolcvanas éveinek derekán gyakran indítottak járatokat, hogy a szurkolók, kedvenc csapatukat külföldre is elkísérhessék. Ez is egy ilyen busz volt, Bécsbe tartott.
A harmadik ablaknál, zömök rövid nyakú, húszas évei végén járó férfi ült. Név szerint, Simon János. Markáns, szögletes arcához nem illett, szelíd, barna szeme. Orrát az üveghez nyomva nézte a járdán álló öccsét. A nyurga, korán kopaszodó férfi szeme vörös volt, arcán lefolytak könnyei.

Tovább


Novella: Maladyipe 7. Beavatás

, 40 olvasás, Tristan Kekovian , 0 hozzászólás

Kaland

A következő reggel, nyilván a hajnalba nyúlt sárvári dorbézolás és kiruccanás miatt később és nehezebben indult, de Chajko, miután alaposan kialudta magát, begyújtatott magának már-már rituálisan egy sodort cigarettát B.-vel a kávé mellé, és el is kérte a telefonját, hogy elkezdje leszervezni a következő napokat, és hogy hírül adja a nagy eseményt.

Tovább


Novella: A tűz, én és az a szemét

, 72 olvasás, Aevie , 8 hozzászólás

Somolygó

"Tizenkét voltot mondtam, nem negyvenkét milliót!!! ”

Oké, szóval tényleg nem az én hibám volt. Én nem tehettem semmiről, a francia kocsit sem én választottam, az egyik barátom sózta rám. “Nézd csak! Ebbe belepakolhatod az életed, és még akkor is marad benne hely! ” Mondta, és engem lenyűgözött a tény, hogy még egy babakocsi is belefér majd. De arra nem gondoltam, hogy hiába hatalmassága, ha állandóan lerobban az a szemét valahol.

Tovább


Novella: Víztestek (18+)

, 37 olvasás, Aevie , 0 hozzászólás

Szerelem

Saint la Soufrière, Bahama


Olykor felhasad az ég, lezuhannak Isten angyalai.

– Esik. Szakad, mintha dézsából öntenék – elejtem kezemből a fát, a tenyeremen vízhólyag lüktet – elsős voltam, mikor valakinek az anyja ezt mondta. Sosem hallottam azelőtt. Biztos nem az én anyám, mert nekem nem volt anyám, ha lett volna, most nem lennék itt. Épp a botsáskát bámultam a terráriumban, de aztán ránéztem az ablakra, milyen az, amikor dézsából öntik. Hát, gondolom, az Isten önti. Olyan magasról ki más tudná lefelé önteni, nos, nem igaz?!

Tovább


Novella: A Simon testvérek ( Egérke )

, 52 olvasás, Öreg , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

1979.

Fábián Edit, egy esős májusi délután, emeleti szobájában ült a földön, körülötte szétszórt ruhák, tanszerek összevisszasága. Sokáig tűnődött, mit is pakoljon be a kék sporttáskába. Beletúrt, fiúsan rövid, barna hajába. Felállt, a szekrényhez lépett, közben lepillantott az utcára. Ablakából a kertkapura látott. Lent nyurga kamasz állt félszegen, kissé előreejtett vállakkal. A lánynak nagyot dobbant a szíve.
– Feri – suttogta.
Leült az ágyra, felállt, elindult az ajtó felé, visszafordult, újra az ablakhoz lépett. Hatalmas szürke szeme megtelt könnyel.

Tovább


Novella: Maladyipe 6. Váltott lovak

, 58 olvasás, Tristan Kekovian , 0 hozzászólás

Kaland

Chajko és B. egymás tenyerébe csaptak, megköttetett a nagy alku, amely mindkettőjük elkövetkezendő heteit-napjait komoly mértékben befolyásolta. Szidi csak zavartan mosolygott a háttérben, hogy most akkor Juan Miguel helyett egy jómódú és hírű család csavargóvá züllött fekete báránya vezeti őt az oltár elé, Vrana, a háziasszony csak bosszankodva és elégedetlenkedve morgott magában, mert szeretett volna a számára egyre terhesebb vendégüktől megszabadulni inkább, Csabika éppen házon kívül volt, Luszi, Szimi és Armando viszont gratuláltak, és boldogan ölelték át őket. No de hogy mit fog szólni ehhez a mámi, meg a Gyémiék szomszédja, aki már egy ideje egyre komolyabban csapta a szelet Szidinek, nos, ezek a kérdések még egyelőre függőben maradtak, a házigazda viszont boldog volt és elégedett:

Tovább


Novella: Maladyipe 5. Muro zhamutro 'A vőm'

, 46 olvasás, Tristan Kekovian , 0 hozzászólás

Kaland

Letelt a hosszú hétvége, így B. próbaideje is az Árpád utcában. Chajko is kifogyott már az első találkozáskor meglebegtetett lóvéjából, és úgy döntött, hogy jól befogja a madárkáját, még pedig a tényleg nehéz időkre tartogatott csalijával, idősebb lányával, akinek már akkor számtalan udvarló-jelöltje, sőt kérője is akadt. Szidi tényleg magával ragadó jelenség volt, iskolai szépségversenyt is nyert, naptár is készült a képével, amiből B. is kapott egyet később, de azt nyilván még ki kellett érdemelnie.

Tovább


Novella: Hegedű

, 62 olvasás, entizenharom , 3 hozzászólás

Gondolat

Régebben én is olyan voltam, mint ti – vagyis ember. Sőt némelyek művésznek tartottak. Hangszerem a hegedű volt, amim már hatéves korom óta szorgalmasan gyakoroltam.
A hosszú évek alatt, technikailag meglehetősen magas szintet értem el a hegedűjátékban. Legalábbis a kritikusaim ezt írták rólam és a koncerttermeket is mindig megtöltöttem.
Mindenfelé megfordultam a világban: Európa országaiban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Oroszországban, Japánban – csak hogy a legfontosabbakat említsem – és hegedűjátékomat mindenhol frenetikus siker fogadta.
Siker, pénz és csillogás jellemezte az életemet. Bár, ha ez nem lett volna, én akkor is szorgalmasan gyakorolok tovább. Egyszerűen szerettem hegedülni és kész, azt hiszem ez volt a kulcsa az egésznek.

Tovább


Novella: Szeben

, 40 olvasás, Tristan Kekovian , 0 hozzászólás

Kaland

„A Gonosz felvette az Idő álnevet… Az unalom betekintést ad az örökkévalóságba, mely nem a legyőzött idő, hanem csak annak romjai. “
(Emil Cioran)

A 2009-es több felvonásos legénybúcsúm után, annak tapasztalatait nem feledve, és főleg az első, hosszú távú bentlakásos „intenzív önismereti tréningem” keservesebb, keményebb pillanataiban, netán épp Sadoveanu Baltáját vagy a Napló a boldogságról-t olvasva Nicolae Steinhardttól, az a makacs elhatározás született bennem, melyet persze később szertefoszlott, hiú ábrándok is tápláltak, hogy egy kelet-balkáni hosszú portya keretében vonattal elcsavargok egészen a bolgár tengerpartig, a hosszú utat pár kisebb nagyobb romániai megállóval-kitérővel megspékelve, életem első igazán cudar időszakának mintegy kompenzálása jeleként.

Tovább


Novella: Mostar

, 35 olvasás, Tristan Kekovian , 2 hozzászólás

Kaland

Bosznia Hercegovinánaknak azon a részein, ami a balkáni muszlimok Biháccsal kezdődő és Ruméliáig terjeszkedő zöld félholdjába esik, valahogy máshogy, de leginkább lassabban telik az idő. Ez amúgy a tőlünk délebbre, vagy keletebbre eső országokról is nagyjából elmondható, de először, kézzelfoghatóan, ebben a vadregényesen szép és szomorú országban lett mindez megtapasztalható a számomra.

Tovább


Novella: Mindörökké ősz

, 56 olvasás, Sutyi , 4 hozzászólás

Sors

Ezerkilencszáznegyvenhét ősze. Az ódon sírkert sejtelmes hajnali párába burkolózó útjain két ember pedálozik. Egy férfi és egy nő. Hűvös, aprószemű eső permetez, s az utak sárosak.
Az egyik kerékpár hátsó kereke kifarol, s a nő egy apró jajdulással a földre esik. Szerencsére egy frissen hantolt sír fogja fel a testét. A férfi leugrik a járműről s azonnal a segítségére siet. Ahogy gyengéden próbálja felkarolni, akkor látszik, hogy a nő áldott állapotban van.
A kerékpárokat hátrahagyva elindulnak a kocsiút felé. Szerencséjük van, mert éppen egy lovasszekér halad a falu irányába, s a gazda amint meglátja őket meghúzza a kötőféket, megállásra késztetve a lovakat.
A két férfi óvatosan helyezi fel a nőt a saroglyába, mielőtt egy bála szalmával megágyaztak neki.
A szekér komótosan elindul...

Tovább


Novella: Az első nap

, 22 olvasás, Öreg , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Egy hét után végre elállt az eső. Az aratási hold közönyösen csorgatta fényét a harcmezőre. Három éve tartott a háború, már egyik fél sem vette a fáradtságot, hogy a tetemeket összeszedje a senki-földjéről. Az ellenségek a halálban békét kötöttek. Szelíden feküdtek egymás mellett kicsavarodott végtagokkal. A bomló testek émelyítő, édeskés szagát, évekkel később is érezni lehetett a környéken. A juhászok még sokáig másfelé terelték a nyájat, pedig itt volt a legdúsabb a fű.

Tovább


Novella: Csak egy kávé

, 50 olvasás, lyanoka , 3 hozzászólás

Gondolat

Az esti alkonyat lassan száll a felhők alatt, és én magam is beleolvadok az egyre sűrűsödő félhomályba. A sötét utcaköveken lépdelve, városszerte zaj születik az autók morajából, a hangos városi élet ritmusából. Az este lassan éled fel, és ez a kavargó szövevény, készül bekapcsolni színes neonjait.
Befordulok egy kis mellékutcába, ahol a lámpafények már csak halvány foltokként világítanak. Az elhagyatott sarkon, egy rozsdás padon letelepszem, és a kezemben a félig kihűlt feketém romja fölött szemlélem a világot. A város zajai, amik eddig a háttérben mormoltak, most valahogy tompábbnak tűnnek. Itt, a csendesebb zugokban, egy másik világ bontakozik ki.

Tovább


Novella: Yusuf Dark - Woland a Klauzál utcában

, 31 olvasás, Tristan Kekovian , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

B. leült egy éppen felszabadult számtógép elé a mosodával egybevont netezőben, akkori karitatív lakóhelye környékén, ahonnan már nagyon kifelé állat a rúdja - ezt a lelke mélyén sejtette is - de inkább nem vallotta be magának. A LAN-dry volt a munkahelyén és az egyre ritkuló mecsetlátogatásokon kívüli kevés kapcsolódási potjainak egyike a nagyvilággal, ám egy ideje itt is inkább online betyárkodott, kezdte tanulni az álhír-készítés fortélyait (mint hajdanán, „Sok szép lány tapsolt, mikor betyárok dobálták a tágra nyílt angyalszembe a port... ”). Már a munkahelyén is inkább a török support-os azeri, vagy néha a román kollégáival barátkozott, annyira kísértette még mindig az inkább a kortárs magyar írókon átszűrődve megérzett, nem direktbe, a kafkai Kastély kertjében elkapott elidegenedés.

Tovább


Novella: Az életmentő

, 41 olvasás, Öreg , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Dolmány Péter szerette a nyarat. Reggelente jókedvűen, madárcsicsergésre ébredt, kedvenc padján. De ami a legfontosabb, hajnalban sem kellett magzatpózba gömbölyödve vacogni. Közel harminc éve tengődött az utcán. Kevesen bírják ennyi ideig, a legtöbben néhány év alatt teljesen leépülnek, s visszaadják lelküket Teremtőjüknek.
Dolmány, valaha orosztanárként kereste a kenyerét. Szüleitől örökölt, apró külvárosi házában éldegélt. Politikától távol tartotta magát, csak a munkájával törődött.

Tovább


Novella: Maladyipe 4. - Van apród?

, 37 olvasás, Tristan Kekovian , 0 hozzászólás

Kaland

Az elég erőteljes kezdésnek mondható első két nap után B. egyre inkább afelé hajlott, hogy ott kéne még maradni egy kicsit azon a környéken, feldobták az új ingerek, élethelyzetek, vagyis inkább az újszerűség hatásával, vagy varázsával hatott rá még az, ami később már annyira nyomasztotta és irritálta, végül menekülésre is késztette őt.. Az, hogy mi is történt vele előző éjjel, sokáig balladai homályban maradt. Először bátortalanul, talán Armandónak próbálta pedzegetni a dolgot, de ő csak hamiskás mosollyal terelte a témát. Indult a hosszú hétvége utolsó napja, az államalapítás, vagy ahogy az „átkosban” mondták, az új kenyér ünnepe. B. -nek akkorra már nagyon elege lett a mindenféle ünnepekből, a saját egyre elcseszettebb születésnapjait is beleértve – bár a legutóbbi azért elég jól sikerült, Madridban és környékén jártak az utolsó közös családi útjukon.

Tovább


Novella: A korom színei (görbe tükör)

, 54 olvasás, Öreg , 10 hozzászólás

Ezek vagyunk

M. Gy. nyomán szabadon.

Mottó:
„Hazánkban egy hátrányos helyzetű térségből induló gyermeknek, fővárosi társaival szemben, tizenkétszer kevesebb esélye van eljutni az érettségiig, és harmincnégyszer kevesebb a diploma megszerzésére. ”
(Újsághír)

Tovább


Novella: Maladyipe 3. - Armando

, 42 olvasás, Tristan Kekovian , 0 hozzászólás

Kaland

Másnap reggel szépen mentek tovább a dolgok, mintha mis sem történt volna az előző éjjel. B. azonban még az izgató éjszakai kitárulkozás utóhatása alatt volt, korábban ki is dobta az ágy, aztán Luszivel beszélgetett a konyhában, míg a többiek fel nem ébredtek, illetve elment még egyet sétálni a környéken, mert szervezete követelte magának a bikaerős koffeindózist a bútoláshoz. Mire visszaért, Luszi már reggelivel várta, cserébe B. -nek át kellett engednie a laptopját egy kis cseteléshez, fészbúkozáshoz. B. amúgy eleinte, naivan azt hitte, hogy itt majd lesz ideje és alkalma legalább vázlatokat írni,

Tovább


Novella: Mia

, 61 olvasás, Kyra , 5 hozzászólás

Elmélkedés

Mia még új volt a társaságban.
Igazság szerint először járt ilyen eseményen, és kicsit félve is lépett be érkezéskor, mert aggódott, hogy könnyen rossz benyomást kelthet, ha nem tudja időben felvenni a már jelenlévők ritmusát.
Most épp egy poharat szorongatva iszogatott a konyhában, leginkább egyedül, a többiek dolgukat téve legfeljebb néha néha pillantottak felé, talán egykét kósza mosolyt is látott.
Mia örült az intenzív figyelem hiányának, és kicsit közelebb próbált merészkedni a társasághoz, hátha találna valamilyen kapcsolódási pontot.

Tovább


Novella: Maladyipe 2. - Kethane 'Együtt'

, 62 olvasás, Tristan Kekovian , 0 hozzászólás

Kaland

B. kora reggel egy benzinkút mellett tért magához, miután a rosszul és csalódással végződő este után a haverja kirakta őt a víkendházukból. B. dühös volt és sértődött, de valamiféle vakmerő, önsorsrontó, rövidlátó elszántság hajtotta tovább élete talán legvégzetesebb hibája felé. Ezt akkor nyilván még nem tudhatta, de a mérlegelésnek, józan belátásnak teljes mértékben híján volt. Látni akarta a lányokat, főleg Szidit, mert az idősebbik, mint kiderült, már foglalt volt két alkalmi beszélgetőpartnerük közül, de mikor a csalódással végződött „bevásárlás” részleteit egyeztették, akkor egy talán még Szidinél is csábítóbb lány suhant el a periférikus látómezejében.

Tovább


Novella: Tökkelütött Mári

, 60 olvasás, Öreg , 6 hozzászólás

Ezek vagyunk

Egykor Seress Máriának hívták. A Gergely utca környékén, az idősebbek, csak Tökkelütött Máriként emlékeznek rá. Húsz éve gyakran feltűnt az utcán, piros pöttyös ruhájában, kopott játék babakocsit tolva. Mindenkinek köszönt, barátságosan mosolygott. Időnként megállt gondosan betakargatta, megsimogatta a kocsiban fekvő viharvert babát, Lencsit. Egy gyerek kitalálta, hogy akire ránevet, az nem felel aznap az iskolában. Rövid időn belül elterjedt a környéken, hogy a mosolya szerencsét hoz. Bár átlépte harmincadik évét, külsőre húsz év körüli csinos nőt mutatott, de szív alakú arcán, porcelán-kék szemében nem csillogott értelem. Kilenc éves korában, rollerezés közben elsodorta egy dömper.

Tovább


Novella: Maladyipe ('Találkozás')

, 86 olvasás, Tristan Kekovian , 4 hozzászólás

Kaland

2011 nyara volt. B. éppen újra nekivágott a nagy semminek, mert kitelepítették otthonról. Vagyis hát nem egészen a semmibe indult, mert voltak tétova tervei az utolsó balatonozása után Keszthellyel, a Festetich kastéllyal - valami meglebegtetett teremőri állás -, de annyira a bizonytalanban lógott az egész, hogy B. inkább felhívta egy útba eső városban olykor elidőző cimboráját, hogy találkozzanak. A cimbora épp a másik, nem messze eső, elő-balatoni alkalmi telephelyén tartózkodott, a nagyszülei szőlővel és borospincével megtuningolt víkendházában. A rég látott cimbora most már szívesen találkozott B-vel, pedig már kezdte leírni őt, a tanári levitézlését követő ámokfutása után, ám B. végül ideiglenesen a blogoszférában bizonyította, hogy maradt még benne spiritusz.

Tovább


Novella: A fejsze

, 61 olvasás, Öreg , 6 hozzászólás

Ezek vagyunk

– Vigyázz magadra! – szólt férje után Nyomdok Pálné.
A férfi megölelte két gyermekét, és ahogy minden reggel, hóna alatt a kopott táskával kilépett az ajtón. Kissé előredőlve baktatott, vállait hatvannégy év súlya nyomta. Hatalmas orrát, mint egy jégtörő, fúrta a novemberi ködbe. Úgy tűnt, kiugró ádámcsutkája mindjárt átszúrja bőrét. Negyvenhat éve dolgozott ácsként. Szerette a szakmáját. Jó érzéssel töltötte el ha elkészült a tető. Arra gondolt, hogy valami hasznosat készített, de már belefáradt. A nehéz munkával töltött évtizedek alatt ízületei teljesen tönkre mentek. Az utóbbi időben reggelente már alig tudott kikecmeregni az ágyból. Felesége sokáig masszírozta, kenegette fájó vállait, térdeit. Csak asszonyáért és két kései gyermekéért érzett felelősség hajtotta előre.

Tovább


Novella: Avatás

, 68 olvasás, Tristan Kekovian , 6 hozzászólás

Magány

Vasárnap volt. B. újra a szokásos hajnali tortúráján esett át ideiglenes lakhelyén, a nyomorúságos munkásszállón. Hajnali 4 óra körül újra és újra valami makacs, kérlelhetetlen és kegyetlen erő pattintotta fel a szemeit és lökte is ki az ágyból pár percnyi ideges forgolódás után. B. már töltötte is tele műanyag poharát instant kávéval, remegő kézzel, majd letöltött két cigit és osont is ki a konyhába forró vízért, majd a belső udvarra szokásos reggeli rituáléját elvégezni, vagyis inkább ráhangolnia magát a reménytelenül elébe terebélyesedő és fenyegető nap túlélésére. Az alig elkezdődött nap már ilyenkor elviselhetetlen súllyal nehezedett rá, hogy először is meddig bírja a szobában kattogást,

Tovább


Novella: Két cica vagyok és egymással játszom

, 56 olvasás, PiaNista , 13 hozzászólás

Ezerszín

Gáthy Miklós laptopján bement a kedvenc irodalmi honlapjára és beküldte legutóbbi versét, majd egy rövid novellát is, amelyet már napok óta javítgatott. Nagyon szeretett írni. Verseket, rövidebb-hosszabb novellákat. Akarta, hogy minél többen olvassák műveit. Szinte minden elalvás előtt arról ábrándozott, hogy könyvesboltok kirakatában látja könyveit, itt-ott képeket, amelyek őt, a sikeres írót ábrázolják. Ezen azután idővel mindig el is aludt.
Karinthy Márton könyvét olvasva találkozott a nagyapa, Frigyes, fantasztikus, talán bizonyos értelemben nem éppen egészségre valló gondolatával: ”Azt álmodtam, hogy két cica vagyok és egymással játszom”.

Tovább


Beszélgetés



SmileSadBig grinClownCool...Tongue...SunglassesSmokinBabyEek...CryingEmbrassed...Beach ChairSarcastic...LoLPicnicTastyWink2Yawn...VerysadEatingKirályDevil2Hi...QuestionMailBaby BoyReadTombstoneSmiley balloonCsigaSzívVirágBowlingNono!GyagyaLábnyomSörKukucsNonoHolyByeÁáááááá!ImaSzerelmesGondolkodomAllahTapsOh! My God!LolIdegbetegAngyalOlvasKávéBaby GirlHelloSzerelemNem tudomHappypápá...TáncFej-törõTapsLibikóka... mondjuk :)GépelekPunkLolAngardAlszomHallgatokNonoDanceZenebolondBólogatNyúlNyúlSétaSzámítógépgyilkosÖlelésFalnak megy...AlszikUgrálóKoccintósAngyalLáncfûrészesComputerUdvaribolondCookColdKirályDobosTévénézõSprintTeknõs...Csírke-fogóAlszikShockedSírósSírósTelefonosEsõfelhõMeditáló......ÖlelésRózsaNapocska 1Napocska 2CsillagSzakácsFace-matrixCsoport.........Szellem......Kalózrosesmile..................Bravo!Szülinapi gyertyaTábortüzEgy csésze kávéKávézás 1Kávézás 1Kávézás a gép elõttRejtõzködõKézfogásPartyBirthDayTorta1Torta2Party 2Dog KissKávéKávéKissesKissesFlowerFlowerSmiley loveSpring

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 66
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 99
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Könyvajánló

kaltes:
Méltósággal



Noszkó Zsolt (kaltes): Méltósággal

Megszületni és meghalni! Mind a kettő nagy feladat. Csöndben elmúlni egy állapot. Megszületett hát e könyvecske, hogy ne csak a csönd maradjon... u...


Tovább...

Zeneajánló

Esthajnalcsillag
Küldte: aroncook

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Kategóriák


Page generated in 0.1463 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz