Amatőr Művészek Fóruma

él, szeret, téved


élünk valami láthatatlan mozgat
egy misztikus pókfonálon

Az agglegényt menyasszonyai öltöztetik, sőt,
Halott sem leselkedik a családjára,
A nem euklideszi légy repülésétől megzavart fiatalember sem.
A csúszósín belsejében megáll a vízimalom,
S elszövődnek az alakok az éjszakában,
Akiket a csigák csillámló nyomvonala vezérel.

Keserű szájíz maradok a hajnal torkán,
napfénnyel öblögető féktelen orkán,
szanaszét szórva, gyertya fénye nélkül,
könnycseppek a megrohadó szülinapi tortán,
testem porban fekszik, betemetetlenül.

Fiatal tiszt koromban úgy indultunk az életnek a feleségemmel, hogy szinte nulláról kezdtük, nagy segítség volt a szolgálati lakás, de a négy fal között a parkettán katonai hálózsákban aludtunk, egyetlen bútorunk se volt. Mindenhol spóroltunk, így rövidesen túljutottunk a nehézségeken, és néhány év múlva gondolhattunk arra is, hogy egy olcsó autóval könnyítsünk az életünkön.

olvasni vágyom mint rég
parázson pattogó szavak
szél sodorta illatát érezni

feledve szürke hajnalok
didergős ízét

Weöres írt jó rondót:
kicsit és kettőset,
soha nem merengett.
Rímet nem keresett,
mert maguktól jöttek.

Hogy mondjam:
volna vagy lenne?
Ha volna,
akkor nem lenne.
És ha lenne,
várnék,
s megkapnám
jövőre!

fehér vagy - ezüst,
tiszta fehér, akár
egy friss hópehely,
igyekezz hozzám:
van számodra hely!

Bíró Bagoly bújkál Budán,
bús bánatban borozik bőven.
Borozóban, bagót bolondít,
békét búg bánatos bori,

Nyelvi játék a kedvencem,
megmozgatja az értelmem,
örvendek, hogy gondolkodom,
ha fáradok, abbahagyom.

féltve őrzött
súlyos titkokat
nyögő falak
hét pecsét alatt

sötét őrült őrlő mély
affektáló szenvedély
álom arcra pírt hoz
stigmákkal sifríroz

Könnyed

Repülni vágyom,
tündér szárnyon.
Repülni, repülni,
vissza se nézni.

Megjegyzés: Tündérke 'Álom párom' versét olvasva születtek. Köszönet az ihletért.

Volt egyszer egy Robot, sohasem álmodott.
Egész nap dolgozott, utakat javított,
Házakat épített, kerteket szépített.

ezt magyarázd meg
ez nem olyan mint a többi
azt az embernek adtad
hogy éljen vele
de a madarak repülni tudnak

Boldog az, ki lelkedig felérhet;
természet színképe véredben őshonol.
Hol virágzik tarka világunk
s a benne gyűlt enyészet?
Féltők és kesergők győzzenek,
ne báva búskomor.

Mint a kolompot,
rázza a lombot,
játszik a szél és
reszket az ág.
Bált ad a mámor,
zúgnak a vágytól
alkonyi fák.

A nyárádi nyárról
mindent kétszer mondok,
de fizetni kétszer
soha nem akarok.

Nem a vers miatt mentem előre,
a hangjáért, s hogy közelről lássam.
Mért jött, és mit akar ez a fiú,
a felejtést vinné amit vártam?

1.
Állok

Állok.
Senki nem figyel
rám.
Rohanok.

Múltam ábránd,
jövőm emlék,
jelenem lék,
mindegy, mibe
belemennék,

Hagytam én is pár karcnyomot
rajtad, a lakk-sima bútoron,
névjegyem, és a padok között
maradt a gyermekkorom.

Lám, őszbe értem mégis,
bár elhagytak oly sokan,
ha számolom megbánom,
mert annyira híja van.

MAGAM sem értem miért vagyok itt
monitoron agykiterítve
magamat nézem ez se normális
képernyőn kódolt gondolattömeg

Megjegyzés: 2015. 05. 10-16.

(hab)
maradok még -hab a csésze falán-
grafitiként, bérház-homlokon
száradó tanú. Jövő festésig
nem panaszkodom,

Megjegyzés: Budapest, 2009. 03. 18, 04. 08.

Ha én falevél volnék,
a nyári záporban szívesen bőrig áznék,
megmártóznék minden cseppjében
miközben, kiráz a hideg a lágy szellőben.

hétvége fregolin a város
minden vétke szikkad a ruhákkal
egy térré nemesült anyagban
a mindenség mégsem látványos

Megjegyzés: Szolnok, 2010. 01. 23-02. 01.

ma már fej helyett a talpat
keresztelik asszem
valami új rituálé
feszül az útkeresztben

Megjegyzés: Szolnok, 2010. 09 vége-10. 07.

1.
Indul. Megáll.
Árad. Várad.
Talál. Halál.
Miért? Megért.

Pont úgy fordulnak, mondom pont úgy,
ahogy vasrács nyihel a folyosónkon,
körbe a zsanéron,
körbe a zsanéron.

Megjegyzés: Szolnok, 2011. 01. 28.

Tőzegmohaláp
pangó vizes vidéken.
Sziget a Földön.

csillagok figyelnek
zártláncú kamerarendszer
szépen vagyunk mondhatom
tegnap egy ma egy másik megy el

Megjegyzés: 2012. 09. 08-09.

LEVETETT ruhákat ölelgetek,
csontos folyóba lökött időt,
mindent, ami volt, ami zöld,
és ami talán nem is lehetek.

Megjegyzés: 2012. 09. 10-11.

ÉPP amilyennek szeretem,
pontosan olyan ősz van
-Natasa persze fintorog-
a megtaposott avarban
szerinte nincs semmi szép dolog.

Megjegyzés: 2012. 10. 14-16.

OLYAN valami az ökörnyál,
ami ragad és ragaszt,
old és köt, ha tetszik. Olyasmi,
ami napok maradófogai
között is fennmarad.

Megjegyzés: 2012. 09. 21

Natasa azt mondja, a célcsoport
az a mikrokozmosz, tömeg, ami
a pályaudvaron vonatra vár,
csak éppen még nem tudja hová
indul és melyik peronról.

Megjegyzés: Natasa: a képzelet megszemélyesített projekciója
2012. 09. 17.

Natasa láblógatva
ült a mellvéden, én mellette.
A talajviszonyoknak
szerinte így semmi köze

Megjegyzés: 2012. 09. 18.

Fohászokat álmodom.

Csendesség vesz körül. Lassan a kint és a bent is kiürül,
majd megszűnik. Minden a füst-szürke semmi ölelő
némaságába borul. Utazok. Felhőkbe bújok, napokba,

EZEK a mi kis misztériumaink;
az eső, egy jó kávézás,
(bár Natasa ezeket nem kedveli,
szerinte csak cicomaság,

Megjegyzés: 2012. 09. 19.

LEHETETLEN megmondani atomnyi
pontossággal, hová tartozom.
Azt, hogy kihez, azt aztán végképp.
Hogy itt vagyok, csak ezt tudhatom,

Megjegyzés: 2012. 09. 29.

Szemem sarkában
a nap elől megbúvó
szénszínű árnyék.

Rebbenő pillák
szárnyain a könnycseppek:
gyémántragyogás.