Amatőr Művészek Fóruma

Alszik az alkony
Álmában ásít,
Borúsan barnájára borul.
Cammogva cipeli
Csipkés cseppjeit,

Ha nem is tudod

akkor is volt szép
csak mindenki máshol találja

Ha nem is érted

akkor is volt bölcs
csak a küzdés gyakran megalázza

Tekintek
hófésült tetőkre
lombja nincs hegyekre
nem tovább

Jó az írás! Tribün is kell!
Úgy hírlik kardok suhognak.
Szöszke fiúk tátva nézik
a réseken bebújó Holdat,

Valaki itt jár
a kacsák felrebbentek
mint szarvas tovább
a köd felé megyek
még nehogy temessenek
szép így e táj

reklámpannók faggatják árad
játéktornyokra bomlik a világkép
zöld posztón végez a piros szőnyeg
szőnyegbomba éterárú cikkek-cakkok

Smaragd színével a köd
morajlón szitál, róka-arcú
alak villan itt-ott
medve szárnyain trombitál.

látszólag
lobog a láng
messziről mutatja magát
mogorva szelek kapaszkodnak bele

él, szeret, téved

élünk valami láthatatlan mozgat
egy misztikus pókfonálon

Az agglegényt menyasszonyai öltöztetik, sőt,
Halott sem leselkedik a családjára,
A nem euklideszi légy repülésétől megzavart fiatalember sem.
A csúszósín belsejében megáll a vízimalom,
S elszövődnek az alakok az éjszakában,
Akiket a csigák csillámló nyomvonala vezérel.

Keserű szájíz maradok a hajnal torkán,
napfénnyel öblögető féktelen orkán,
szanaszét szórva, gyertya fénye nélkül,
könnycseppek a megrohadó szülinapi tortán,
testem porban fekszik, betemetetlenül.

Fiatal tiszt koromban úgy indultunk az életnek a feleségemmel, hogy szinte nulláról kezdtük, nagy segítség volt a szolgálati lakás, de a négy fal között a parkettán katonai hálózsákban aludtunk, egyetlen bútorunk se volt. Mindenhol spóroltunk, így rövidesen túljutottunk a nehézségeken, és néhány év múlva gondolhattunk arra is, hogy egy olcsó autóval könnyítsünk az életünkön.

olvasni vágyom mint rég
parázson pattogó szavak
szél sodorta illatát érezni

feledve szürke hajnalok
didergős ízét

Weöres írt jó rondót:
kicsit és kettőset,
soha nem merengett.
Rímet nem keresett,
mert maguktól jöttek.

Hogy mondjam:
volna vagy lenne?
Ha volna,
akkor nem lenne.
És ha lenne,
várnék,
s megkapnám
jövőre!

fehér vagy - ezüst,
tiszta fehér, akár
egy friss hópehely,
igyekezz hozzám:
van számodra hely!

Bíró Bagoly bújkál Budán,
bús bánatban borozik bőven.
Borozóban, bagót bolondít,
békét búg bánatos bori,

Nyelvi játék a kedvencem,
megmozgatja az értelmem,
örvendek, hogy gondolkodom,
ha fáradok, abbahagyom.

féltve őrzött
súlyos titkokat
nyögő falak
hét pecsét alatt

sötét őrült őrlő mély
affektáló szenvedély
álom arcra pírt hoz
stigmákkal sifríroz

Könnyed

Repülni vágyom,
tündér szárnyon.
Repülni, repülni,
vissza se nézni.

Megjegyzés: Tündérke 'Álom párom' versét olvasva születtek. Köszönet az ihletért.

Volt egyszer egy Robot, sohasem álmodott.
Egész nap dolgozott, utakat javított,
Házakat épített, kerteket szépített.

ezt magyarázd meg
ez nem olyan mint a többi
azt az embernek adtad
hogy éljen vele
de a madarak repülni tudnak

Boldog az, ki lelkedig felérhet;
természet színképe véredben őshonol.
Hol virágzik tarka világunk
s a benne gyűlt enyészet?
Féltők és kesergők győzzenek,
ne báva búskomor.

Mint a kolompot,
rázza a lombot,
játszik a szél és
reszket az ág.
Bált ad a mámor,
zúgnak a vágytól
alkonyi fák.

A nyárádi nyárról
mindent kétszer mondok,
de fizetni kétszer
soha nem akarok.

Nem a vers miatt mentem előre,
a hangjáért, s hogy közelről lássam.
Mért jött, és mit akar ez a fiú,
a felejtést vinné amit vártam?

1.
Állok

Állok.
Senki nem figyel
rám.
Rohanok.

Múltam ábránd,
jövőm emlék,
jelenem lék,
mindegy, mibe
belemennék,

Hagytam én is pár karcnyomot
rajtad, a lakk-sima bútoron,
névjegyem, és a padok között
maradt a gyermekkorom.

Lám, őszbe értem mégis,
bár elhagytak oly sokan,
ha számolom megbánom,
mert annyira híja van.

MAGAM sem értem miért vagyok itt
monitoron agykiterítve
magamat nézem ez se normális
képernyőn kódolt gondolattömeg

Megjegyzés: 2015. 05. 10-16.

(hab)
maradok még -hab a csésze falán-
grafitiként, bérház-homlokon
száradó tanú. Jövő festésig
nem panaszkodom,

Megjegyzés: Budapest, 2009. 03. 18, 04. 08.

Ha én falevél volnék,
a nyári záporban szívesen bőrig áznék,
megmártóznék minden cseppjében
miközben, kiráz a hideg a lágy szellőben.

hétvége fregolin a város
minden vétke szikkad a ruhákkal
egy térré nemesült anyagban
a mindenség mégsem látványos

Megjegyzés: Szolnok, 2010. 01. 23-02. 01.

ma már fej helyett a talpat
keresztelik asszem
valami új rituálé
feszül az útkeresztben

Megjegyzés: Szolnok, 2010. 09 vége-10. 07.

1.
Indul. Megáll.
Árad. Várad.
Talál. Halál.
Miért? Megért.

Pont úgy fordulnak, mondom pont úgy,
ahogy vasrács nyihel a folyosónkon,
körbe a zsanéron,
körbe a zsanéron.

Megjegyzés: Szolnok, 2011. 01. 28.