Irodalom címke lapozgató...

1325 alkotás (34 oldal, 40 alkotás/oldal)
Vers: Kunkorodó lepkeormány (Proboscis)
2022-05-14 08:00:01,
231 olvasás,
Pancelostatu
,
Teliholdnak ezüst láncai kiemelnek testemből.
Kioldanak a bilincsek, mik ide kötnek a földhöz.
Lelkem ölelése enged. Vágyat formált a jelenből.
Testem szellemkezem engedi. Simurgh felettünk köröz.
|
Tovább
2022-02-08 19:04:04,
67 olvasás,
alias
,
fekete gyémánt
mosolyomban észlelem
látlak bűvölet!
|
Tovább
Vers: Holt erdő
2022-02-04 14:00:02,
49 olvasás,
Erdossandor
,
Sötét erdő szűri a fényt
mit a büszke hold köpött,
csend sikolya kiabál
kiszáradt ágak között.
|
Tovább
Novella: 113800 óra VIII. rész
2022-02-01 15:00:02,
32 olvasás,
Akula
,
1975. november 8. 19: 00 óra Szombat, Egonék albérlete
Csöngettek. Egon ajtót nyitott, és a küszöbön ott állt Ágoston két lány társaságában. Az egyik Emese volt, a végzős orvostanhallgató, akit Egon már jól ismert. Bevezette őket Gerzson szobájába:
- Sziasztok! - üdvözölte a megjelenteket – Emese ezt a meglepetést! Hogyhogy eljöttél?
- Ágoston meghívott! - felelte Emese
- Így van! - mondta Ágoston – Tapasztalataim szerint jobban sikerülnek a szeánszok, ha a nemek aránya kiegyenlítettebb. Ő pedig a barátnőm, Zsanett!
|
Tovább
Novella: 113800 óra VII. rész
2022-01-19 16:00:02,
43 olvasás,
Akula
,
- Na ez jó volt! - nevetett Gerzson – Hol is tartottunk?
- A szakirodalmi háttérről érdeklődtél – felelte Ágoston
- Ja, igen! Mindez nagyon érdekes magyarázat a tárgyak mozgására..... és szerinted mi mozgatja a töltéseket?
- Szerintem ki fogod találni!
- Fogalmam sincs...
|
Tovább
Novella: 113800 óra VI. rész
2022-01-14 17:00:01,
36 olvasás,
Akula
,
Másnap este 8-kor Gerzson és Egon lementek a Lilla bárba. Mi Gézával szorosan a nyomukban voltunk. Miután Egon beazonosította a telefonban megadott személyleírás alapján a barna hajú szakállas fiatalembert, odamentek az asztalához:
- Sziasztok! - köszönt az idegen – Melyikőtökkel beszéltem telefonon?
- Velem! - válaszolta Egon
- Te volnál Egon?
|
Tovább
Novella: 113800 óra V. rész
2022-01-12 17:00:02,
37 olvasás,
Akula
,
Már éjfél felé járt az idő, amikor megszólalt Géza:
- Ideje megleckéztetnünk a kis köcsögöt amiért leprimitívezett engem a kubikosnál!
- Mit akarsz csinálni?
- Hallottál már a lidércnyomásról? Most megnézheted, hogyan működik a gyakorlatban!
Ekkor odamentünk Egon ágyához, aki mélyen aludt. Géza ráült a mellkasára, miközben mereven nézte. Egonon látszott, hogy egyre nyugtalanabb az álma és szaporábban veszi a levegőt. Végül rémületében kinyitotta a szemét, ezzel egy időben pedig úgy tűnt mintha lebénult volna, képtelen volt megmozdulni. Ekkor megszólalt Géza:
|
Tovább
Novella: 113800 óra IV. rész
2022-01-08 16:00:01,
35 olvasás,
Akula
,
A háztömbből kilépve Gerzson és Egon elindultak a belváros felé. Végiggyalogoltak a Csapó utcán, majd kiértek a Vörös Hadsereg útjára a Nagytemplom elé. Szorosan mögöttük haladtunk, most nem éltünk a térugrás lehetőségével, hiszen nem tudtuk hol laknak. Időnként váltottak pár mondatot a tanulmányaikkal kapcsolatosan, de az nem volt túlságosan érdekfeszítő. Néha járókelők jöttek velünk szembe de nem vettek rólunk tudomást, simán keresztülgyalogoltak rajtunk. Ez is szokatlan új élmény volt nekem. A Nagytemplomtól továbbmentek a Református Kollégium felé:
|
Tovább
Novella: 113800 óra III. rész
2022-01-06 18:00:02,
135 olvasás,
Akula
,
Már beesteledett, mire Géza visszatért a lakásomba. Ránéztem a faliórára, még három perc volt hátra 6 óráig:
- Nos, készen állsz? - kérdezte Géza
- Igen, részemről mehetünk.
- Nagyszerű! A találkozó a kubikos lakásán lesz este 6 órakor.
- És hol lakik az illető?
- Egy másik randa betonkaptárban. Csapó utca 76. VIII. emelet 30. ajtó
|
Tovább
Novella: 113800 óra II. rész
2022-01-04 15:00:02,
78 olvasás,
Akula
,
Mikor felébredtem, a másnaposság kellemetlen érzése helyett, könnyűnek és frissnek éreztem magam. Mikor kinéztem az ablakon a holdsarló már feljebb kúszott az égen, ugyanakkor kelet felől már pirkadni is kezdett. Úgy gondoltam ideje leoltani a villanyt hiszen természetes fényben mégiscsak egészségesebb a pihenés. Odamentem a villanykapcsolóhoz, hogy eloltsam a lámpát, de amikor megnyomtam a kapcsolót a kezem egyszerűen átszaladt rajta és belenyúltam a falba.
|
Tovább
Novella: 113800 óra I. rész
2021-12-31 19:00:02,
102 olvasás,
Akula
,
Időpont: 1975. október 30. Csütörtök, Debrecen, Fácánkakas söröző
Miután megittam az utolsó korty sörömet is, úgy éreztem, hogy fokozatosan egyfajta védőernyő keletkezik a testem körül, amely „rideg üvegpáncélként” vonta be az aurámat. Emiatt a környezeti zajok csak korlátozott mértékben jutottak el hozzám, többek között a kocsmáros felém intézett erőteljes „Záróra! ” kiáltása is. Lassacskán mozgásra bírtam fáradt testemet, amelyet teljesen átjárt az alkohol okozta zsibbadás, és kiléptem a sötét utcára. A kinti hűvös levegő némileg felfrissített és a „rideg üvegpáncél” is fokozatosan szertefoszlott. Így aztán elindultam az óváros girbegurba utcáitól a frissen épült Fényes Udvari tízemeletesek felé, ahol a tanácsi bérlakásom várt a megérdemelt éjszakai pihenésre.
|
Tovább
Vers: Elvesztés
2021-10-21 18:05:02,
62 olvasás,
Bernaat
,
Könnyező medvém
Nem táncol többé
|
Tovább
Vers: Látomás
2021-10-20 20:05:01,
56 olvasás,
Erdossandor
,
Pihennek az ágak, bokrok.
Pihennek a kerti fák.
Bolyonganak búsan sorsok.
Kicsit megállt a világ.
|
Tovább
2021-09-23 22:58:13,
112 olvasás,
majkopolo
,
1.
Este tíz óra
Kezem vizem után nyúl
Kár; szívem száraz.
|
Tovább
2021-07-08 22:22:08,
110 olvasás,
Erdossandor
,
Már megint itt van.
Hallom, ahogy végig csoszog a nappali padlóján a szürkületi homály szűrt
fényében.
Elbújok egy szegletben, ebben a börtönnek is beillő szűk fémdobozban.
Rettenet fut át rajtam, ahogy ezeket a hangokat hallom.
|
Tovább
Vers: Szótlan csábító
2021-07-08 22:13:13,
89 olvasás,
ZeroNemo
,
Szótlanul az éjszakában,
Mint lenge fuvallat.
Elindulsz, s őszi szél
Pirongatja arcomat.
|
Tovább
Blog: Szív és a józan ész!
2021-02-06 22:24:35,
105 olvasás,
Tiberius
,
Harry holmes 28 éves negro electro technikus aki végzetsége után az első állása egy
New jersey szénbányában volt, amit kedvvel csinált, mindíg vidám és jó kedvű volt.
Ő csak akkor ment le a tárnába, ha valami probléma volt. A műszaknak vége jelezték a hibát amit ha nem korrigálnak másnap nem tudnak lemenni a tárnába a bányászok.
|
Tovább
Vers: az érzékelésen túl
2020-12-09 23:03:26,
139 olvasás,
alias
,
mikor már nem tudtad mi az amit látsz,
mikor már szétfeszített a bizonytalanság,
lehasítottál, hogy szemem tükrében láss,
láthasd végre önmagad, mit is csinálsz?
|
Tovább
Vers: quam sensus
2020-11-11 22:13:47,
175 olvasás,
alias
,
mikor már nem tudtad mi az amit látsz,
mikor már szétfeszített a bizonytalanság,
lehasítottál, hogy szemem tükrében láss,
láthasd végre önmagad, mit is csinálsz?
|
Tovább
2020-09-26 22:07:12,
185 olvasás,
farao
,
Érdekes ahogyan tapogatjuk ezt a tér-idő lufit....
Vajon ha megdöföm szétdurran?
Esetleg meglátnám álmodóm álmában álmomat álmodva
pontodban pontomat?
|
Tovább
Novella: Az árnyék, ami elnyelte Arlberget
2020-09-11 22:17:45,
176 olvasás,
Hypnos
,
Oliwia nyögve és nagyot rándulva riadt fel, kapkodta a levegőt. Ijedten nézett körbe, egy pillanatra nem ismerte fel, hogy hol van. Mikor a szédülés elmúlt, elkezdte felfogni a környezetét. Sárga lámpák homályos fénye töltötte be a vonat utasterét. A szomszédos ülésen egy fiatal pár ült. Oliwia emlékezett rájuk, ők is Feldkirchben szálltak fel. A szőke lány furcsán nézett rá, karcsú ujjaival meglazította a nyaka köré tekert szögletes mintákkal tarkított zöld kötött sálat. Oliwia megszívta az orrát és magára erőltetett egy barátságos mosolyt.
|
Tovább
Vers: Apokalipszis
2020-03-28 16:11:31,
164 olvasás,
hegeanna
,
Felszívódott eme határ:
a csillagos ég.
|
Tovább
Vers: alig lett vége
2020-03-22 19:48:32,
179 olvasás,
arttur
,
a vadvizek forrásaikat kezdték kutatni
az illatok borzolták a szirmokat
a színek bimbóba kértek bebocsátást
húrok keseregtek a dallamon
egyszerre már nem is voltak évszakok
és minden más se lett
|
Tovább
Blog: Hazajáró lélek
2020-02-18 07:30:01,
161 olvasás,
Tiberius
,
Falu végén kicsi kunyhó,
alig látszik, a sok hótol.
Kéménye kialudt régen,
madár se száll fölében.
|
Tovább
Vers: napéjegyenlőség
2019-11-03 08:30:01,
257 olvasás,
arttur
,
eddig azok voltunk
kik élni tanítottuk szavainkat
sóhajaink mérték csak
a kimondhatatlanok súlyát
|
Tovább
Vers: Vörös homok
2019-10-07 11:33:59,
278 olvasás,
Magyar Anita
,
A reggel bont most fátylat,
rozsdaszínű fodros takarót,
látod a homályban veszni a tájat,
a vörösben izzó Földgolyót.
|
Tovább
Vers: Aρτεμις
2019-04-24 09:30:01,
314 olvasás,
GoldDrag
,
Horizont ívet lélegezz lelkembe, Kozmosz,
zenitre függő tekintetben égő Napot.
|
Tovább
2019-04-13 09:05:01,
314 olvasás,
Baráth Zoltán
,
- Látja, uram, amott azt a hegyet? Azon van az a tengerszem, amelyet kérdezett tőlem az imént. Tudja, persze. Akkor azt is tudja, mi áll a partján?
Tudtam. Persze, hogy tudtam, hisz pont azért jöttem ide, hogy megnézzem, megvizsgáljam, mennyi az igazságtartalma annak a legendának, amely a szoborról szól a tengerszem partján.
|
Tovább
Próza: Szürreália
2019-03-30 08:00:01,
394 olvasás,
Baráth Zoltán
,
Egyáltalán nem volt ismerős számára a környék, ahol leszállt a buszról. Sosem járt még a városnak ebben a kerületében, ám ez nem volt szokatlan, mások sem jártak, ebben biztos volt. Ki jön ki ide és miért? Ő. Neki most ide kellett jönnie. Ámbátor ő se jött volna, ha nem ide hívta volna az a cím, amely az újságban meg volt hirdetve. A lányát akarta meglepni a születésnapjára. Fajtiszta, törzskönyvezett, brit kékszőrű macskakölyköt kínáltak potom pénzért.
|
Tovább
2019-03-16 07:05:01,
285 olvasás,
Destiny
,
A fák halkan suttogtak az esti szélben. Lábaiknál egy asszony lépkedett. Szoknyája és vastag köpenye megviselt volt, a nyirkos levegőtől nedvesen tapadt testére, hosszú, valamikor szőke haja most fénytelenül simult fejére, egy-két tincs élt csak önálló életet, arca körül tekergőzve. Gondolatai messze előtte jártak, ott, ahol véget ér az ösvény, ott, ahol talán megpihenhet.
|
Tovább
Vers: a füzekről általában
2018-11-20 07:05:01,
344 olvasás,
marisom
,
kézfejemen az erek
partmenti füzek
folyók sodródnak a fák
árnyékában
|
Tovább
Próza: Rongyfej I.
2018-11-19 08:05:01,
353 olvasás,
quentin
,
Elmerengtem egy pillanatra a kandalló párkányára helyezett alabástrom illattégely kifinomultságán. Tökéletesen illett a nappaliba. A carrarai márvány padlólapokon nevetve szikrázott a fény, épp mintha élvezné: abban a kiváltságban részesül, hogy önfeledten játszhat rajtuk. Tökéletes rend volt és tökéletes tisztaság egy tökéletes ízléssel berendezett házban. Az enyémben.
|
Tovább
Ballada: Talán meséd igaz volt…
2018-11-12 09:00:03,
352 olvasás,
GoldDrag
,
Hegynek árnya fakó égbe
- éj kabátja mélységébe -
süllyedt Istenarcnak képe
felhők között Setét Folt...
...talán meséd igaz volt...
|
Tovább
Vers: rögzített pillanat
2018-11-03 10:00:02,
326 olvasás,
marisom
,
asszony ül az ágyon
fáradt szemén szemüveg
szakácskötényéről a csíkok
mintha égbe futnának
ez a hajnal most sötét
belehasítanak a vonatok
pont olyan kíméletlenül
eszik az idejét
mint az összes többi pillanat
|
Tovább
Vers: Fényidomár
2018-09-28 08:00:06,
388 olvasás,
Thalassa
,
középen megállt
köpenyén égi jelek
pigmentfoltok
arcok pléhtükreiben
|
Tovább
Vers: Gyönyörteli pokoljárás 1.
2018-05-28 21:46:20,
359 olvasás,
Damien
,
Csak pár percet kaptam,
hogy megegyen a katlan
s őrjöngve forró fekete ég
alatt nem kellett menedék,
|
Tovább
Blog: Holtnapok
2018-05-10 18:48:29,
330 olvasás,
turzoimre
,
A sorok között
kerestem az igazat,
de nem volt betű.
Lassan lépkedett a reggeli szürkületben, minden alkalommal figyelt, hogy ne kelljen sietnie. Az élettelenség vette körül, csupasz fák, mint akik elszáradni készülnek, miközben remélik az újraéledés lehetőségét. Csend, és az utcai lámpák kialszanak. A végtelennek tűnő sivárság ijesztő derengése szűnni nem akaró kérdéseket hozott elő.
|
Tovább
2018-04-13 09:00:03,
387 olvasás,
efmint
,
ha beelőzném az árnyékomat
semmi sem maradna úgy ahogy
van kedved szomorúnak lenni
mert aki sokat kapott attól sokat
követelnek meg és akire sokat
bíztak attól többet is kérnek számon
|
Tovább
Vers: Folyó homok
2018-01-27 13:30:02,
388 olvasás,
turzoimre
,
Idő mely nem segített semmit
haszontalan köröző bírám,
nem azt láttam amit kerestem
inkább mások elém tolt álmát.
|
Tovább
2018-01-25 13:00:02,
393 olvasás,
Sybill Webster
,
Eltűnünk csendesen, mint a nyár,
Mint a novemberi, jeges kézzel simogató fehér ködben a színes képek.
Senki sem fog emlékezni ránk,
Csak a jelenünkben születő, mindenségbe szétfutó, aranyló kósza fények.
|
Tovább