Amatőr Művészek Fóruma

Sövénykerítésnél
ugat a kutya,
messziről hallja, ha
kopog a csizma.

Megjegyzés: Dal, 2018. 06. 11.

A Gergely-naptárban hetedik, Július,
harmincegy napos, nyaralni praktikus.
Nyár közepe, forró napok mozgatója,
Julius Caesar volt az Ő névadója.

sápadó ablakon
jégvirágok nyílnak
szirmokon átdereng
a sárga holdsugár
és a fagyvirágok
a csend vállán sírnak
mikor a kéményből
a tűznek füstje száll

Hangulati elemek

Vakon is átlátok rajtatok,
mint oly sok más sem.
Röntgengép sem vagyok,
legyen szép Májusotok.

kipereg az álom az éjből
mint a borsó zöld hüvelyéből
gurul szanaszét a világba
mosolyog mindaz aki látta

Táncmulatság. Népi tánchoz sokan öltöztek az alkalomhoz illő népies ruhába. Pityu szép lányt keresve járkál a táncolók között. Végre talál egyet, akit már ismer. Pörgőset járnak éppen egy fiúval. Szökdelve követi a párt, hogy táncra hívhassa a lányt, de mire megszólalna, a lány már tovalibben. Végül már eleget szökdécselt utánuk, hát elkiáltja magát:
– Na, kérem! Lekérem!

lágyan lépj csendesen
fogd a kezem...
így vagy itt velem
csitt
a szíved ritmusa
dübörög eremben

A szállodai medence partján feküdt, s mint aki soha többé nem akar felkelni, úgy tűrte a hátát és a combját égető kora délelőtti napsugarakat, egészen addig, amíg olyan érzése nem támadt, hogy valaki nézi. Lassított filmszerű, álmos mozdulattal emelte fel a fejét. A napozóágy végében egy töpörödött, ferde szemű asszony állt, és a csúcsos rizsszalmakalap alól őt figyelte. Nem tudta hogyan kerülhetett oda, hiszen a szálloda kertjét szigorúan őrizték, ám most közel s távol sem volt ott rajtuk kívül senki.

... amim még volt, azt mind
mind neked adtam,
lelkem
ép darabját,
a szívem
magasztját,
nyugalmam
és
békém,

Smaragdzöld partok közt színezüst folyó,
Medrében sok ezer éve ballag csendesen,
Körülötte folyton folyvást változik a táj,
Megszokta már, s tudja, csak az idő örök s végtelen.

látod már lassanként ténfereg az este
az idő gúnyáját magára ölelte
álmatagon bólint jó reggelt a hajnal
rózsaszín fényével lágy színűt kavargat

Ila-Imola-Helovinola
Ne feledjetek...

Vizek-Hegyek-Tengerek
Velem legyetek...

Tűzijáték fakad ott megannyi farügyből,
millió szirmot hoz, s mindenkit elbűvöl.
Minden mi élő, most vidámabb és fürgébb,
jó lenne, ha a mélabút a polc aljára tennéd.

Itt a hajnal
ébredj már,
minden reggel
téged vár.

Madár dala
ha felkölt,
ne menj mennybe,
jó e Föld.

Esőben ázva
is tudom, kéz-meleged
tavaszt simító.
Napfényként ér hajamhoz,
búza-színén otthont lel.

kapszulába zárva az idő
mégis percenként
'öregebben'
gondolok rád
bocsásd meg
szomorúságom
te légy' vidám.

Megjegyzés: gondolat-morzsa 0.8

Emlékszem, hogy életemnek abban a részében, amit a XX. században éltem le, gyakran előforduló gondolatom volt, hogy vajon megérjük-e, megérem-e a kétezredik évet? Ki is számítottam, hogy én 2000-ben már hatvanegy éves leszek.

Azután eljött a kétezredik év, egy új évszázad, és vele a második évezred! Megértük, elértük és túl is éltük, mert most sem jött a megjósolt Világvége.

(S)írnom kell
(mindig az igaz történetek a legszebbek)

Őhercegsége már két és fél éves, és a legkülönbözőbb módokon tudja elérni, hogy mosolyogjunk, kacagjunk, nevessünk vele együtt. Ma megkaptam tőle – születése óta másodszor – a felejthetetlen, megkönnyebbülést hozó könnyeket is.

Apró, fekete szőrcsomag
szaladgál kertemben; vonat
menetrend van nálam hatkor,
Néró kutya átgaloppol.

Magamra kapom,
mint cifra virágselymet
a tavaszi fényt.