Amatőr Művészek Fóruma

A rózsaablakon átszúr a fény,
S hűvösre koptatott rideg kövén
Okos mérmű diktálja versét.
Egy csöppnyi csönd,
Ifjonti szertelenség,
Megfejthetetlen gótikus talány,
Színlelt erény,
Műfű-utcalány,
Szekreteres, szecis karácsony,
A farácson féllábú gólya,
És Tarpay címadó fenyőrigója.

kopottas köntös
szerető kéz simogat
az édesanyám

egymásnak dőlve én s a hársfa
csendet válogatunk madárdal közül
révedve bámulok a már ismeretlen tájra
s pillám alatt a jelenbe múlt idő vegyül

nem vagy király, nem vagy a felhők felett,
nincs súlyod és semmi nem nehéz,
testedre korlát feszül, lelkedre kereszt,
vállad a hegyeken és talajon a kéz.

Nézz most jól körül, mester!
Tépett alomban vajúdik
a nyelv, idegen ember
születik a világra,
él, érez, szól, és kérdez,
mégis minden hiába.

Születésnapodat ünnepeltük volna ma Apám,
de te már csak fentről tekintesz ránk,
fekhelyed üres, sétabotod árva,
szobádban vizes ruhák száradnak ma,
sírodon jácintok ringatóznak fázva,
halványan pislákol a gyertyák lángja,
fájó emlék lettél mára.

Meggyőződésem, hogy a kecskeméti Aradi vértanúk tere az egyik legszebb emlékpark lehetne. Lerobbant járdái, a Széchenyi-városi kis piac épületének állapota, a szobrok kinézete... Bár a város, mely immár tíz esztendeje befogadott, mostanában sokat fejlődött. Remélem, ezt a pici parkocskát is utoléri majd a modernizáció.
Sokan azt gondolnák, így, márciusban közéleti dolgokról akarok írni, főleg, hogy egy ilyen közterületet említek elsőként. Pedig nem.

Akkor...
a vér megalvadt, kialudt a láng,
borzongató szél söpört a télben -
Most...
halvány rózsaszín szagodat érzem
és már elhiszem, itt lesz a hazánk.

Szív dobog és a tüdő is fúj, be-ki. Gondolat éled.
Néma a szó, és béna a test-megetetjük! Persze te is megetessed!
Béna a test, és néma a szó, mégis tehetetlen-
mert a Tudós elméje akár, mint Isten igéje.

Megjegyzés: Stephen Hawking emlékére

költők halnak idejekorán
van ki délelőtt van ki délután
de az éjt oly sok nem éri meg
lelkük az égalján belépést didereg

Hol csatornafedél gőze hömpölyög,
rézangyala voltál az éjszakának,
és megsemmisülés kígyó tested;
csak az Orleans-i prostik utáltak.

Megjegyzés: 3. játék - 11 hívószó: csatornafedél, kígyó, megsemmisülés, lajtorja, rézangyal, szikla, terrakotta, ajak, blues, fák, parfüm

Ez a szám még nem kerek,
a kereket megvárom,
s akkor nyolcvan lehetek!

Amikor elérkezett a vakáció, már nagyon vártam, hogy indulhassunk a nagyszüleimhez egy jó nyaralásra. Minden évben három hetet töltöttem Kékeden, az aratás, a szénagyűjtés időszakában.
Annak idején sokszor tréfálkoztunk apámmal, s mondogattuk: No, megérkeztünk a világ végére! Hiszen Felső-Kékedről akkoriban a lezárt országhatár miatt nem vezetett tovább az út Nádasd és Kassa felé, sőt a Hollóházára tartó útvonal sem létezett.

Tudom, hogy semmi se véletlen.
Jöjjenek a búbánathegyek!
Cukrozom múlékony életem.
Vágyok rá, hogy most távol legyek.

Felöltöztetem szívemet,
Tiszta új ruhába,
S kívülre is
Szép ruhát veszek.
Ez évben is legelőször
A temetőbe megyek.

Megjegyzés: 2018. 01. 01.

Az 1800 -as évek utolsó harmadában került egy angol mérnők ifjú feleségével a Bácskába, hogy csatornázási munkákat tervezzen meg. Itt telepedett le a fiatal házaspár és alapítottak családot. Születtek is szépen sorba a gyerekek, összesen tizennégy. Persze ebből csak hét élte meg a felnőtt kort, hiszen abban az időben nagy volt még a gyerekhalálozás. Az utolsó gyermek születésekor meghalt az anya és rá nemsokára követte az őt híven szerető férj is.

Még illatodra ébredek álmos délután,
jársz-kelsz felettem, ruhád suhog,
még ránk pillant szelíden a nyugvó Nap sután,
dalunk boldog mosollyal dúdolod.

Én már sosem leszek egész… Az idő egyszerűen nem foltozza be a hiányod. Néha úgy tűnik, még ha nem is kerül oda más, a „többi én” eléggé megváltozik ahhoz, hogy a hiányzó rész tünetmentesen ellegyen. De nem. Még mindig zokogás tör ki rajtam, ha csak véletlenül eszembe jut, hogy ma van a névnapod. Annyira elvagyok mások bajaival, hogy emiatt érzem azt, nekem semmi sem lehet. És akkor derült égből a villám, meghallom a rádióban a neved.

Még javában dübörögtek a tankok a környéken, mikor nagymamám pocakjában mocorogni kezdett egy újabb magzat. Harmadik volt ő a sorban és bár akkoriban még nem tudták előre megmondani, hogy milyen nemű lesz a gyermek mamám sejtette, hogy csakis fiú lehet, mert ugyanolyan erősen rugdalódzik, mint két nagyobbik fia tette annak idején. Nem is csalódott, amikor március idusán előbújt apám a meleget és védelmet adó anyai méhéből.

ha bejárom szívem
rejtett zegzugát
és sehol sem talállak
ha minden emlék rideg
és a gondolatok se fájnak
akkor leszel halott
de érzem ez nem lesz sohasem,
minden mi te vagy
a pokolba vagy
a mennybe de magammal viszem

Megjegyzés: december 29.