Amatőr Művészek Fóruma

Hősök voltak mind, a szabadságért szálltak síkra;
De jaj, a felkelő napon vérvörösen izzik a pír.
Hit, szabadság és szeretet vágya van szívükbe írva;
S együtt lóg most a fákon ezernyi bátor mártír.

Fekete, bús varjak csoportba tömörülve
köröznek felettünk, ijesztő a hangulat,
a hangjuk fájdalmas, ők itt maradnak!

miután földet értem idegenek
voltak a mozgólépcsők az utcák
az épületek magassága és dőlésszögei.

Romániában, a szép Fehér-megyében,
még székely csillagok ragyognak az égen.
Székelykő gyönyörű, hármas csúcsa alatt,
sziklák szűk völgyében kétszer kel fel a Nap!

Megjegyzés: Torockó 1999-ben Europa Nostra-díjat kapott a kulturális örökség megőrzéséért.

Még látszanak zászlaink
A gomolygó füstön át,
Még látjuk társaink
Utolsó rohamát,
A véráztatta földet, melyen elveszünk,
Ez hát a vég…
Idegen urak szolgái nem leszünk.

Az Április hónap hazánk büszkesége,
magyarok vidáman néznek fel az égre!
Negyedik hónap, szép Tavasznak közepe,
a magyar nép valós, igazi öröme.

Ünnepet hoz majd holnap,
keblünkre kokárdát teszünk,
zeng a Himnusz, száll a Szózat,
a „rabok tovább nem leszünk”.
Nagyjainknak szelleme jár,
szabadságnak fénye lobban,
hőseinknek szól a zsoltár,
minden szív ma együtt dobban.

Negyvennyolc telén nem a hó volt kibírhatatlan, abból alig akadt, hanem a csontig hatoló hideg késztette a katonákat védekezésre. Perczel Mór serege az apátság körül táborozott, éppen Mór városa közelében. A tábornok nem volt babonás, hiába jósolták neki, hogy kerülje a nevéhez kapcsolódó helyeket, mert azok a helyek veszélyt rejtegetnek. Úgy gondolta ez a hely éppen alkalmas az óév búcsúztatására, tisztjeit a környező házakban elkvártélyozta, csapatai jól berendezkedtek a kolostor körül.

Korunkra jellemző, hogy fiatalon szinte valamennyien megpróbáltunk a hangszer virtuózaivá válni, magam is úgy véltem, tudok majd gitározni. Csupán az alapokat tudtam magamévá tenni, de a tudásvágytól hajtva beleástam magam a hangszer történetébe. Hihetetlen dolgokra jöttem rá.

Szavak, szavak, magyar szavak,
mindenkinek ne adjátok magatokat!
De a magyart, csak a magyart szeressétek!
Őshazátok volt az nektek, s mikor

Ki ne ismerné a trójai faló történetét? Csakhogy jól ismerjük-e?
Időszámításunk előtt a 13. században történt, hogy Párisz trójai királyfi elrabolta Menelaosz spártai király feleségét, Helénát. A feldühödött akhájok Agamemnón vezetésével egy hajóhaddal átkeltek a tengeren és megtámadták Tróját. Trója falai azonban olyan erősek voltak, hogy mindenféle próbálkozásnak ellenálltak. Eltelt tíz év, ez alatt a hatalmas akháj sereg ostromolta a falakat, de mindhiába, a védők minden támadást visszavertek.

Az Úr 26. évében nagy veszedelem közelgett Jeruzsálem felé. A nabateusok hatalmas sereggel törtettek át a sivatagon, hogy bekerítsék Uziás király városát, és annak erősségét a vártornyokat lerombolva végleg megszerezzék a római birodalom eme darabkáját. A roppant seregben szolgáltak ijjászok, alabárdosok, szablyások, és még minden egyéb kisegítő személyzet, mint sötét felhő közeledtek a városhoz.

Valaha, az emberi lét hajnalán számtalan „természet feletti” esemény riogatta az emberpalántákat. A zengő égbolt, a zuhogó eső, a cikázó villámok varázslatos jelensége nyomán pánikszerűen rohantak barlangjuk legmélyére, és összekuporodva várták a bűbájos erők csillapodását.

Még el sem kezdődött a második világháború, kis hazánkból megérezve a bajt sokan indultak nyugat felé a biztonságosnak vélt területekre.. Az áradatba egy újságíró is belesodródott, akit Bíró László Józsefnek hívtak. 1899. szeptemberében született, zsidó családból származott, és hiába hagyta ott hitét, élete védelmében menekülnie kellett.

Megjegyzés: Mottó: Mi magyarok egy kicsit minden felfedezésben ott vagyunk, még ha nem is mindig látványos a részvételünk. A Magyar Gépregék sorozatom nem annyira a történelmi hűségre törekszik, inkább önbecsülésünk, hazaszeretetünk felszítására szántam.

Hunyadi János

A törökverő Hunyadi János,
Hős tetteiről beszél a város.
Szobra dicsőülve magasodik.
Aki ezt látja rácsodálkozik.

Gyújtsd fel a tarlókat!
Minek táplálnád a gazt,
mi magára virágról letépett,
silány szirmokat ragaszt?

Új Év előtt

Szavaim Istenhez
és a Magyarokhoz

Uram
dicsőség neked!
AVE BENEDICTUS
hinni akarlak
ezer kétség után is

Hazám, hűtlen
én nem leszek!
Hív a messzeség,
-de inkább a nehézség!

Hősök nyomában
A történelem nagy hőskorában,
Véres csaták dúltak kis hazámban.
Annak idején törökök jöttek,
Hatalmas sereggel, özönlöttek.

Hazámat más honra
sosem cserélném,
hívogat a messzeség,
-de inkább a nehézség!

A Tudós bezárva!
Épp ide, e házba.
Szép ősi hazába!
Lengyel -és Holland-és
Azeriországba.

Kisországban Nagyemberek.
Kisországban maradjatok!
Kisországból kimenjetek!
ugyanazon önmagatok.

A magyar kenu sport fejedelme
Vaskuti István

Debrecen városnak sikeres szülötte,
sok bajnoki csillag ragyog már fölötte.
Sportra született, így ragyog majd az égen,
dicsőségre nem vár, Övé lett már régen!

Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.
Valami a szivünkre hullt,
S a szívünket összesebezte.

nemzeti öntudat
lerugdossa magáról
a pokrócokat
hiába virradt meg…
ébredni nem akar
kevés a törvény
az akarat
ha nincs mögötte
az öntudat

A történet szálai a régmúltba nyúlnak vissza, 1956 nyarára, amikor új tanítót kaptunk.

A pedagógus szolgálati lakás, ahova Zátonyiék beköltöztek, a szomszédunkban volt, a Táncsics és Jókai utca sarkán, egy tanteremmel egyetemben. Ehhez tartozott az a kis politechnikai kert melyet mi iskolások műveltünk, s amely a mi házunk hátsó faláig húzódott. A vert falu vályog házig, amely nagyszülői örökségünk volt, s ahol a szüleim maszek pékséget üzemeltettek.

Ami az övé, kölcsönbe van.
Nagyfejű, dagadt Isten
képe van a borotválkozó
tükrére ragasztva, hogy
ne zavarja meg önmagát.
Hordó hasa álszentre lóg,
ez a filozófiájának zsinórmértéke.

Megjegyzés: Krisztus után 2017.09.30.

A szabadság az
ha az lehetsz ami vagy
a szabadság egy kézfogás
egy sóhaj
amikor szabadon szívja
a levegőt a szád
nem fuldokolva,
a szabadság az
amikor meg tudod
venni amit megvenni akarsz
a boltban
amikor ebéded ebéd és nem
egy zsiros deszka

Európa ne higyj
a farizeusnak
a magyar nép téged akar
nem a többséget
élvezi
aki demokráciát mímelve
csal!

Ismeretlen béke, meg nem élt háború.
Százezrek miatt piperkőc a bú.
Utcát szennyező, keleti őrszem,
A holdról tán olyan, mint a vörheny.
Nem csodálhatik annak sem egésze,
Mert a sarlótól cserélni kell alakját egy félre.
Berlinig eltúr a vöröslő sarló,
Véresen izzik határink felett palló.

Alszik mélyen ifjúságunk,
föl kell ébreszteni,
veszélyben van a jövőnk
ha nem fog ébredni!

Sopron öreg utcáin ismernek:
nem ide születtem, de itthon vagyok;
ide tartozom, ez az otthonom, hazám,
s úgy érzem, szeretnek,
hogy szükség van rám.

Házam, hazám Istenem,
Ágyam, székem, kenyerem,
Otthonom csak itt lelem,
Hegytől ölelt völgyeken.

Megjegyzés: szantogergely: "Hazáim" c. versének ihletésére

Elfeledni gyerekálmot
nem lehet,
meghallgatni vágyaikat,
szükséglet.

Több mint ezer éves, névformáló vándor,
Görög Alexandroszból, lett így a Sándor.
A büszke férfiak örök tündöklése,
Hisz „Istenek császára” e név jelentése!

… magyar vagyok…

igazak földjén megtépett kócos álom
patakok csobogó vizében eltévedt mosoly
puszták izzadt teste a lemenő nap fényében
az vagyok… múlt vértjében öltözött harcos
kinek fegyvert… a tollat… a Jó Isten adott

Haikuban és apevában írva.

Idő van! Ébredj!
Az idő, halad, pereg…
Feleszmélés kell.

Megjegyzés: Vecsés, 2016. július 24. – Kustra Ferenc ---
Az apeva öt soros „vers”. Az első sor egy, a második két, a harmadik három, a negyedik négy, az ötödik, öt szótagot tartalmaz. Nem rímes. Tilos a szavak tördelése.

Hazánk ékköve vagy!

A víz felől rám telepszik a pajkos esti szellő,
És imádni való a vízszaga, jó, hogy erre jő.
Bajuszomat kócoló
És arcomat csókoló,
Hűvösödő fuvallat
Langymelegen simogat.

Megjegyzés: Vecsés, 2015. július 21. – Kustra Ferenc

Miért hullik a sok könny?
Miért terjed a közöny?

Rongálják a mi lelkünket!
Hogy vessük le félelmünket?

Megjegyzés: Vecsés, 2013. január 7. – Kustra Ferenc

Szülőhelyem Egrespatak,
ott szült az édesanyám,
drága kincset hagyott reám:
az volt az én nagy hazám!