Amatőr Művészek Fóruma

Kacsarémhír rondavermet pisálhatott
Csakazértis kockaverset firkálgatok
Szótagszámból általában nem engedek
Kellemesen kockaformán szenvedgetek

érzésmentesre sminkelt arcukból
még erősebb kontraszttal tompán
felvillan viaszfény szembogaruk
valami gazdag hímutánzat láttán

Erős vagyok akár az akác melynek
Ha büszke évszázadvastag törzsét
Szörny-láncfűrész vágja is ketté
Apró szorgos kezek által hídként
Születik újjá s gyilkosait némán
Segíti át a dühöngő folyó fölött

Kedves utasaink tájékoztatjuk önöket
hogy Föld nevezetű járművünk totális
sebességgel száguld a pusztulás felé

tiltott gyümölccsel bujkálsz
mert többet jelent mindennél
az új várakozás adta izgalom
de izzadt pillantással lesel
körbe rettegve hogy ellopott
perceitek irigy hetek viszik
tova s halott rovarként tűre
szúrva végzi így szerelmetek

Tudom egyszer elsimulnak végleg
az idő hullámai mint sinusgörbe
szaggatottan pittyegő monitoron

Ferdeszemű szilaj bősz lovasok
a nyomukban vér és üszök terem
felégett falvak halott városok
sikollyal-könnyel teli a verem
ezreket ölt a sötét nyílvessző


Megjegyzés: 2005-07-05

múlt éjjel megnéztem a csillagokat
közöttük villant repülő jelzőfénye
magasan szállt ezüstszín szatellit
majd hamar tovatűnt mélysötét égen

meseszép volt hisz biztosan tudtam
hogy valahol messze alattuk alszol

2005-06-29

Miért harap a kutya ha nem morog
Miért üt a kéz ha előtte nem int
Miért köhögtök ti valótlant elém
Miért sírok miattatok már megint

Megjegyzés: 2005. jún. 28.

Minden nappal meghal bennem
Egy lelkes-lelketlen tegnap
Ellene már nincs mit tennem
Hűtlen múltam mindig elhagy

Aranyeső
Tengernyi sárga szirom borít barna ágakat
meleg mosolyt rajzol arcomra bokornyi eső
csordogál cseppenként és tavaszi álmokban
kupolaként védelmeznek az aranyló vesszők

Megjegyzés: 2005-04-09

Hóvirág
Lassan zöldülő szigeteken
szétszórt pettyek fehéren
tarkítanak éber ligeteket
s szelíd-félénken intenek

Mert olyanok ők akárcsak
a habzó szájú megveszett
kutyák vérgőzös dühükben
bomló agyukra kúszik fel

Vonat
Megváltottuk az Éden jegyét
expressz repít édes mámorba
kalauzunk egy csókos ölelés
esőfüggöny száll ablakunkra

Hányan egyensúlyoznak a WC-deszka szélén
zavart-ingatag támolyogva csúszós lejtőn
hogy aztán önhibájukból avagy galád sors
gonosz fricskájával mossa le őket mélyre
az áradat undorító mély mocsárba ahonnan
keveseknek jár azon ritka lehetőség hogy
ismét felkapaszkodhassanak a síkos falon

Az álomhozó hullócsillagot
tartsad erősen tenyeredben
hogy akkor is ragyoghasson
ha te már régen nem leszel

Megjegyzés: 2004.11.23.

Érzéki éneddel láncolsz magadhoz
Szoros szerelmed bilincset vert rám
Légies lakattal szívemet lezárod
Kristály kulcsot reszeltél hozzám

Megjegyzés: 2004.10.25.

Itt sikoltott tömör vízfalba a kislány
az apokalipszis egyik lovasát meglátva
kiáltását elnyelték a dübörgő hullámok
s egy árva buborék se maradt meg utána

Megjegyzés: 2005-01-07

Felhők
Narancs muszlinfátylak pirulnak el
szűzlányként felkelő Nap bókjaitól
leszakadozó foszlányok kergetőznek
szigetként ugrálnak kék égóceánból

ölelés
kék kordbársony nadrág alatt remegésed
selymes simogatására emlékszik a kezem
hideg utcákon sétálva ölelünk megállva
meleget adunk egymásnak a kései őszben

vasbetonfalat erőltetsz fölém
és szögesdróttal megerősített
szavaid falaznak téglát durva
hangsúlyod tapaszt cementként
körém átugorhatatlan akadályt

Januári impressziók

Dér
Ezernyi fehér borzas tűszilánk
szúr szépséget fagyos levegőbe
örökzöld levélbe karcol mintát
a szunnyadó bokorágak sűrűjébe