Amatőr Művészek Fóruma

A szív, ez a kis

húscafat, gondolt egy merészet, és

rájött, hogy a végzet őt jelölte arra a posztra,

hogy az észt ossza!

Emlékszel?
Felszeleteltél.
Hideg volt az asztal
testméretű a kés és sehol egy virág.

Az idő áll
pedig te ígértél
kíméletes spirált
azt mondanám
kár volt félni

az egyszeri gomba
mindjárt a jó kiadós őszi esők után
előbújt s szorgalmasan növekedett naponta
és növekedett rajta csinos kalapja is melyet vidám
piros színnel számos pöttyel ajándékozott meg a természet
hogy aztán galléros bocskoros tönköt adjon alá emelvénynek

Édes istenem ne szólj ma,
szemembe ne szórd a
reggel arany fényeit!
Elém hevert küszöb, kivitt szemét zörög,
lábam visz a merre, a hova, de meddig?
Szemöldökökre szaladt

látod, hát látod
a játszótéri fácska már sárga
ruhában várja az őszi szelet, ki hűvös
ujjakkal vadul lombjába túr és pergeti leveleit

Tudd, Te
nem véletlenül vagy
itt ezen a Földön. A létnek
szüksége van Rád! Nélküled
a léttömegből hiányozna valami,

Nyíl
hegy mi
áthatol a húson
ölve értelmetlenül oly ember íjából ki ölni kényszerül

Dal
Dal
Egy gondolat

Szűköl
a tudat.
Féktelen
száguldó
agyszerelvény
nyüvi
az
alagutat,
s tör utat
a
születés
felé;

szavam oly halk,
mint az erdőben
kanyargó,
csobogó

Megjegyzés: 2012. 08. 08. J.

csak te és én,
két üres, magányos alak
fehérre meszelt, puritán falak
kettesben, a semmi kellős közepén.

Ajtó, ablak nincsen,
viszont minden kincsem
itt van velem, karnyújtásra.
Vágyhatnék is többre, másra?
Külvilág? csak mesterséges díszlet:

Megjegyzés: 2011. szep. 29.

Délután kelek.
Minden héten randevúzom
a halállal.

Emlékeim körülállják bennem lenyugvó
mozdulataid. Örvénylő, zöld csönd
ural – megvénült kézfogások,
kenyér- és borszagú esték.

NukleotiD - PároK

Dns szeK - VenciákbA

OltotT - Nemiség álmoK

Bóklásznak a valÓ - SzínŰ

Megjegyzés: Az vesse rám az első RNS-t, akinek nincs DNS-e XD…

Sablonba szorít a világ
természetében szilárd
meggyőződéssel élnek
rendíthetetlen tények

A tücsök elbóbiskol,
De vígan pacsirta szól.
Kikoptatta az idő az estét,
A kelő napot verebek lesték.

A vihar szele elcsitult a dörgés távoli suttogás csupán,
A földön halott falevelek, az égen pazar szivárvány.
Törött ágak között a kék madár még emeli fejét,
Majd lassan behunyja végleg csillogó szemét.

Kis fenyő
Nagy fenyő
Árnyékot tartó örökzöld, tövében fáradt vándor pihen meg
Testéből faragják a keresztet, minden porcikája remeg
Hasítják

Ma nagy a csend nyugodt lelkemben,
A gond elhaló lépteit nyeli az üresség,
Ma csak szivárvány fényed él szívemben,
Ma csak Te létezel s vagy ölelő mindenség.

A
türelem
határán
állsz
mégis

A
Fa
Ága,
Drága
Virága
Hintázva
Terül a tájra.

Megjegyzés: Lehet külön-külön (is) olvasni, vagy "halandóként "- kezdettel, vízszintes irányban minden sort folyamatosan "összeolvasni"…

A
Fa
Szent
Már nincs
Advent, kincs
Született ma meg
A lélek mélye remeg
Csillag fénylik, ragyog

Ma este,
mielőtt az álom átölelne,
nézz ki ablakodon egy percre,
talán a csillagok lelke villan ott
és gondold azt, hogy én is ott vagyok

ó
vágy!
vitorlád
végtelen szél
verdesi - kopottas
vásznát az idő kimosta
végtelenbe nyúló horizonton
vöröslő színeiben füröszti magát