Amatőr Művészek Fóruma

Van egy rettenetesen nagy, univerzális banánhéj, melyen jó ideje elcsúszik emberi történelmünk, valamint a mai emberi tudat és tudomány, a vallásos és spirituális emberek nagy többsége! Mely miatt az egész világmindenség a feje tetejére áll számunkra, vagy még inkább: kifordul a valóságunk! Amíg ezt nem értjük meg, addig nincs esélyünk sem igazi boldogságra sem a létmenedékre! Az anyag alkotta világ minduntalan húsdarálóként fog velünk bánni! Először húst hoz létre, s mikor már rendesen beleéltük magunkat, egyszerűen leaprít. Majd kezdi újból!

Ila-Imola-Helovinola
Ne feledjetek...

Vizek-Hegyek-Tengerek
Velem legyetek...

Az oktatási rendszereket és módszereket kutató szociológusok (S. Bowles, B. Bernstein, P. Bourdieu) szerint az ipari társadalomban kialakult „modern” oktatás feladata az ipar gazdasági igényeinek kielégítése. Az iskolákban kialakult hatalmi és tekintélyviszonyok ezért a munka világának elemeit idézik. Ezekben a magolást és begyakorlást igénylő folyamatok zajlanak, de az általánosítás vagy absztrakt gondolkodást kívánó fogalmak megértésével és elsajátításával keveset foglalkoznak.

szemem a lelkem,
valóságot nem látom,
rejti világom.

Két szemem az égen, két lábam a földön, két kezem a zsebben. A homály sűrű maszlaggá válik, érzése az őrület határa, a valóság és képzelet mezsgyéje. Lassan kúszik ereimben az érzés, testem minden részét elérni igyekezve. Káprázatos világ, mely kioltja önmagát, félelem és ábránd, vágyakozó semmibe merengő, látnivaló nélküli kép. A reggeli busz sietős tempóban halad, szürke, élettelen táj marad az ablakon át, fásult emberek reményben úszva várják, hogy jobb legyen. Az idő nem a barátjuk, ám ezt nem tudják. Halogatva élnek színtelen éveket.

Az Időnek, mint megjártnak, az eleve elrendelt szösszenet-Hiánynak, az éltető jelenlétnek megmásíthatatlan tényét az arcomba vágja – magával sodorva a Bizonytalan! Mikor a biztonság ajtójából kilépve ordas-erejű fogantyú-szél végtagjaim ócska, zörgő szerkezetébe belemar! Nem önző önmegadásom tompít, sokkal inkább felkínálható lehetőségek újbóli elmaradása! Naponta átélhető esti kérdésekkel foglalatoskodtam! Rég elfogyott, majd újra felbukkanó félelmeim között kétes tapasztalás dereng, tornáztatja végtagjait akár a koncra leső vad!

Talán mással is előfordult már, hogy épp nem túl jó hangulatban azt vetette a világ, vagy a kéznél lévő aktuális célpont szemére, hogy "ezt az életet nem én választottam"! Ám ha valaki, akárki, bárki néha-néha volna oly kedves, és elcsodálkozna azon, hogy egyáltalán létezünk, majd további meglepetésekre számítva el kezdene kutakodni ebben az irányban, bizony kiderülhetne még az is, hogy mégiscsak mi választottuk.

Elúszott a felhő az ég óceánján,
bíborra mit fest a nyugvó nap. És én is.
Lehetnék talán én a nap, bús, mosolygós.
Mint egyszemű kozmosz, onnan lenézőben.

Meggyőződésem, hogy a kecskeméti Aradi vértanúk tere az egyik legszebb emlékpark lehetne. Lerobbant járdái, a Széchenyi-városi kis piac épületének állapota, a szobrok kinézete... Bár a város, mely immár tíz esztendeje befogadott, mostanában sokat fejlődött. Remélem, ezt a pici parkocskát is utoléri majd a modernizáció.
Sokan azt gondolnák, így, márciusban közéleti dolgokról akarok írni, főleg, hogy egy ilyen közterületet említek elsőként. Pedig nem.

Egyedül fekszünk egymásba bújván,
fel nem ül senki közülünk soha.
Elmerül napom földedben. Ma is.
S elkerül az ő titeket-minket.

Autóm dohogása a monoton éjben,
S táltosként, tántorgása tova,
Mint gyöngy, kagylókban a mélyben
Szemeimben úgy duzzad a csipa.

Alkonyom hajnalán
majd érted megyek.
Üres kézzel, éhesen,
s majd továbbmegyek
nélküled
ha nem kellek neked.

lejöttem a cigiről,
most a hús van
soron,
utoljára hagyom
a levegőt.

Változás

Vak vezet villámtalant.
Szemem a párján.
Egy mindenkiért, mindenki egyben.

Megjegyzés: 2018 01.

1. A művészet hagyományos megfogalmazása: tárgyak, szövegek, illetve ezek létrehozása, amely tárgyak, szövegek a szemlélőből, olvasóból esztétikai élményeket váltanak ki.

Én kérem, ártatlan vagyok, és úgy, de úgy igyekeztem!
Hogy az elején kezdjem (hol is másutt), az egyik családtag kívánalmának akartam eleget tenni. Jellemző, amint kiejt valamit a száján azzal a mellékzöngével, hogy ráér, tudom, tegnap is késő lett volna…

-Van ihlet, van téma... és tehetség is -

Keress szobát, ahol senki sem zavar. Vagy faodút vagy bújj a kertvégi farakás mögé. Nálad papír, ceruza íráshoz, kottázáshoz. Lehet hófehér, rózsaszín, világoskék, lehet grafit, színes, szürke és régi, használt, megrágott. Faragáshoz - véséshez kő, fém, víz, papirusz, emberi - állati csont, tűz, lég és éter...
No igen.

Javaslat kezdő, haladó és mesteríróknak
Kedves barátom, bizonyára írtál már szonettet, haikut, tankát, stanzát, alkaioszi vagy szapphói strófát.

Műfajok, műformák, feltalálójuk X vagy Y vagy az élet és a történelem. Íme, mindeme formák: az irodalom, a művészet, az élet, a miénk, a tiéd, az övé gazdagsága.

A semmi ágán ül a szívem...
Upsz, leesett.



Megjegyzés: 2018. 01. 30.

Két asszony ül egymás mellett
minden évben egy napon.
Pergetik elmúlt éveiket, a
fekete szemek közé,
kristálycseppek gurulnak arcukon.

keveset szerepeltem
eszperente nyelven
ehelyett ezerszer
tejet lefetyeltem