Amatőr Művészek Fóruma

Egy meg nem nevezett világban, egy meg nem nevezett ország meg nem nevezett városának meg nem nevezett utcájában, van egy étterem.
Helyes. Az ilyesféle éttermek fölöttébb hasznosak. Az ember, biológiai lény-mivoltából fakadóan, előbb-utóbb megéhezik, meg is szomjazik, s ilyenkor mit tegyen? Mit tehet, mit tesz? Nem sétál be valamelyik élelmiszerüzletbe, nem rejt az inge alá egy-két zsemlét, az tilos és büntetendő! Betér egy étterembe, mint amilyen ez, lenyel pár kanál levest, legurít pár sört...

expandált egók egyetlen arca
fátyolnyi megszokásban fixpont kása
a tegnapörvény marta éjjel mára
szelídült vasránc fonta fénykarma

- Megint ittál! Megint részegen jöttél haza! Már egy napot sem bírsz ki pia nélkül? - fakadt ki Mari a férje érkezésekor.
- Igen, ittam, de nem vagyok részeg. És abban is igazad van, hogy immár egy nap sincs, hogy ne igyak.
- De miért csinálod ezt velem? Amióta együtt vagyunk, tudod mennyi ment le a torkodon? A minap kiszámoltam. Egy családi ház ára! Minimum! Ha csak négy sört és két felest számolok naponta. De ez csak szűken számolva! Voltak itt hatalmas ivászatok is a haverokkal, a mi kontónkra.

Hogy most itt lehetek köztetek, hogy egyáltalán élek, az a szeszélyes sors következménye, a kegyeltjének érezhetem magam.
A dolog úgy kezdődött, hogy egy hadsereggyakorlat keretében, a híradó csoporttal terepen voltam. Már több napot, sőt hetet kint töltöttünk, mikor végre megérkezett a bontási parancs. Gyors ütemben összepakoltunk, és már esteledett, mikor útra keltünk a helyőrségbe. A családosok örültek, hogy újra láthatják szeretteiket, a sorkatonák pedig kimenőkben, eltávozásokban reménykedtek.

Vasárnap este hétkor lezárták az urnákat, aztán megkezdték a szavazatok összeszámlálását. A média „ezerrel pörgött”. Újságírók, riporterek tüsténkedtek a fontosabb helyszíneken. Már kocsmákból is adtak le élő közvetítést, hiszen véget ért a meghirdetett szesztilalom, amit mellesleg senki nem tartott be. Érdekes jelenséget lehetett megtapasztalni: A kocsmák polarizációját. Volt baloldali, liberális és jobboldali kocsma, ahonnan az ellentétes érzelműeket kiutálták, vagy durvább esetben kirugdalták.

nem baj, ha bolond
várja a porond
oda míg eljut
vagy talán elfut...
van, kinek mutatvány
lehet, hogy utálmány
de akkor is szerep
"játszd el, hogy kellesz"

Az egész világ az ellenségem.
Nincsen benne semmi lényem.
A kívülállók csak bántanak;
ők okoztak bennem károkat.
Torz az egész élet számomra.
Ártatlanként engem vádolnak.
Szörnyek mérgezik bennem a vért,
de valójában, a sárkány bennem él.

mérgezett földben
dölyfös szóvirágaid
mind szebbé válnak

Látván Isten, mily elterjedt az irigység,
mondta magában: "Megjelölöm őket."
S akinek nem kéne sörte, annak tüstént
viszketeg valamik jelentek meg...

vörös függöny fel,
premier kezdődik a
látszat porondján

Sötétben szép a gondolat, ha mély,
mert abban fénylik a józan áhítat
és az ész, mint a jó borotvaél -
vélt összhangból szeletel - nem ámítgat.

tétován tántorgó tövisek
simogatnak ölelnek
becéznek
nekik még kellek
sebekre szomjazva belém vernek
a szavak lobogva ócsárlón
de én megbocsájtok

Fényt álmodtam, árnyék lettem,
felhők hasalnak felettem.
Göndör szellő megcsiklandoz,
lelkem vágyik arany naphoz.

A barkás füzek aranyzöldjét
a folyó ragyogva visszatükrözi,
napfény csillog a gallyak hegyén,
füzérek hullnak tükrükbe fürdeni

Tanúja lettem annak a kornak,
amikor minden mi jó, elkorhad.
Mikor előtör újra az ármány.
Mikor embernek maradni hátrány.

Oly korban életem én e földön,
mikor az emberség űzött eszme volt,
és aki emellett mégis szót emelt,
az később bűnös árulóként menekült,
vagy a tajtékzó tömeg mélyén elmerült.


Megjegyzés: Parafrázis Radnóti Miklós Töredék című versére, 2018. 04. 16. (A holokauszt magyar áldozatainak emléknapja)

mikor kihunynak a fények
eltűnik az a lényeg
amit valóságnak láttál
de leoltották a lámpát
neked

szabadjára engedett önzőség
keretek közé szorított végtelen
golyószóró elé sorakoztatott hit remény
mely mától magát megvédeni képtelen
ám egyszer túlcsordul zokszótól teli poharunk

elhagyott ház, omlatag
a bólogatásból facsart,
megfonnyadt gondolat,
mely oldalba rúgva
sántikál tova
- maga sem tudja hova -

Seres Gyulát leakasztották a szomszéd kovácsoltvas kerítéséről. A túloldalon kimerülten elnyúló bernáthegyi kutya, hálás szemekkel és farkcsóválással nyugtázta ezt a tevékenységet. Szegény pára teljesen le volt gyengülve és már nyála sem volt. Nem tehetett arról, hogy életmentésre tenyésztették ki a fajtáját. Márpedig eddig másfél órán keresztül intenzíven próbált eleget tenni a genetikai kódjának: Buzgón nyaldosta a szomszéd arcát, de az nem akart magához térni.