Amatőr Művészek Fóruma

Város vonul, fél tucat,
ülök a fosszagú széken.
Kalauz levitál a szélben,
fölém rántja a léghuzat.

Alszik a tél. Álmában
reszketnek a fák.
Érzem a jégeső szagát,
rágógumi a számban:

Az ordas Jelenidő még sikeresen hazudik, s megcsal: jónehány hitvány, alattomos tanáccsal! Prostituált felszínesség most is level, akár a fekély gennyesedő sebekből! A Jövő is hírt ad: pöffeszkedő rátartin hirdeti: ,, csak az exhibicionista Celebek győzhetnek, mert a próféták már valódi megalkuvók vagy némák lettek! Gyermeki lelkeinkben is önmagukkal viaskodó viselősek!

Rekonstruálom személyiségemet. A lelkem ruhája.
Tervrajzát láthatod. Elmorzsolom pár utolsó imára.
Ma én vagyok az ősz. Maradsz, vagy velem jössz?
Jer a fehér fénybe, lépj bátran az idő óceánjára!

Betűk előttem vakon,
mint fekete falevelek
a frissen esett havon.
Csendben vagyok.

a hobbiköltő hétköznap öt órakor kel.
hétre a munkahelyén van,
becsületesen menedzserkedik
fél nyolc és fél öt között,

Megjegyzés: 2018. 10. 05

nagy esők gyűlnek
fáradt arcú
pocsolyákba

Mosollyal mosdatni
könnyeidet nyelve,
vágyat villogtatni
mélyen eltemetve.

Folytatom az írást,
miként a lábadozó beteg,
járja a patikát,
és azon kívül semmit nem lát:
gyógyítja önmagát.

Ráncos-arcú, holdvilágos éjek orvgyilkos csendjében áthallom hogy dorombol lüktető szeretőként a bíbor-szirmú, tachicardiás szív! Suttog egyre céda-parázna hangja, még benned fortyog egyre egy méltóbb, álom-terv: Celeb-műsorok ismeretlen, üzletieskedő homályán csillogó őszinte-tekintetekkel egyre ritkábban találkozol! Csavargók éjjeli menedékhelye nem biztos, hogy befogadja sem a remete-prófétát, sem a lírai értelmiségit! Eltépett húrjait a létező Időnek már serénykedő Moirák sem gyógyíthatják be!

Látok hófedte mezőt,
s alatta fagyott földet,
Hallok ködbe gubódzó
sírhoni, sűrű csöndet.

Botladozó léptekkel egyre csak sántikáltam, holdfény-félhomályban. Oldalalom lopakodó, ádáz fák álltak leláncoltan, tisztelegve; vigyázzban! Reszkető állat, setét, vészjósló csöndben, egyre vártam a kitaszított sötétségtől a fényre törést. Pattogva-szorongva pergettek könnyező, szemhatáromra méltatlan könnyeim, s ott végképp már megálltak.

Tépett szóvitorlák - vihar után
megszépülve -, alul a sima tenger;
versbe eresztem le őket, puhán.
Olvassa isten vagy bölcs átlagember.

Most már csak a szép kell,
mindennél szebb fedezékkel;
mely mögött nem lapul érdek -
asszony méri szerelmének.

Igen, bizony, verseljetek.
Kéri ezt az istenetek?

Ha ő nem is, ember vagytok.
Ennek okán versírjatok.

Macska tépi az egeret?
Róla tüstént verseljetek!

-három ikoból álló csokor-

Szerelem... -
fogja a testem.
Jó nekem.

A teremtmények és a teremtők 1

Vagyok a Színjáték.
Trójától eljutok
Solaris bolygóra,

1. A művészet hagyományos megfogalmazása: tárgyak, szövegek, illetve ezek létrehozása, amely tárgyak, szövegek a szemlélőből, olvasóból esztétikai élményeket váltanak ki.

a lakás üresét betölti a fidlar
blackout stout-ja
egyedül leblokkol az agyam
produkció szekciója

-Van ihlet, van téma... és tehetség is -

Keress szobát, ahol senki sem zavar. Vagy faodút vagy bújj a kertvégi farakás mögé. Nálad papír, ceruza íráshoz, kottázáshoz. Lehet hófehér, rózsaszín, világoskék, lehet grafit, színes, szürke és régi, használt, megrágott. Faragáshoz - véséshez kő, fém, víz, papirusz, emberi - állati csont, tűz, lég és éter...
No igen.

Javaslat kezdő, haladó és mesteríróknak
Kedves barátom, bizonyára írtál már szonettet, haikut, tankát, stanzát, alkaioszi vagy szapphói strófát.

Műfajok, műformák, feltalálójuk X vagy Y vagy az élet és a történelem. Íme, mindeme formák: az irodalom, a művészet, az élet, a miénk, a tiéd, az övé gazdagsága.

Vagyok aki vagyok,
lettem, ami lettem,.
Mit az élet adott - elfogadtam,
ami kellett, elvettem.

Sokáig illendő szavaim kerestem...
csodáltam éjjel a nap erejét,
- síró némaság mosta át a számat -
hágva buzdítottam vérbő múzsámat,
fejje már kezembe keble tejét.

Automatikus vers

Az asztrológiához nem értek. Nem is hiszek benne. Én semmiben sem hiszek. Istenben sem. Az ezotériában legkevésbé. A tenyérjóslástól a madárbél-jóslásig. Az orvosok diagnózisában sem hiszek. Az alternatív gyógyászatban végleg. Kíméljetek ilyen ezoterikus hülyeségekkel. Hiszek a kitartó munkában. A tudásvágyban. A nyitottságban. A kíváncsiságban. A kitalációkban nem. A kibabrációkban sem. A kolonccipelésben sem. Én se legyek kolonc. Inkább a hajam legyen lobonc.

Alkotom a műveimet, azt és ezt, olyat és ilyet. Fekete könnyek - regényem, Csendes eső a festményen. Szobrom íme, címe: Ketten, s a fúgám: Valaki itten. Soruknak elejét - végét magam se látom már oly rég... ( És homokváram is, igen, ne mondd, ne kérdd, azt se, milyen. ) Műveim él - s éldegélnek, dörmögnek, van tánc és ének.
" No szép."

Ne kövessétek, erkölcstelen, nincs első helyen az empátia.

Egy beszélgetésrészlet következik, majd egy hosszabb elvi magyarázat.

Nos én vagyok tehát a jambus.
Megismertél, tudom, hogy biztos.
U -
Rövid, hosszú egymás utánban,
emelkedem, növekszem így ám!

1. A szavaknak kozmoszában...
csillagszemű Homérosz
üstököstest-karját
belemártva fénybe
rájaírta-véste
az űr lehelletvékony
bús úszóhártyájára:

Homosszeiát, Terrosszeiát,
a kozmoszeiát szintén.

Művészvilág! De szép csodás dolog!
Művész átvesz minket halál utánra.
Hosszúhajú, hosszúkörmű, boldog
arc-és lélekment deli aggastyánka.

Megjegyzés: Az összes egybeírás tudatos ugyanígy a "senkit" kis kezdőbetűje.

lábat lógáz
a táj
hinta-palinta
kékfestő
az ég

aztán fű
egészen egyszerű
aludhatnál
de már késő
ébrenléted

Világlik kinn az esti félhomály
Pók szövi szorgalmasan hálóját.
Tücsök zenél, béka brekeg
Kóbor kutyák járják a telket.

Látván, miként űz függetlenség,
ez nem csak tinédzser betegség.
Tudják ők is, hisz jól ismerik.
S biztosan tudom, kell is nekik!

Mért nem lehettem iparművész?
Konkrétumok kézzelfoghatóságának
mániákere. Művészi iparosként
foshatom csak a szót. Hallom

szétgurulni 40 szem széntablettám.
Kiborítottam a kávét. Ennyit az
ügyességről. Vonom is vissza
a kézműves hasonlatot. Bár nem is

Humorral felvizezett valóság
gátlástalan harmóniája a
szeretetnyelvem:
amatőr ima a kezdő
bűnösökért.

Mondom, de senki nem hallja,
le kell szállnom a pokolba,
"hogy tanuljak dudát fújni: "
hogyan kell a verset írni?

marihuana, szemét és háttér-televízió,
anyád, s az apja sugározza át és át
öntörvényeidet. hiába látod a kárt,
a keresztutat, fát, villámcsapást,
mégse mész odébb, ahol kékebb az ég,

Kényeztetni és kényeztetve lenni jó. De mint mindennek, ennek is megvan a maga ideje, módja és kellő mennyisége is…
Amikor a család szeme fénye felfedezi saját akaratának teremtő erejét, szülő legyen a talpán, aki szemrebbenés nélkül állja a mindennapi kihívásokat. „Csokit akarok! ” (ebéd előtt), „Nem veszem fel a sapkát! ” (kint –10 fok), „Vegyük meg ezt a babát” (öt ugyanolyan van otthon) – mindannyian ismerjük az ehhez hasonló gyerekmondatokat, amiket imádott porontysírástól és visítozástól eltorzult fejjel, toporzékolva nyomatékosít. És persze a béke kedvéért inkább beadjuk a derekunkat.


Megjegyzés: I. Fejezet vége Folyt. Köv.

Egy jól menő városi edzőterem recepciós álláshirdetésére jelentkezett barátnőm, amelyben a munkáltató részletesen leírta elvárásait a jelentkezőkkel szemben. Ezek szerint a jelentkezőnek sportos megjelenésűnek kell lennie, középfokú angol nyelvtudással, legalább 2 éves gyakorlattal kell rendelkeznie, előnyként az aktív sportolást jelölte meg a munkáltató. Az interjú alatt megállapítást nyert, hogy Nikolett ismeri a munkáltató által használt szoftvereket, angol tudása alapos, hobbija az olvasás és a filmek, sportolni ritkán sportol, általában újévi fogadalomként, valamint dohányos, de sokszor próbálkozott már leszokni.

Megjegyzés: folyt köv.

szavakat írok hát ismét
mint már tettem ki tudja hányszor
s felvetem kéretlen ingük
ne beszéljünk mellé csak másról

mint amiről most a szó van
tárgyaló felek közt tárgy a ló
kánonban a riposzt szólam
mindennek oka van így a jó