Amatőr Művészek Fóruma

Földre vetve koronáját
megkezdi telelő-álmát,
látom, ahogy botladozom

Holdat ölelve szunnyad az emlék,
surran az éjben mint apró bogár.
Szívdobogásom űz. Odamennék,
hol még karod nyugtató bölcsője vár.

kihulltál belőlem
hangod
kezed
szíved
örvény
testem helyén
tátongó álomcsontok

Megjegyzés: a vers készülő Lélegzet c. regényem lírai betétje.

2018.06.

Felkavaró érzelem
Mely engem összezavar,
Már nincs ész, sem értelem,
De ő is engem akar?

Tömését vesztett plüssállattá váltam.
Szavaim épp most is kimúlnak a számban.
Mint egy mutató az óra számlapján,
úgy jutok én is semmiből a semmibe.

Csendet egyenget,
süpped az éjfél.
Körül kerenglek
- úgy, mintha élnél…

nem tudom hogyan szeresselek
fogalmam sincs akarlak-e még
megőrülök néha annyira hiányzol
máskor nem kellesz hagyj békén elég

Rejtőzhetsz, úgyis megtalállak,
mert benne vagy minden pillanatban.
A lelket gyógyító szavakban,
s az éj árnyában is mindig te vagy.

Eltűnt életemből
az egyetlen barát.
Most már nem érdekel,
ha többé nem lát.
Eltűnt életemből
az egyetlenegy nő.
A miatta nyílt seb
egyszer majdcsak benő.

a küszöbön felejtett nyomod
ahogy a kávéscsészét fogod
ahogy a napfény csillan rendre
rám mosolygó kék szemedbe'

Azt mondtad, nem adom fel soha,
erősnek is hittél tévesen,
de azt is mondtad, megváltoztam,
és ez módosít a tényeken:

Mondd, táncolsz-e velem a hóban
egy tangót, mikor a Hold megtelik
s csillámló ezüstös ragyogásban
csillagok lesik a lépteink?

Megjegyzés: 2018.02.22. pirkadat

Rejtőzhetsz. Úgyis megtalállak,
mert benne vagy minden pillanatban.
A lelket gyógyító szavakban,
s az éj árnyában is mindig te vagy.

Bánat-dallam röppenti az éjsötétet.
Belegubancolódnak kósza fények.
A csend utána hallom, szinte olvad.
Lábujjhegyen oson be a holnap.

Évekig hordott óvón,
mint csendet az éj.
Köpenye voltam,
takartam tél szegletén.
Nyáron puha kelme,
gyűrt ing mellkasán,
szellő lebbentett.

Hajnalodik; úgy érzem lelkemben
Dereng a remény -
Közeleg az idő hogy rám találj s
Általad perzselő fényemben pompázzak.

Édes drága
nagyanyókám!
Hogy hiányzol
nékem!

Már csak az emléked
szeretem.
A valóságod múltját,
a gondolatod súlyát,

Megjegyzés: 2015. 12. 10

Rózsát, veres töviseset, Neked
- minden napért egy szálat -
színét a természet fesse meg:
a szerelem nem várhat!

A megbeszélt időben vártalak és nem igazán értettem a késés okát. Szólni szoktál, ha közbejön bármi is. Soha nem késtél még, pedig egy évtizede ismerlek. Aggódva indultam a lakásod felé. Hűvös volt, a meleg pára gőze füstölögve illant a csatornafedél nyílásain felfelé, és ahogy elhaladtam mellette, szinte kígyó-marásként érintette a bokám.

Megjegyzés: 3. játék - 11 hívószó: csatornafedél, kígyó, megsemmisülés, lajtorja, rézangyal, szikla, terrakotta, ajak, blues, fák, parfüm