Amatőr Művészek Fóruma

Hősök voltak mind, a szabadságért szálltak síkra;
De jaj, a felkelő napon vérvörösen izzik a pír.
Hit, szabadság és szeretet vágya van szívükbe írva;
S együtt lóg most a fákon ezernyi bátor mártír.

Fekete, bús varjak csoportba tömörülve
köröznek felettünk, ijesztő a hangulat,
a hangjuk fájdalmas, ők itt maradnak!

miután földet értem idegenek
voltak a mozgólépcsők az utcák
az épületek magassága és dőlésszögei.

Romániában, a szép Fehér-megyében,
még székely csillagok ragyognak az égen.
Székelykő gyönyörű, hármas csúcsa alatt,
sziklák szűk völgyében kétszer kel fel a Nap!

Megjegyzés: Torockó 1999-ben Europa Nostra-díjat kapott a kulturális örökség megőrzéséért.

Még látszanak zászlaink
A gomolygó füstön át,
Még látjuk társaink
Utolsó rohamát,
A véráztatta földet, melyen elveszünk,
Ez hát a vég…
Idegen urak szolgái nem leszünk.

Az Április hónap hazánk büszkesége,
magyarok vidáman néznek fel az égre!
Negyedik hónap, szép Tavasznak közepe,
a magyar nép valós, igazi öröme.

Ünnepet hoz majd holnap,
keblünkre kokárdát teszünk,
zeng a Himnusz, száll a Szózat,
a „rabok tovább nem leszünk”.
Nagyjainknak szelleme jár,
szabadságnak fénye lobban,
hőseinknek szól a zsoltár,
minden szív ma együtt dobban.

Negyvennyolc telén nem a hó volt kibírhatatlan, abból alig akadt, hanem a csontig hatoló hideg késztette a katonákat védekezésre. Perczel Mór serege az apátság körül táborozott, éppen Mór városa közelében. A tábornok nem volt babonás, hiába jósolták neki, hogy kerülje a nevéhez kapcsolódó helyeket, mert azok a helyek veszélyt rejtegetnek. Úgy gondolta ez a hely éppen alkalmas az óév búcsúztatására, tisztjeit a környező házakban elkvártélyozta, csapatai jól berendezkedtek a kolostor körül.

Korunkra jellemző, hogy fiatalon szinte valamennyien megpróbáltunk a hangszer virtuózaivá válni, magam is úgy véltem, tudok majd gitározni. Csupán az alapokat tudtam magamévá tenni, de a tudásvágytól hajtva beleástam magam a hangszer történetébe. Hihetetlen dolgokra jöttem rá.

Szavak, szavak, magyar szavak,
mindenkinek ne adjátok magatokat!
De a magyart, csak a magyart szeressétek!
Őshazátok volt az nektek, s mikor

Ki ne ismerné a trójai faló történetét? Csakhogy jól ismerjük-e?
Időszámításunk előtt a 13. században történt, hogy Párisz trójai királyfi elrabolta Menelaosz spártai király feleségét, Helénát. A feldühödött akhájok Agamemnón vezetésével egy hajóhaddal átkeltek a tengeren és megtámadták Tróját. Trója falai azonban olyan erősek voltak, hogy mindenféle próbálkozásnak ellenálltak. Eltelt tíz év, ez alatt a hatalmas akháj sereg ostromolta a falakat, de mindhiába, a védők minden támadást visszavertek.

Az Úr 26. évében nagy veszedelem közelgett Jeruzsálem felé. A nabateusok hatalmas sereggel törtettek át a sivatagon, hogy bekerítsék Uziás király városát, és annak erősségét a vártornyokat lerombolva végleg megszerezzék a római birodalom eme darabkáját. A roppant seregben szolgáltak ijjászok, alabárdosok, szablyások, és még minden egyéb kisegítő személyzet, mint sötét felhő közeledtek a városhoz.

Valaha, az emberi lét hajnalán számtalan „természet feletti” esemény riogatta az emberpalántákat. A zengő égbolt, a zuhogó eső, a cikázó villámok varázslatos jelensége nyomán pánikszerűen rohantak barlangjuk legmélyére, és összekuporodva várták a bűbájos erők csillapodását.

Még el sem kezdődött a második világháború, kis hazánkból megérezve a bajt sokan indultak nyugat felé a biztonságosnak vélt területekre.. Az áradatba egy újságíró is belesodródott, akit Bíró László Józsefnek hívtak. 1899. szeptemberében született, zsidó családból származott, és hiába hagyta ott hitét, élete védelmében menekülnie kellett.

Megjegyzés: Mottó: Mi magyarok egy kicsit minden felfedezésben ott vagyunk, még ha nem is mindig látványos a részvételünk. A Magyar Gépregék sorozatom nem annyira a történelmi hűségre törekszik, inkább önbecsülésünk, hazaszeretetünk felszítására szántam.

Én mint választott lovag,
Lelki és testi őröd.
Esküszöm! Halálig leszek majd őrződ!

Hunyadi János

A törökverő Hunyadi János,
Hős tetteiről beszél a város.
Szobra dicsőülve magasodik.
Aki ezt látja rácsodálkozik.

Gyújtsd fel a tarlókat!
Minek táplálnád a gazt,
mi magára virágról letépett,
silány szirmokat ragaszt?

Új Év előtt

Szavaim Istenhez
és a Magyarokhoz

Uram
dicsőség neked!
AVE BENEDICTUS
hinni akarlak
ezer kétség után is

Hazám, hűtlen
én nem leszek!
Hív a messzeség,
-de inkább a nehézség!

Hősök nyomában
A történelem nagy hőskorában,
Véres csaták dúltak kis hazámban.
Annak idején törökök jöttek,
Hatalmas sereggel, özönlöttek.

Hazámat más honra
sosem cserélném,
hívogat a messzeség,
-de inkább a nehézség!

A Tudós bezárva!
Épp ide, e házba.
Szép ősi hazába!
Lengyel -és Holland-és
Azeriországba.

Kisországban Nagyemberek.
Kisországban maradjatok!
Kisországból kimenjetek!
ugyanazon önmagatok.

A magyar kenu sport fejedelme
Vaskuti István

Debrecen városnak sikeres szülötte,
sok bajnoki csillag ragyog már fölötte.
Sportra született, így ragyog majd az égen,
dicsőségre nem vár, Övé lett már régen!

A nappaliból, ami már félig-meddig ünnepi díszbe öltözött, hogy ne legyenek láb alatt, betessékelték őket a szomszédos hálószobába, ahol a menyasszony, Goy készülődött. Gyönyörű, napsárga, testhezálló, ujjatlan thai selyemruha volt rajta. A szoba közepén állt, s előtte a sminkmester utolsó simításként a ruhából kiálló testrészeit fehér púderrel világosította. Ismerős volt neki mindez, hiszen a nők Kínában is púderrel fehérítették a bőrüket, mert ezen a térfélen nem a természetes-sőt genetikai-barna bőr volt a divat, hanem a fehér.

Udon Thaniban a repülőtér épületéből kijutva már messziről megismerte a húgát, aki mellett egy apró, törékeny, gyereklány kinézetű, hosszú fekete hajú, gondosan sminkelt egzotikus arcú leányzó álldogált. Amint odaértek megtörtént a távolságtartó bemutatkozás, majd a parkoló felé indultak, ahol Goy szüleinek gyümölcsszállító Toyotája várt rájuk. Négyen még befértek előre a kényelmes ülésekre, de a három fiú a csomagok mellett az autó platóján helyezkedett el.

City of Angels, avagy az Angyalok Városa. Uram bocsá’, de amikor a repülőjük landolt Bangkok repülőterének aszfaltján, egyáltalán nem ez járt a fejében, hogy erre a kifejezésre asszociáljon ezzel a világvárossal kapcsolatban.
Sokkal inkább a „bűnös város” képe villant be, régi filmélményei alapján, az éjszakai lokálok, könnyen kapható nőcskék s az ázsiai drogkereskedelem központjaként.

Talán mára már megszelídült ez a város is -gondolta- miközben egy dugóban araszoltak a belváros felé. Még a gépen úgy döntöttek, hogy adnak maguknak pár órát, s körbe néznek mielőtt tovább indulnának Udon Thaniba.

Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.
Valami a szivünkre hullt,
S a szívünket összesebezte.

Már dél is elmúlt mire felébredt. Nem kellett sietnie sehova, így hosszasan nyújtózkodott, s úgy ahogyan aludt, a párja ingében, s mezítláb kisétált a konyhába.
Leemelt egy kávéscsészét a konyhaszekrény felső polcáról, s mielőtt elindult volna a nappaliban álló víztartályhoz forró vízért, beleszórt két kanál nescafét.
Pillantása a konyha előtti balkonon keresztül az utcára esett, ahonnan már levonultak a kertészek, akik kora reggelenként kis sámlijukkal a házak előtti kiskertek közepébe ülve gyomlálták a gazt. Így néptelen volt az utca, a már megszokott nesztelenséggel. Komótosan megnyomta a „hot” gombot a víztartályhoz tartozó masinán, s egy perc múlva már itta is a gőzölgő kávét.

nemzeti öntudat
lerugdossa magáról
a pokrócokat
hiába virradt meg…
ébredni nem akar
kevés a törvény
az akarat
ha nincs mögötte
az öntudat

A történet szálai a régmúltba nyúlnak vissza, 1956 nyarára, amikor új tanítót kaptunk.

A pedagógus szolgálati lakás, ahova Zátonyiék beköltöztek, a szomszédunkban volt, a Táncsics és Jókai utca sarkán, egy tanteremmel egyetemben. Ehhez tartozott az a kis politechnikai kert melyet mi iskolások műveltünk, s amely a mi házunk hátsó faláig húzódott. A vert falu vályog házig, amely nagyszülői örökségünk volt, s ahol a szüleim maszek pékséget üzemeltettek.

Boldog esküvőnk törvényes eldöntője,
anyakönyvi ügyek legszebb hercegnője.
Hihetetlen volt, de nem mese vagy Álom,
a legszebb emlékem lesz ezen a Világon.

Megjegyzés: Nagy Nórának, szeretettel!

Ő született Holport Julianna néven,
de már a szívemben ragyog nagyon régen!
Már özvegy voltam én, két gyermeknek apja,
mikor eljött végre a Boldogság napja.

Ami az övé, kölcsönbe van.
Nagyfejű, dagadt Isten
képe van a borotválkozó
tükrére ragasztva, hogy
ne zavarja meg önmagát.
Hordó hasa álszentre lóg,
ez a filozófiájának zsinórmértéke.

Megjegyzés: Krisztus után 2017.09.30.

A szabadság az
ha az lehetsz ami vagy
a szabadság egy kézfogás
egy sóhaj
amikor szabadon szívja
a levegőt a szád
nem fuldokolva,
a szabadság az
amikor meg tudod
venni amit megvenni akarsz
a boltban
amikor ebéded ebéd és nem
egy zsiros deszka

Európa ne higyj
a farizeusnak
a magyar nép téged akar
nem a többséget
élvezi
aki demokráciát mímelve
csal!

Ismeretlen béke, meg nem élt háború.
Százezrek miatt piperkőc a bú.
Utcát szennyező, keleti őrszem,
A holdról tán olyan, mint a vörheny.
Nem csodálhatik annak sem egésze,
Mert a sarlótól cserélni kell alakját egy félre.
Berlinig eltúr a vöröslő sarló,
Véresen izzik határink felett palló.

Alszik mélyen ifjúságunk,
föl kell ébreszteni,
veszélyben van a jövőnk
ha nem fog ébredni!

Sopron öreg utcáin ismernek:
nem ide születtem, de itthon vagyok;
ide tartozom, ez az otthonom, hazám,
s úgy érzem, szeretnek,
hogy szükség van rám.

Házam, hazám Istenem,
Ágyam, székem, kenyerem,
Otthonom csak itt lelem,
Hegytől ölelt völgyeken.

Megjegyzés: szantogergely: "Hazáim" c. versének ihletésére