Amatőr Művészek Fóruma

Míg két ember él, nő és férfi, él a megfakult remény,
szívük halk ágyú, elcsitult háború,
egy már csak sírásó, kinek a föld kemény!

Sanyarú az idő, a papok feketék,
Odahagytam apáid; a nemzet, a nép:
Csak azért szakitád le bilincseidet,
Hogy az ajkaidon nehezebb, ha lehet

Kiképzés időszakában
Megtörtént a kaszárnyában.
Negyven katona bezártan,
Körletében lehangoltan.

Távoli idők zaját hallom,
visszhangja ősi törzseknek,
Árpád, Álmos fia, ágyékod
lett talaja erős gyökereknek.

Bevonultam katonának,
Nem önként a hazámnak.
Kiképeznek engem harcra,
Verpeléti laktanyába.

Mindenki ellen
Bátran megállni
Minden hasra ütésnél
Bátran behányni

Magyar vagyok. Magyar élet.
A nagy magyaros csendélet.
Élek, nyakas magyar büszkeséggel,
A magyar hittel, s reménységgel.

Kisalföld gyönyörű tája
mosolyog Öreg-Dunára.
Tavaszi virágillatok.
Örülök, hogy magyar vagyok!

Akkor ha elhagyom hazám
van valami, mi vigasztal
egy rögöt viszek magammal.

Megfogva paripáját a hős vitéz
körbenéz az átokülte tájon,
mióta látta eltelt bő tíz év,
látására szíve sajdul fájón.

Október 23 margójára.

Elnyomó ölelésben élni
sohasem tudott e büszke nép.
Gyáva a süllyesztőben végzi,
lebegett felette a jövő kép.

Szomorú szó magyarnak az, hogy Arad,
tizenhárom vesztőhely felé halad.
Tegnap hős kellett a hazának ma mártír,
bánattól igaz magyar lelke felsír.

Az életemben mást nem kérek
légy az enyém adja ég.
Nem rontott meg téged az élet
a te szíved tiszta még.

Mondd el szeretett szép Hazám,
miért vagy oly gyakran rossz hozzám?!
Én mindig szívemből szerettelek,
viseltem a rám rótt szerepemet.

Kőbánya közepén a Szent László téren,
összegyűlt a család, boldogan és szépen.
Ma volt esküvője Csillának, Balázsnak,
Ők e szép napra már nagyon régen vártak!

Én meg- és bevallom, képes vagy hallani?:
én megmaradok humániai.
A miattot ne kérdezzed.
Jó nekem.

ezer év előtt
Szent királyi parancsra:
lőn kereszténység

Visszanézek a múlt berkeiben, volt
Sok szomorú, veszteség mindenben.
Soha nem adtuk fel, bíztunk a jövőben,
Megsegít az Isten, imádkoztunk bőven.

Vért mos a hajnal
Kudarcba dől a csata
Kiontott lelkek

Üresen süt le a Hold
Moslék ország felé.
Túl korán van a mához,
késő a holnaphoz.
Fekete zongorán züllöttek
a magyar hangok.

csendesedj
míg lehet
sutyorgó hangod
tedd zsebre

Csak hiszed, hogy szürkék a vályogfalak,
a szürkeség benneteket ölel,
nálam dalol a bánat, és táncol az öröm,
hogy megszülettem, azt is megköszönöm.

Megjegyzés: 2016. 12. 02. VJ.

Hősök voltak mind, a szabadságért szálltak síkra;
De jaj, a felkelő napon vérvörösen izzik a pír.
Hit, szabadság és szeretet vágya van szívükbe írva;
S együtt lóg most a fákon ezernyi bátor mártír.

Fekete, bús varjak csoportba tömörülve
köröznek felettünk, ijesztő a hangulat,
a hangjuk fájdalmas, ők itt maradnak!

miután földet értem idegenek
voltak a mozgólépcsők az utcák
az épületek magassága és dőlésszögei.

Romániában, a szép Fehér-megyében,
még székely csillagok ragyognak az égen.
Székelykő gyönyörű, hármas csúcsa alatt,
sziklák szűk völgyében kétszer kel fel a Nap!

Megjegyzés: Torockó 1999-ben Europa Nostra-díjat kapott a kulturális örökség megőrzéséért.

Az Április hónap hazánk büszkesége,
magyarok vidáman néznek fel az égre!
Negyedik hónap, szép Tavasznak közepe,
a magyar nép valós, igazi öröme.

Negyvennyolc telén nem a hó volt kibírhatatlan, abból alig akadt, hanem a csontig hatoló hideg késztette a katonákat védekezésre. Perczel Mór serege az apátság körül táborozott, éppen Mór városa közelében. A tábornok nem volt babonás, hiába jósolták neki, hogy kerülje a nevéhez kapcsolódó helyeket, mert azok a helyek veszélyt rejtegetnek. Úgy gondolta ez a hely éppen alkalmas az óév búcsúztatására, tisztjeit a környező házakban elkvártélyozta, csapatai jól berendezkedtek a kolostor körül.

Korunkra jellemző, hogy fiatalon szinte valamennyien megpróbáltunk a hangszer virtuózaivá válni, magam is úgy véltem, tudok majd gitározni. Csupán az alapokat tudtam magamévá tenni, de a tudásvágytól hajtva beleástam magam a hangszer történetébe. Hihetetlen dolgokra jöttem rá.

Szavak, szavak, magyar szavak,
mindenkinek ne adjátok magatokat!
De a magyart, csak a magyart szeressétek!
Őshazátok volt az nektek, s mikor

Ki ne ismerné a trójai faló történetét? Csakhogy jól ismerjük-e?
Időszámításunk előtt a 13. században történt, hogy Párisz trójai királyfi elrabolta Menelaosz spártai király feleségét, Helénát. A feldühödött akhájok Agamemnón vezetésével egy hajóhaddal átkeltek a tengeren és megtámadták Tróját. Trója falai azonban olyan erősek voltak, hogy mindenféle próbálkozásnak ellenálltak. Eltelt tíz év, ez alatt a hatalmas akháj sereg ostromolta a falakat, de mindhiába, a védők minden támadást visszavertek.

Az Úr 26. évében nagy veszedelem közelgett Jeruzsálem felé. A nabateusok hatalmas sereggel törtettek át a sivatagon, hogy bekerítsék Uziás király városát, és annak erősségét a vártornyokat lerombolva végleg megszerezzék a római birodalom eme darabkáját. A roppant seregben szolgáltak ijjászok, alabárdosok, szablyások, és még minden egyéb kisegítő személyzet, mint sötét felhő közeledtek a városhoz.

Valaha, az emberi lét hajnalán számtalan „természet feletti” esemény riogatta az emberpalántákat. A zengő égbolt, a zuhogó eső, a cikázó villámok varázslatos jelensége nyomán pánikszerűen rohantak barlangjuk legmélyére, és összekuporodva várták a bűbájos erők csillapodását.

Még el sem kezdődött a második világháború, kis hazánkból megérezve a bajt sokan indultak nyugat felé a biztonságosnak vélt területekre.. Az áradatba egy újságíró is belesodródott, akit Bíró László Józsefnek hívtak. 1899. szeptemberében született, zsidó családból származott, és hiába hagyta ott hitét, élete védelmében menekülnie kellett.

Megjegyzés: Mottó: Mi magyarok egy kicsit minden felfedezésben ott vagyunk, még ha nem is mindig látványos a részvételünk. A Magyar Gépregék sorozatom nem annyira a történelmi hűségre törekszik, inkább önbecsülésünk, hazaszeretetünk felszítására szántam.

Én mint választott lovag,
Lelki és testi őröd.
Esküszöm! Halálig leszek majd őrződ!

Hunyadi János

A törökverő Hunyadi János,
Hős tetteiről beszél a város.
Szobra dicsőülve magasodik.
Aki ezt látja rácsodálkozik.

Gyújtsd fel a tarlókat!
Minek táplálnád a gazt,
mi magára virágról letépett,
silány szirmokat ragaszt?