Amatőr Művészek Fóruma

Az alkati kérdés, ott hatol a sértés,
A férj felől a szerelemféltés.
Gyilkost szül, mert nem ért a szóból,
Halálnak halálával él és nem kér a jóból.

Gyűlölöm a kornak azt a házát,
ahol a lelkeket nyomorítják!
Azt, ahol betegek forró lázát
agyukba turkálva leszorítják!

Elég volt!
Elég a sok szóból,
A szerelmesnek tűnő csókból.
Elég a kedveskedésből,
Elég már a görcsös igyekezetből.

Távol a széptől,
mondd, mit kívánhatok?
Fekete éjekért, sírva
az Édenért, mely
képedre révedve
búsan rám ragyog.

Kiüresedett lelkem.
Minden, mi szép volt,
Most már elfeledem.
Te voltál az az egy,
Kinek szeretete lételem.

Amíg a szépség elmúlik egyszer,
addig a csúfság mindörökké tart.
Engem se szépít meg soha vegyszer.
Lökd el magadtól a kinyújtott kart!

Bűz terjeng, ami fojtogat.
Verejtékező arcomról lefagy a mosoly.
Éles szilánkok állnak a markomba.
A semmit ragadom meg vele.
Én bűzlök, nem más.

az értelem elveszett
a harcot a gonosz nyerte meg
bolondok versengtek

olyan lakásnak látlak titeket,
amiket igen könnyű lelakni:

Kopogok a mennyország ajtaján. Csend fogad. Kezemben úgy dobol a toll, mintha a rádióból szóló zene ritmusára táncolna… Az a hülye fiúcsapat vinnyog:

„Get on up when you're down
Baby, take a good look around
I know it's not much, but it's okay
Keep on moving anyway”*

Alcím: (vers az ismeretlen terapeutákhoz)

Segítségért mentem el hozzátok.
Sárba tapostatok, leköptetek.
Szenvedésem szálljon vissza rátok,
és átkozott legyen a nevetek!

Úgy lennétek lelkemnek bírái,
De vagytok társadalmunk birkái.
Egyszere zúgjátok: Beeeeee!
Tűnjetek a fenébeeeee!

Ne ide, ne oda, miért léptél
ide, miért nem oda, ide se, oda
se, akkor hova, te? Nézd meg
jól, hova lépsz! A kezed mocskos:
nem mosod meg, szádon az étel
nem törlöd le! Nyitva az ajtó
nem csukod be, becsuktad az a
ajtót a nagy melegben!

Na most csak ülök
És ordítok amíg
Ki nem hűlök
Mert már a falig
Látok.

Lehet végleg megszűnt
Mert tán erre vágytam
Amit az elmém megtűrt
Hozzá jó pofát vágtam
Belül.

a régi lemez -
- játszotta ezerszer a tűz
nem halt el
talpam alatt sem
ez az egy megmaradt -
- régi lemez
már szólnod sem kell,
felteszed hátraarccal is
ha kell

Irigy ember,
csupa harag,
agya pattan,
mája dagad.

Jéghideg lángok ölelik lelkem,
fégtelen haragom akár a viharos tenger,
mi tajtékos s zavaros. még is csendben várja az utolsó csepp esőt
mikor ha lehull s megtelik medre.
kiönt majd s magával ránt mindent a mélybe!

Ezt nem azért írom, hogy majd sajnáljanak.
Ne sajnáljon senki, akkor gyűlölj inkább!
Mert úgy érzem, szeretni nem fogsz soha már,
mint ahogyan senki más se szeretett még.

verset írni mindenki tud ami
a számon az a szívemen ilyen
egyszerű az egész nincs ebben
az égvilágon semmi tudomány
fából vaskarika irodalom

Habár sosem voltam bátor harcos,
aki lángok között törtet elő.
Hangom remeg, olykor mégis karcos,
mert fejemben felforrt az agyvelő.