Amatőr Művészek Fóruma

bambuszlevelek
mandula ívű szemek
szusivacsora

Szilvafavirág
pálinkás álmaiból
lekvárban ébred.

Piros pipacsok
szirmait szél simítja-
csókjaink nyílnak.

Nem foghatlak meg
a számon is szájkosár-
szemem megölel.

játsszunk télben macskabölcsőt,
olvadni nem ér.
klisésebb mint a kávévalcigaretta,
mégis annyi éjt nyeltem,
kifogytam az ürességből.

Senki sem felejt,
legyőzöd vagy menekülsz,
együtt élsz vele.

E kérdésre, hogy
"Mi leszel, ha nagy leszel? "
azt mondom: boldog.

Amikor a nagy
nagy távolság közelebb
visz téged hozzá.

hogy ha még meg is
ölnél hogy elfelejtsél,
Barátom maradsz.

Nem baj ha tévedsz,
hibákban él az élet
élj, hogy még élhess

Ott, ahol vagy, ott
kell érezni azt, amit
amúgy nem akarsz.

Amikor majd rá
kell jönnöd, szinte minden
álmod valóság.

ezer év előtt
Szent királyi parancsra:
lőn kereszténység

01.

KRISZTUS

Koponyák hegyén
keresztre feszítették
két lator közé.

Pár piros vérpecsét a fehér pamuton.
Kényelmetlen, megalázó vizsgálatok.
Kenet, izgalom, = P2,
H-i UH, Dg: „kemény”,

ujjaid mentén
árvalányhajol lényem
játékod szerint.

Szép lennék neked.
Nem jogerős ítélet
Az, hogy szeretlek.

fekete űrben
úszni, elérhetetlen
csillagok felé...

nyáresti zápor
könnyes esőcseppjein
lebegő fátum

egem tétova
hiú csillag otthona
csak arcom vakít

...haikut, nyáron?!
még élni sincs most időm,
nemhogy... VILÁGOS?!

Szép tavirózsa
iszapos éjben fürdik.
Reggel: tükör-fény...

Egy rét,... temető,
ég veled Anatolij,
... ezüstszín, most bronz

Idézet: F. G.

csillaghomlokú
sötét éjszaka álmos
holnap új remény

létrehoztalak
most édes cseresznyehúst
gondolok köréd

Lent a pincében
réges-régen járt, mereng
víz felett, s lőn...

Nyári égboltra
hullócsillag ívet fest
szentjánosbogár.

Halvány holdtölte,
csaholnak emberkutyák.
Megőszül a fény.

Víznek felszínén,
lágy gyűrűkön fut a fény,
mélyben, kő lapul…

nyílik virágból
éled a fényes hajnal
kitárulkozna

Színes virágok
egymás ölelésében,
mégis: árvácskák.

Korhadt fatörzsön
átnyilall a napvilág.
Benne új fa nől.

viharfelhőt nem
látsz csukott szemeiddel
de szivárványt sem
.

Apacs csapatok
kaptak csatakos szivacs
patacsatokat.

Matsuo Basho két klasszikusa (fordította: Across)

Öreg tó tükre
Béka riad s ugrik
Majd csobban a víz

Hited és magod
vetetted belém, gyermek,
a hálám érte.

Vért mos a hajnal
Kudarcba dől a csata
Kiontott lelkek

Éj brokátján ejt
sebet narancs virradat.
Újabb nap hasadt.

Hosszú az utam
Én végigmegyek rajta
Istentől kaptam

hasad a hajnal