Amatőr Művészek Fóruma

szebb lenne minden
ha mi lennénk és nem csak
te meg én külön

Tatai tópart
locsogó habhulláma
mesét kuruttyol

Koromsötét éj
bársonyába villám vág,
fenyő-reccsenés

Szilárddá dermedt
magad betakargatja
tündöklő éned

éledő gondok:
emésztetlen csontjaim
a hantok alatt

Égi mezőkön
a hamvadó Nap, miljom
csillagtüzet gyújt.

szívedből szóltál
bár gyöngyömre vágyódol
nem érheted el

A kacér szellő
hullámnyelvet öltöget -
partot nyaldosót.

mosolygó szemek
egy szívbe zárt szép portré
emléke örök

mérgezett földben
dölyfös szóvirágaid
mind szebbé válnak

nem panaszkodva
a tavasz arcát nézem
mégsem bírom már

vörös függöny fel,
premier kezdődik a
látszat porondján

A tövismadár
egyetlenegy éneke
Isteni mosoly

Szempilla rebben
Hűsítő szellőjében
Égkék nefelejcs

kopottas köntös
szerető kéz simogat
az édesanyám

a vágy, mint éj-kéj
elhalt, hogy megbékéljél
zsenge álmoddal

Szikes Nagyalföld,
a gémeskút délibáb.
Soviniszta táj.

Süvít a jeges szél, a fagy harap, havas, síkos rögökön egy nő halad.
Nehéz a lépte, pedig már letette terhét.
Vállán cipeli nehéz keresztjét.

orgonavirág
illatozik szerényen -
dögkút peremén

Krúdy Gyulával
álmodni talán annyi:
mint egy álmoskönyv.

Simogat a csend,
kegyetlen kezeivel
lassan ölve meg.