Amatőr Művészek Fóruma

Fújjuk el a napot, no, fújjuk el, Kincsem,
kopog kinn az este, keze a kilincsen -
aludni kéne már, álmos a takaró...
ásítozós csücske kicsinykét zavaró.

Vakos verses mese

Vakondok okok

Papa, mesélj nekünk!

Amikor végeztek, elámultak a látottakon.
- Ez éppen olyan, mint egy lakodalom! Csupa szépség és bőség mindenütt! - mondta Zümike csodálattal. - De mi lesz este, amikor besötétedik? Nem foguk látni semmit. Hogy fogunk így táncolni, mulatni?
- Nahát, erre nem is gondoltunk! - aggodalmaskodott Zuboly, végül kitalálta a megoldást.
- Meg kell hívni a kedves szentjánosbogarakat is, hogy világítsanak.

Jó reggelt Zümike! - ébresztette korán reggel a mélyen alvó méhikét az édesanyja. - Bejöttem hozzád beszélgetni. Remélem, őszinte leszel hozzám! Miért okoztál ekkora bonyodalmat, miért szöktél el?
Hogy szeretetét kimutassa, harmatcseppel itatta meg Zümikét egy rózsasziromból.

Kora hajnalban ébredt meg Zümike. Kinézett az ablakon, és látta, hogy már pirkad. A dombok felett lángvörösen izzott az ég alja, jelezvén, hogy mindjárt felkel a nap. Csodálata csak nőtt, meglátva a szépséges virágokat, amint ébredeznek a környéken. Ahogy nézegette őket, vágyakozás fogta el barátnője, a szépséges liliom után. Elhatározta, hogy visszarepül hozzá. De egyelőre csendben figyelte a természetet. Szinte ujjongott magában, amikor a napot mint tűzgolyót felfelé kúszni az égre.

Kora reggel a felhők még csak kissé takarták be az erdős-ligetes vidéket, de a levegő nyomasztó volt. A rovarok és mások is sietve végezték a dolgukat, mert érezték, hogy eső közeleg.
Zümike is fürgén előbújt a lyukból. Felvette a kis tarisznyáját, és repült arrafelé, amerre a hazautat gondolta. Közben egy festői kis tavat pillantott meg. A tó hullámzó vizén gyönyörű tündérrózsákat lebegtetett a szél.

- Mit tennél vele? - kérdezték izgatottan, de nem árulták el titkukat.
- Dzümm-dzümm! Hát elvinném cselédnek, dolgoztatnám, és ha megnő, elvenném feleségül!
A katica és a szarvasbogár felháborodtak a dongó ötletén.

Jókedvűen ébredt a természet ezen a szép, napsütéses reggelen. A harmatos fűben mindenféle bogarak, pillangók mozgatták meg kipihent tagjaikat, és a friss harmatban megmosakodtak.

- Zümm-zümm! Milyen jó így repkedni! Mindent látni, ami történik a réteken, erdőben!
Leszállt a szebbnél szebb virágokra, kóstolgatta nektárjukat, beszippantotta bódító illatukat.
Egyszer csak nagy zümmögést hallott. Ijedten látta, hogy egy óriási dongó közeledik felé.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy akácosliget egy vadvirágos rét szélén. A ligetben kis házikó állt. Lakója, a méhész bácsi azon a szép, napsütéses tavaszi napon is a ház kertjében lévő méhkaptáraknál nézelődött, szorgoskodott.

A legújabb kaptárban világra jöttek a méhkirálynő gyermekei.

Nincs vége,
nincs eleje.
Nincs széle,
nincs közepe.

Alfréd kóbor cica volt,
éjszakánként kóborolt.
Hívták őt a csillagok.
Lehet, hogy csak álmodott?

Bibliai témájú színmű gyerekeknek

Szereplők:

Megjegyzés: 2016.

Álom már az álom-bál.
Ropjuk a táncot éjféltájt.
Szíved is dobban, látom már.
Elkezdődött az álom-bál!

Még gyermek voltam, szertelen,
mikor ő itt hagyott.
Vonzották lelkét végtelen
miriád-csillagok.

mily' pajkos volt ma a Hold
udvarán sok vidám kobold

bújócskát is játszottak
kék villámmal ugráltak
gonoszkodtak nevettek
kicsit esetlenkedtek

Jön egy fiú, kissé lassú,
le az úton, hátán batyu,
zörög benne a tolltartó,
honnan jöhet - nem tudható.

Jó reggelt gólya!
Mosolyog a Nap.
Báró körbenéz,
honnan jött a hang.

Utcán áll egy hóember,
kiállították a hóra.
Nem volt neki hócsizmája,
darumadár tolla.

Megjegyzés: 2018. 03. 02.

Süt a nap a réten,
nyílik a sok virág,
vízcsepp tükörben
ámulja-bámulja

A légy körbe-körbe szálldogált,
egy óriási szemüveggel
átvizsgálta a konyhát.
Megnézte a szemetest,

Lustálkodott még az ágyban,
hiányzott már neki a Zokni,
senki ne gondolja, hogy őt,
mindennap kell mosni.

Megjegyzés: 2018. 03. 04. Zoli. Down-szindrómás óriásbébi. Zokni kiskutyája, a barátja.

Elillant kocka
Kivirágzott mosolyom
Lélek-lajtorja

Megjegyzés: A Léleklajtorja c. digitális grafikához

Mesélek a helyről, mely fenn északon
a hegyek között van egy felhőhabon.
Apró folyóján az idő meg-megállva,
fodrokat simít a fénylő Nap hajába.

Bergengócia
Digitalizált álmok
Bájtokká válnak

Volt egyszer, de régen volt.
Nem is tudni mikor volt.
Mikor volt és merre volt.
Fejecskéjén nagy orr volt.

Megjegyzés: Vollár Márta

"Iciri-piciri" kisegér, kint a mezőn éldegél.
Háta fölött fűszál-erdő, sűrű mező, sűrű rét.
"Kacskaringón" futkos, jobbra-balra.
Merre van a kukoricás és a búzatábla?

Megjegyzés: Vollár Márta

Öreg fának odva korhadt, még is van lakója.
Mókus nénje, ki-be szalad, szorgosan rakodva.
Hordja büszkén a sok mogyorót télire.
S ha gondol egyet, ropogtat is belőle.

Megjegyzés: Vollár Márta

Vízpart szélén a zöld fűben, fehér liba tolla.
A szellőnek mozgására fellibben táncolva.
Csónakjának közepében feltűnt utazója,
Ki a fehér tollat, unatkozva fésülte és fonta.

Sejtem mi a cicajaj
fejecskéjén sok a vaj
van számtalan bolond ok
meggörbült a dorombod

Megjegyzés: 2017. 12. 11.

Páragyöngy a felhő szélén
csimpaszkodik, épp a végén,
ha lebucskázna, úgy tudom,
hogy tollá válna félúton.

Megjegyzés: 2017. 12. 10.

Volt egy varrónő, fura egy alak,
egész életét beszőtték a fonalak...
Hímzett, foltozott és stoppolt,
mert ideje az sok volt...
De a fiók lakói megunták a túlórát,
s szökést terveztek a nyíláson át...
Egyszer éjjel, mikor aludni tért,
kiosontak sérelmeikért...

Ház előtt a fatörzsét,
bérbe vették harkályék.
Kopácsoltak egész nap,
készen lett az odúlak.

Volt egyszer egy kicsi "Vuff",
csöppet kajla, nagyon csúf.
Csúszott, mászott szegényke,
mert földre lába nem ért le.

Zsong a fűz

Fűzfa árnya, fűzfa árnya,
ó-jaj, milyen hatalmas!
Odvas-likas nagy szájában
lakik egy vadméh kas.

Zümmögő kórusa
zsongva dudorászik,
fa alatt, kisbaba
játszva hadonászik.

Kinn jártam a Ligetben ma délután
sétálni valahogy olyan jól esett,
a fák között a régi játszótéren
önfeledten játszott egy csapat gyerek.

Rájuk gondolok, mikor e verset írom,
hogy szabadnak lenni milyen csuda jó,
egyszerű lesz e strófa, jól tudom,
s nem oly szomorú, mint néha a való.

Cica, kutya
jó barátok,
szeretik a
társaságot!

El is férnek
egymás mellett,
fa tövében
megpihennek!

Megjegyzés: Ada, 2o17. o7. 16.