Amatőr Művészek Fóruma

Sör koporsók, pálinka hamvak,
örök bódulat illan át az időn.
A barátaim hol maradtak?
Nem érzik ízét már a nyárnak.

Történt egyszer, nem is régen...
Ejnye, hol is kezdjem el...
Március volt, nagy foltokban
olvadt már a hólepel.

Erdő szélén, rétnek sarkán,
Pisze Nyuszi heverész,
nagy meleg van, kánikula,
elviselni de nehéz!

Mint oly sok családban bárhol,
Pontosan úgy indult a nap.
Egy kislány édesanyjától
Cuppanós búcsúpuszit kap.

Ám azonban, mi tudjuk jól,
A Látszat nagy csaló lehet.
Az álmod néha hozzád szól,
Valóságban kaphat helyet.

Fújjuk el a napot, no, fújjuk el, Kincsem,
kopog kinn az este, keze a kilincsen -
aludni kéne már, álmos a takaró...
ásítozós csücske kicsinykét zavaró.

Vakos verses mese

Vakondok okok

Papa, mesélj nekünk!

Amikor végeztek, elámultak a látottakon.
- Ez éppen olyan, mint egy lakodalom! Csupa szépség és bőség mindenütt! - mondta Zümike csodálattal. - De mi lesz este, amikor besötétedik? Nem foguk látni semmit. Hogy fogunk így táncolni, mulatni?
- Nahát, erre nem is gondoltunk! - aggodalmaskodott Zuboly, végül kitalálta a megoldást.
- Meg kell hívni a kedves szentjánosbogarakat is, hogy világítsanak.

Jó reggelt Zümike! - ébresztette korán reggel a mélyen alvó méhikét az édesanyja. - Bejöttem hozzád beszélgetni. Remélem, őszinte leszel hozzám! Miért okoztál ekkora bonyodalmat, miért szöktél el?
Hogy szeretetét kimutassa, harmatcseppel itatta meg Zümikét egy rózsasziromból.

Kora hajnalban ébredt meg Zümike. Kinézett az ablakon, és látta, hogy már pirkad. A dombok felett lángvörösen izzott az ég alja, jelezvén, hogy mindjárt felkel a nap. Csodálata csak nőtt, meglátva a szépséges virágokat, amint ébredeznek a környéken. Ahogy nézegette őket, vágyakozás fogta el barátnője, a szépséges liliom után. Elhatározta, hogy visszarepül hozzá. De egyelőre csendben figyelte a természetet. Szinte ujjongott magában, amikor a napot mint tűzgolyót felfelé kúszni az égre.

Kora reggel a felhők még csak kissé takarták be az erdős-ligetes vidéket, de a levegő nyomasztó volt. A rovarok és mások is sietve végezték a dolgukat, mert érezték, hogy eső közeleg.
Zümike is fürgén előbújt a lyukból. Felvette a kis tarisznyáját, és repült arrafelé, amerre a hazautat gondolta. Közben egy festői kis tavat pillantott meg. A tó hullámzó vizén gyönyörű tündérrózsákat lebegtetett a szél.

- Mit tennél vele? - kérdezték izgatottan, de nem árulták el titkukat.
- Dzümm-dzümm! Hát elvinném cselédnek, dolgoztatnám, és ha megnő, elvenném feleségül!
A katica és a szarvasbogár felháborodtak a dongó ötletén.

Jókedvűen ébredt a természet ezen a szép, napsütéses reggelen. A harmatos fűben mindenféle bogarak, pillangók mozgatták meg kipihent tagjaikat, és a friss harmatban megmosakodtak.

- Zümm-zümm! Milyen jó így repkedni! Mindent látni, ami történik a réteken, erdőben!
Leszállt a szebbnél szebb virágokra, kóstolgatta nektárjukat, beszippantotta bódító illatukat.
Egyszer csak nagy zümmögést hallott. Ijedten látta, hogy egy óriási dongó közeledik felé.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy akácosliget egy vadvirágos rét szélén. A ligetben kis házikó állt. Lakója, a méhész bácsi azon a szép, napsütéses tavaszi napon is a ház kertjében lévő méhkaptáraknál nézelődött, szorgoskodott.

A legújabb kaptárban világra jöttek a méhkirálynő gyermekei.

Nincs vége,
nincs eleje.
Nincs széle,
nincs közepe.

Alfréd kóbor cica volt,
éjszakánként kóborolt.
Hívták őt a csillagok.
Lehet, hogy csak álmodott?

Bibliai témájú színmű gyerekeknek

Szereplők:

Megjegyzés: 2016.

Álom már az álom-bál.
Ropjuk a táncot éjféltájt.
Szíved is dobban, látom már.
Elkezdődött az álom-bál!

Még gyermek voltam, szertelen,
mikor ő itt hagyott.
Vonzották lelkét végtelen
miriád-csillagok.

mily' pajkos volt ma a Hold
udvarán sok vidám kobold

bújócskát is játszottak
kék villámmal ugráltak
gonoszkodtak nevettek
kicsit esetlenkedtek

Jön egy fiú, kissé lassú,
le az úton, hátán batyu,
zörög benne a tolltartó,
honnan jöhet - nem tudható.

Jó reggelt gólya!
Mosolyog a Nap.
Báró körbenéz,
honnan jött a hang.

Utcán áll egy hóember,
kiállították a hóra.
Nem volt neki hócsizmája,
darumadár tolla.

Megjegyzés: 2018. 03. 02.

Süt a nap a réten,
nyílik a sok virág,
vízcsepp tükörben
ámulja-bámulja

A légy körbe-körbe szálldogált,
egy óriási szemüveggel
átvizsgálta a konyhát.
Megnézte a szemetest,

Lustálkodott még az ágyban,
hiányzott már neki a Zokni,
senki ne gondolja, hogy őt,
mindennap kell mosni.

Megjegyzés: 2018. 03. 04. Zoli. Down-szindrómás óriásbébi. Zokni kiskutyája, a barátja.

Elillant kocka
Kivirágzott mosolyom
Lélek-lajtorja

Megjegyzés: A Léleklajtorja c. digitális grafikához

Mesélek a helyről, mely fenn északon
a hegyek között van egy felhőhabon.
Apró folyóján az idő meg-megállva,
fodrokat simít a fénylő Nap hajába.

Bergengócia
Digitalizált álmok
Bájtokká válnak

Volt egyszer, de régen volt.
Nem is tudni mikor volt.
Mikor volt és merre volt.
Fejecskéjén nagy orr volt.

Megjegyzés: Vollár Márta

"Iciri-piciri" kisegér, kint a mezőn éldegél.
Háta fölött fűszál-erdő, sűrű mező, sűrű rét.
"Kacskaringón" futkos, jobbra-balra.
Merre van a kukoricás és a búzatábla?

Megjegyzés: Vollár Márta

Öreg fának odva korhadt, még is van lakója.
Mókus nénje, ki-be szalad, szorgosan rakodva.
Hordja büszkén a sok mogyorót télire.
S ha gondol egyet, ropogtat is belőle.

Megjegyzés: Vollár Márta

Vízpart szélén a zöld fűben, fehér liba tolla.
A szellőnek mozgására fellibben táncolva.
Csónakjának közepében feltűnt utazója,
Ki a fehér tollat, unatkozva fésülte és fonta.

Sejtem mi a cicajaj
fejecskéjén sok a vaj
van számtalan bolond ok
meggörbült a dorombod

Megjegyzés: 2017. 12. 11.