Amatőr Művészek Fóruma

Nem akarok semmit,
csak ennyit és még ezt sem;
Csalfa ruhákba öltözöl, és
Gúnyolod a testem
lelkem merre vagy?
Régen nem talállak...

Föld alatti otthonában
töprengett a kis vakond.
Mi lenne, ha elköltöznék?
Nem bámulnám a plafont.

Élt egy kukac Ödömérke,
föld alatt lakott szegényke.
Ödömérke eső után,
kikúszott a földből sután.

Épp egy hangyabolyban ültek,
észt-veszejtve menekültek,
tán úgy tűnik, ez jó móka,
míg nem jött szembe két róka.

Utálom a ködös reggelt,
az éjszaka hamar eltelt,
heverésznék még az ágyban,
ha nem lennék nagykabátban.

Távolról, de közelről sem látszik,
hogy őkelme néha talán fázik,
bundaruha tömött, vastag rajta,
magán mossa, magán szárítgatja.

Szürke ködből ceruzámmal
kibontom az ágat-bogat,
rárajzolok verebeket,
gombszemeket, pici szárnyat.

Lépegetett tóban gólya,
A madarak hetyke „grófja”.
Nézegetett jobbra-balra,
Hogy halat, békát bekapja.

Kerítés lécein
kereplő kisgyerek
ingerli bottal a
csaholó ebeket

A róka új nadrágot varratott,
Tetetett rá két zsebet, jó nagyot.
Lesben állt lopni készült sompolygott,
Zsebeit megrakva vitt két tyúkot.

Két kis kecske sétált a hegyen,
lent alattuk a nagy mélység,
csak ámult-bámult mindkét kecske,
milyen sok ott lenn a szépség.

Iskolába ment a lajhár.
Érdekli az alvástantárgy.
Azt hallotta az erdőben,
van ilyen hát ment is bőszen.

Állatok gyülekeznek,
Tisztáson a nagy réten.
Meghirdették a versenyt,
Ki tudja a legtöbbet.
Medve róka, farkas nyúl,
Süni bagoly a mókus.
És minden erdő lakó,
Kinek kedvére való.

Leköpött a jó barátom,
a púptalan teveféle.
Utólag én nagyon bánom,
hogy nem mentem fedezékbe.

Eső esik, ki nem állom
esernyő a jó barátom.
Béla a béka kesereg,
a fránya eső csepereg.

A vár sereglete
fut, rohan rettegve
félve a közelgő tüzet.
Vár ura mentené
egyetlen szerelmes
lányát a szép ifjú szüzet.

Ma a padláson fent jártam,
egy köpönyeget találtam.
Padláson azért hempereg,
mert ez egy varázsköpönyeg.

Tróntermében ült a király,
márványpalotája mélyén.
Óriási csodás hodály,
övé lett öröksége révén.

A szép kék zoknimat kimostam,
a mosógépbe én bedobtam.
Bűntény történt itt ez páratlan,
mert kezemben csak egy zokni van.

Lombhát erdejében történt,
elmesélem nektek tüstént.
Felvirradt a szép kikelet,
galamb kézbesít levelet.

Baktatott a szarvasbika.
A bikák legnagyobbika.
Vadászleshez odasétált.
Az oldalán bekukucskált.

Futballmeccset szervez a cápa.
Egy csapat kell nekünk, még mára.
Összecsapunk még ma a réten,
az őzikékkel pontban délben.

Édes emlékek visszfényét tükrözi
a kihunyt valóság álságos képe.
Fájón gondolok vissza jóra, szépre.
Melynek kertjét bú esője öntözi.

Bálba ment volna a csiga,
de nem volt pénze taxira.
Pedig csak egy órája van,
hogy elérje valahogyan.

Nem érted a gyíkok szavát?
Kiküszöböljük a hibát.
Megmondom én, itt van nesze.
Min is jár egy kis gyík esze:

Öntudatra ébredt a macska.
Hitte, tulajdonképp ő nyulacska.
Ugrándozott a sűrű zöld fűben.
Jót mulatott a négy nyúlcipőben.

Ki aggódón nézett rád, ha életed során az utat rögökkel szórta be sorsod.
Ki támaszod volt, ha úgy tűnt elveszett minden szép álmod.
Most Isten kertjében tép neked virágot, és mosolyogva nyújtja át.

Meghívást kapott pelikán,
egy szép vasárnap délután.
Hivatalos lett ő mára,
egy jó kis hallakomára.

Puhán lépdelt a fű felett,
kertembe tündér érkezett.
Billegette kicsit szárnyát,
elűzte az éjnek árnyát.

Kis pókunk már hálót szőne.
Bár csak gyorsan nagyra nőne.
Hamar eszik egy keveset.
Nem sokat, csak egy legyet.

Földünkön ébred a mese sziget,
Ahová gondolatban elviszlek.
A nap mikor fel kel, elő bújik,
Sok gyerek mese világba vágyik.

Sivatagban él egy teve,
Mind két púpja vízzel tele.
Megy a teve lóg a feje,
Szomorú mert nincsen neve.

Háborúból hazafelé, éhezett a katona.
Bárhová is kopogtatott, enni nem kapott soha.
Bejárta az egész falut, adnának-e alamizsnát.
De mit kapott nem fedezte szegény vacsoráját.

Fut a csiga esztelen,
Ruhája nincs, meztelen.
Lába sincs, de mégis halad,
Na de kérem, hova szalad?

Buzogány imbolyog enyhén a szélben,
A reggeli napfényt töri szerte- széjjel.
Ébredezik a Nádas izgő-mozgó világa,
Szép nap ígérkezik a gyönyörű tájra.

Az Erdő Lakói Mese Vers
1
Az erdő lakóit mindig tiszteld,
Kicsi és nagy állatait védjed.
Természet az erdők csodái Ők,
Élet jövő legyen velük örök.

Elfut az égbolt
csillaggal teli
éjszaka szekerén.
Búsul a vén hold,
ott fenn kuksol a
kőtemplom tetején,

Merre szökkent
fecskeszárnyán?
Elcsavargott
lombok árnyán
a nyáridő.

Nagy fehér hóködmön
mezőkön, erdőkön,
fagyfújó zimankó,
forgószél iramló,
hó lejti széltáncát,
takarja hegy ráncát.

Kezdődik piacon a mozgás,
Standokra megy a kirakodás.
Medve papa felügyeli rendet,
Mindenkinek mutatja a helyet.