Amatőr Művészek Fóruma

Jó reggelt gólya!
Mosolyog a Nap.
Báró körbenéz,
honnan jött a hang.

Utcán áll egy hóember,
kiállították a hóra.
Nem volt neki hócsizmája,
darumadár tolla.

Megjegyzés: 2018. 03. 02.

Süt a nap a réten,
nyílik a sok virág,
vízcsepp tükörben
ámulja-bámulja

A légy körbe-körbe szálldogált,
egy óriási szemüveggel
átvizsgálta a konyhát.
Megnézte a szemetest,

Lustálkodott még az ágyban,
hiányzott már neki a Zokni,
senki ne gondolja, hogy őt,
mindennap kell mosni.

Megjegyzés: 2018. 03. 04. Zoli. Down-szindrómás óriásbébi. Zokni kiskutyája, a barátja.

Elillant kocka
Kivirágzott mosolyom
Lélek-lajtorja

Megjegyzés: A Léleklajtorja c. digitális grafikához

Mesélek a helyről, mely fenn északon
a hegyek között van egy felhőhabon.
Apró folyóján az idő meg-megállva,
fodrokat simít a fénylő Nap hajába.

Bergengócia
Digitalizált álmok
Bájtokká válnak

Volt egyszer, de régen volt.
Nem is tudni mikor volt.
Mikor volt és merre volt.
Fejecskéjén nagy orr volt.

Megjegyzés: Vollár Márta

"Iciri-piciri" kisegér, kint a mezőn éldegél.
Háta fölött fűszál-erdő, sűrű mező, sűrű rét.
"Kacskaringón" futkos, jobbra-balra.
Merre van a kukoricás és a búzatábla?

Megjegyzés: Vollár Márta

Öreg fának odva korhadt, még is van lakója.
Mókus nénje, ki-be szalad, szorgosan rakodva.
Hordja büszkén a sok mogyorót télire.
S ha gondol egyet, ropogtat is belőle.

Megjegyzés: Vollár Márta

Vízpart szélén a zöld fűben, fehér liba tolla.
A szellőnek mozgására fellibben táncolva.
Csónakjának közepében feltűnt utazója,
Ki a fehér tollat, unatkozva fésülte és fonta.

Sejtem mi a cicajaj
fejecskéjén sok a vaj
van számtalan bolond ok
meggörbült a dorombod

Megjegyzés: 2017. 12. 11.

Páragyöngy a felhő szélén
csimpaszkodik, épp a végén,
ha lebucskázna, úgy tudom,
hogy tollá válna félúton.

Megjegyzés: 2017. 12. 10.

Volt egy varrónő, fura egy alak,
egész életét beszőtték a fonalak...
Hímzett, foltozott és stoppolt,
mert ideje az sok volt...
De a fiók lakói megunták a túlórát,
s szökést terveztek a nyíláson át...
Egyszer éjjel, mikor aludni tért,
kiosontak sérelmeikért...

Ház előtt a fatörzsét,
bérbe vették harkályék.
Kopácsoltak egész nap,
készen lett az odúlak.

Volt egyszer egy kicsi "Vuff",
csöppet kajla, nagyon csúf.
Csúszott, mászott szegényke,
mert földre lába nem ért le.

Zsong a fűz

Fűzfa árnya, fűzfa árnya,
ó-jaj, milyen hatalmas!
Odvas-likas nagy szájában
lakik egy vadméh kas.

Zümmögő kórusa
zsongva dudorászik,
fa alatt, kisbaba
játszva hadonászik.

Kinn jártam a Ligetben ma délután
sétálni valahogy olyan jól esett,
a fák között a régi játszótéren
önfeledten játszott egy csapat gyerek.

Rájuk gondolok, mikor e verset írom,
hogy szabadnak lenni milyen csuda jó,
egyszerű lesz e strófa, jól tudom,
s nem oly szomorú, mint néha a való.

Cica, kutya
jó barátok,
szeretik a
társaságot!

El is férnek
egymás mellett,
fa tövében
megpihennek!

Megjegyzés: Ada, 2o17. o7. 16.